Ridván Messages

Nézzétek, miként mozdul meg a Legnagyobb Név közössége! Alig egy év telt el az új Terv kezdetétől, és a jelentések máris arról szólnak, hogy a közösség milyen nagyságrendben kísérel meg elérni eredményeket, és miként kezdenek ezek gyümölcsözőre fordulni. Ötezer növekedési program intenzitását növelni példa nélküli erőfeszítést igényel. A Terv alapvetésének szilárd megértésével felvértezve nagyszámú barát tevékenykedik a követelményei megvalósításán, és a felhívásra adott válaszuk minősége fegyelmet és áldozatot tükröz. Miként előre láttuk, egyes, már hosszú ideje folyamatosan működő intenzív növekedési programok a tudás és erőforrások tárházává kezdenek válni, támogatást nyújtanak a környező területeknek, és segítik a tapasztalat és meglátások gyors terjesztését. Az intenzív tevékenység központjai – azok a szomszédságok és falvak, ahol a legkoncentráltabban valósul meg a közösségépítés – a kollektív átalakulás termékeny talajának bizonyulnak. A hívők erőfeszítéseit a Segédtestületi Tagok és asszisztenseik kibővült és új erőre kapott légiói bátorítják, segítik őket távlatosan gondolkozni a növekedési folyamat előrelendítéséről különféle helyzetekben, és olyan megközelítéseket találni, amelyek ráillenek az egyes klaszterekben uralkodó körülményekre. Az Országos Szellemi Tanácsaik által támogatott Bahá’í Régiótanácsok tanulják, hogy miként lehet párhuzamosan lendületet adni a Tervnek egy sor klaszterben, míg egyes kisebb, Régiótanáccsal nem rendelkező országokban is új, országos szinten működő intézmények indulnak el ugyanebben az irányban. Bár – miként ez minden szerves folyamatban várható – az egyes helyeken látható gyors haladásnak máshol még testet kell öltenie, a világban működő intenzív növekedési programok száma máris növekedésnek indult. Továbbá, örömmel látjuk, hogy a Terv első négy ciklusában jelentősen megemelkedett a tevékenységekben való részvétel.

A jövő év kilátásai a jelek fényében tehát nem is lehetnének ígéretesebbek. És mit lehetne illendőbb felajánlani az Áldott Szépségnek születése kétszázadik évfordulóján, mint szeretteinek őszinte erőfeszítését arra, hogy Hitének hatókörét kiterjesszék? A bahá’í világ által megünneplendő első bicentenárium így egy izgalmas kilátásokkal kecsegtető eseménnyé válik. Helyes megközelítésben szemlélve ez az év ajánlja a valaha is létezett legnagyobb lehetőséget a világban arra, hogy a szíveket összekapcsoljuk Bahá’u’lláh-val. Az eljövendő hónapokban legyünk mindnyájan tudatában ennek a drága esélynek, és álljunk készen a minden területen adódó lehetőségek kihasználására, hogy meg tudjunk ismertetni másokat életével és magasztos küldetésével. Mert a bahá’í világ számára kínálkozó tanítási lehetőséget a maga teljességében meg kell ragadni, és kreatív gondolkozással kell megközelíteni a beszélgetéseket, melyek mindenféle emberrel kibontakozhatnak. Az ilyen értelmes beszélgetések folyamán erősödik a lelki érzékenység és megnyílnak a szívek – néha azonnal. Ezen méltó elfoglaltságban mindenki hivatást találhat, és senkinek nem szabad megfosztania magát az örömtől, mely az ebben való részvételből fakad. Könyörgünk az egy Szeretetthez, hogy ezen egész bicentenáriumi év teljen be a legtisztább és legédesebb örömmel: egy másik léleknek beszélni Isten Napjának hajnaláról.

A kötelezettségeket, melyeket a hívek közösségének teljesítenie kell, csak még sürgetőbbé teszi a világban uralkodó zavar, bizalmatlanság és homály. Igen, a barátoknak minden lehetőséget ki kell használniuk arra, hogy felmutathassanak egy olyan iránymutató fényt, amely bevilágítja az utat, bizonyosságot ajánlva a szorongóknak és reményt nyújtva a reményvesztetteknek. A Védnök egyik bahá’í közösségnek adott tanácsa jut eszünkbe, melynek szavait mintha egyenesen a mi korunkhoz címezte volna: „Amint a jelenlegi társadalom szövedéke recseg-ropog a vészjósló események és csapások súlya alatt, és amint sokasodnak a repedések, melyek csak hangsúlyozzák a nemzetet nemzettől, osztályt osztálytól, fajt fajtól és hitet hittől elválasztó szakadást, a Terv végrehajtói még nagyobb összefogást kell mutassanak lelki életükben és igazgatási tevékenységükben, és az egyesült erőfeszítés, kölcsönös segítség és harmonikus fejlődés magasabb színvonalát kell bizonyítsák kollektív erőfeszítéseikben.” Shoghi Effendi – folyamatosan hangsúlyozva a Hit munkájának szellemi fontosságát, és azt a céltudatos elhatározottságot, mellyel a híveknek szent kötelességeiket teljesíteniük kell – óvott attól, hogy bármilyen szinten belefolyjanak a politikai ellentétekbe, belküzdelmekbe és civódásokba. „Emelkedjenek minden egyéni érvényesülésre való törekvés és pártpolitika fölé” – sürgette egy másik alkalommal –, „a hiábavaló viták, kisstílű számítások és múlandó szenvedélyek fölé, amelyek megbolydítják egy változó világ arculatát és lekötik annak figyelmét.” Ezek az elkerülhetetlen hab és permet, melyet a viharos és megosztott társadalmat görcsbe rántó, egymást követő hullámok vetnek ki magukból. Túl sok forog most kockán ahhoz, hogy ilyen figyelemelterelő dolgokkal foglalatoskodjunk. Mint Bahá’u’lláh minden követője jól tudja, az emberiség végső jól-léte attól függ, hogy mennyire tudja meghaladni különbségeit és szilárdan megalapítani egységét. Minden hozzájárulás, amit a bahá’í-ok a társadalmuk életéhez tesznek, az egység elősegítését szolgálja, és minden közösségépítési erőfeszítés is ugyanezt célozza. Azok számára, akik belefáradtak a viszályba és vetélkedésbe, a Legnagyobb Név árnyékában növekvő közösségek erőteljes példáját mutatják annak, hogy mit képes az egység elérni.

Köszönetet mondunk az Urak Urának, hogy láthatjuk: szerettei közül milyen sokan mily sokféle módon adnak bele mindent abba, hogy magasba emelhessék az emberiség egy-ségének zászlaját. Drága barátok: amint elkezdődik egy igen sok jóval kecsegtető esztendő, vajon nem kell-e mindnyájunknak elgondolkoznunk azon, hogy kegyelme milyen mennyei tettek megtételében segíthet bennünket?

Missing. Please send it to [email protected] so I can add it.

Amint a Legnagyobb Ünnep egyre inkább közeledett, a hála és várakozás érzése ragadott bennünket magával – a hála azon csodákért, melyek véghezvitelét Bahá’u’lláh a hívők számára lehetővé tette, és a várakozás, hogy mit hoz a közeljövő.

A Bahá’u’lláh Születésének bicentenáriumát a világ minden részén ünneplő ünnepségek olyan lendületet ébresztettek, mely azóta csak még sodróbbá vált. A globális eredmények sorából élénken emelkedik ki a bahá’í közösség felgyorsult fejlődése, egyre erősebb készségei, és az arra való képessége, hogy egyre több tag energiáját tudja mozgósítani. Ezek közül is külön fénnyel világlanak elő az erősödő közösségépítési tevékenységek. A jelenlegi Ötéves Terv a bahá’í világ húszéves erőfeszítését követi, melynek célja ezen tevékenységek szisztematikus finomítása és megsokszorozása volt – de figyelemreméltó, hogy a Terv első két és fél évében az alaptevékenységek száma már magában is több, mint ötven százalékkal emelkedett. A világközösség képes volt arra, hogy bármikor több, mint egymillió embert vonjon be ezekbe a tevékenységekbe, segítve őket a lelki valóságok felfedezésében és az azokra való válaszadásban. Ugyanezen rövid időszak alatt majdnem megkétszereződött az imádságos összejövetelek száma: igencsak szükséges válasz ez, mikor az emberiség egyre inkább elidegenedik a remény és lelki bőség Forrásától. E fejlemény különlegesen is ígéretes, mivel az imatalálkozók új életet lehelnek a közösségek életébe. Összekapcsolódva az összes korosztályt megcélzó képzési erőfeszítésekkel megerősítik azok magasztos célját: olyan közösségek létrehozását, melyeket Isten imádata és az emberiség szolgálata különböztet meg másoktól. És ez nem is lehetne nyilvánvalóbb máshol, mint azon klaszterekben, ahol folyamatosan nagyszámú lélek vesz részt bahá’í tevékenységekben, és a barátok a közösségük fejlődésében már túljutottak a harmadik mérföldkövön. Örömmel látjuk, hogy a klaszterek száma, ahol a növekedés elért erre a szintre, több, mint megduplázódott a Terv kezdete óta, és most mintegy ötszáz körül tart.

Ez a rövid áttekintés nem tudja méltóképpen bemutatni a folyamatban lévő átalakulás nagyságrendjét. A Terv következő két évének kilátásai ragyogóak. Sok eredmény született az utolsó évben azon keresztül, hogy az erősebb növekedési programokat felmutató klaszterekben megtanultakat széles körben terjesztették – mely klaszterek, miként reméltük is, a tudás és erőforrások tárházaivá lettek. A Nemzetközi Tanítási Központ, a Tanácsosok és fáradhatatlan segédeik minden követ megmozgattak, hogy a barátok a világ minden részén profitálhassanak a tanulás ezen felgyorsulásából, és a szerzett meglátásokat a saját valóságukra alkalmazhassák. Örömmel látjuk, hogy egyre nagyobb számú klaszterben – és bennük egyre több szomszédságban és faluban – jelenik meg a barátok olyan kis központi csoportja, akik a cselekvésen és értékelésen keresztül felfedezik, hogy egy adott pillanatban mire van szükség ahhoz, hogy a környezetükben fel tudják gyorsítani a növekedés folyamatát. Az intézet hatékony eszközére építenek, melyen keresztül erősödik az arra való képességük, hogy a közösség lelki és anyagi felvirágzásához hozzájáruljanak, és amint cselekszenek, a hozzájuk csatlakozók száma is növekszik. A körülmények, miként a növekedés jellemzői is, természetesen helyről helyre nagyban különböznek. De szisztematikus erőfeszítésen keresztül mindenki egyre hatékonyabban tud hozzájárulni a soron következő feladatokhoz. Bárhol is történjék, mindig tiszta öröm bevonni másokat tartalmas és lélekemelő beszélgetésekbe, amelyek gyorsan vagy folyamatosan elvezetnek a lelki fogékonyság megmoccanásához. Minél erősebben ragyog a hívő szívében kigyúlt tűz, annál erősebb lesz a vonzerő, amit azok tapasztalnak, akik érzik melegét. És a szív számára, amelyet a Bahá’u’lláh iránt érzett szeretet hevít izzóvá, elképzelhető-e illendőbb elfoglaltság, mint hasonló lelkek felkutatása, bátorítása, amint a szolgálat ösvényére lépnek, elkísérése, miközben tapasztalatot szereznek, és – mind között talán a legnagyobb öröm – annak megfigyelése, hogy ezek a lelkek miként erősödnek meg hitükben, állnak ki maguktól, és segítenek másokat is ugyanezt az utat járni. Ezek a legdrágább pillanatok közé tartoznak, melyeket e röpke lét nyújthat.

E lelki vállalkozás előrelendítésének kilátásait még ragyogóbbá teszi a Báb Születésének közelgő bicentenáriuma. Miként az ezt megelőző kétszázadik évforduló, ez is felmérhetetlenül drága pillanat. Minden bahá’í-nak csodálatos lehetőséget kínál arra, hogy a körülötte lévőket ráébressze Isten nagyszerű Napjára, a mennyei kegyek kivételes kiáradására, melyet az Isteni Lény két egymást követő Megnyilvánulásának megjelenése jelzett, Akik beragyogták a világ láthatárát. Hogy az eljövendő két ciklusban mi válhat lehetségessé, azt a két évvel ezelőtti bicentenárium tapasztalataiból tudhatjuk, és mindent, amit akkor tanultunk, fel kell használni az ez évbeli Szent Iker-Születésnapokkal kapcsolatos tervekhez. Amint a kétszáz éves évforduló gyorsan közeleg, gyakran fogunk könyörögni a nevetekben a Szentélyekben, azért imádkozva, hogy az erőfeszítéseitek, melyeket a Báb illendő megünneplése érdekében tesztek, sikeresen lendítsék előre az Általa megjövendölt Ügyet.

Csupán két és fél esztendő van hátra a Formálódás Kora első évszázadának lezárultáig. Ez fog zárni száz, megszentelt erőfeszítésben telt esztendőt, melynek célja a Hit Hősi Korában oly sok áldozattal lerakott alapzatok megerősítése és kibővítése volt. És ekkor fogja a bahá’í közösség ’Abdu’l-Bahá Mennybemenetelének századik évfordulóját is ünnepelni, a pillanatot, mikor a szeretett Mester megszabadult e világ nyűgeitől, hogy csatlakozhasson Atyjához a mennyei dicsőség magaslatain. Temetése, mely a következő napon zajlott le, olyan esemény volt, „melyhez hasonlót Palesztina addig még sosem látott”. Ezután földi maradványait a Báb Mauzóleumában, egy föld alatti sírboltban helyezték nyugalomra. Azonban, miként Shoghi Effendi előre vetítette, ez csak ideiglenes elhelyezés volt. Mikor eljön az idő, egy olyan Sírszentélyt kell majd emelni, amely jellegében méltón tükrözi ’Abdu’l-Bahá egyedülálló állását.

Ez az idő most eljött. A bahá’í világot arra szólítjuk, hogy építse meg az épületet, amely áldott maradványait örökre magába fogadja. A Riḍván-kert szomszédságában kell megépíteni, az Áldott Szépség lábnyoma által megszentelt földön; és így ’Abdu’l-Bahá Sírszentélye az akkói és haifai Sírszentélyek által kijelölt félhold-alakon fog elhelyezkedni. Az építészeti terveken már dolgoznak, és a következő hónapokban több információt fogunk róla veletek megosztani.

Amint az előttünk álló esztendőről és annak ígéreteitől gondolkodunk, a túláradó öröm érzései zúgnak bennünk. Számítunk mindnyájatokra – azokra, akik azzal foglalatoskodnak, hogy Bahá’u’lláh-t szolgálják, és minden egyes nemzetben a béke ügyén munkálkodnak – hogy betöltitek majd magas hivatásotokat.

1. Életünk tényeinek két formálódó sorozata indított bennünket arra, hogy az alábbi szavakkal forduljunk hozzátok. Az első annak növekvő tudatossága a világ minden részén, hogy milyen fenyegető és döbbenetes veszélyeket hordoz magában a koronavírus járvány. A helyzet a katasztrófa elkerülésére tett merész és határozott kollektív erőfeszítések ellenére már sok országban súlyos, tragédiák ráznak meg családokat és egyéneket, és egész társadalmak zuhannak válságba. Szenvedés és szomorúság hullámai söpörnek végig hely után, és fognak meggyengíteni különféle nemzeteket különféle időszakokban, különféle módon.

2. A második ténysorozat, amely napról napra egyre nyilvánvalóbb, az a bahá’í világ által mutatott rugalmas ellenállás és nem csökkenő életerő egy olyan kihívás idején, amire a most élők emlékezetében nem volt még példa. Az általatok adott válasz kiemelkedő volt. Mikor egy hónappal ezelőtt, Naw Rúz idején írtunk nektek, azon közösségek emberi minőségeit akartuk hangsúlyozni, melyek szokásos tevékenysége durván félbeszakadt. Az azóta eltelt hetekben bekövetkezett események, mikor sok barátnak kellett elfogadnia egyre keményebb korlátozásokat, csupán tovább mélyítette bennünk a csodálat érzését. A világ más részeiben gyűjtött tapasztalatokból tanulva egyes közösségek biztonságos és kreatív módokat találnak arra, hogy a helyi közösségek figyelmét felhívják a közegészségügyi kívánalmakra. Külön figyelmet fordítanak a vírus által leginkább veszélyeztetettekre és a terjedéséből fakadó gazdasági nehézségekre; a Bahá’í World News Service (Bahá’í globális hírszolgálat) oldalain bemutatott kezdeményezések e tekintetben csupán maroknyi merítés az elindult számtalanból. Ezeket kiegészítik az arra irányuló erőfeszítések, hogy megvizsgálják, elősegítsék és fejlesszék a most leginkább szükséges szellemi képességeket. Sok ilyen szükségszerűen a családokban vagy magányban zajlik, de ahol a körülmények megengedik vagy a kommunikációs eszközök lehetővé teszik, a hasonló körülményeken osztozó lelkek között tudatosan példa nélküli szolidaritás-érzést alakítanak ki. A kollektív fejlődés szempontjából oly fontos közösségi élet dinamikája nem törik meg.

3. Lélekemelő volt látni, hogy az Országos Szellemi Tanácsok – a Fény Hadseregének nem csüggedő tábornokai – milyen ügyesen és mekkora szakértelemmel vezetik a közösségeiket és formálják azok válaszát a válságra. Őket erőteljesen támogatják a Tanácsosok és azok segédjei, akik mint mindig, most is hősiesen emelik fel a szerető szolgálat lobogóját. Míg folyamatosan kapták az információt országaik gyorsan változó körülményeiről, a Tanácsok megtették a szükséges intézkedéseket a Hit ügyeinek intézésére, elsősorban – ahol ez lehetséges volt –, a választások megtartásával kapcsolatban. Az intézmények és az ügynökségek rendszeres kommunikáción keresztül bölcs tanácsokat, megnyugtató bizonyosságot és állandó bátorítást ajánlottak a közösségnek. Emellett sok esetben elkezdték meghatározni azokat a konstruktív témákat, amelyek a társadalmukban elkezdődött együtt-gondolkodásból erednek. Már megvalósulóban is van a várakozás, amit Naw-Rúz üzenetünkben is kifejeztünk, nevezetesen, hogy az emberiség kitartásának ezen próbája mélyebb meglátásokat kölcsönöz majd neki. Vezetők, prominens gondolkodók és véleményformálók kezdtek el végiggondolni alapvető koncepciókat és merész célkitűzéseket – ez az utóbbi időben nagyrészt hiányzott a társadalmi eszmecseréből. Egyelőre csupán kezdeti felvillanásokat láthatunk, de bennük rejlik a lehetőség, hogy elérkezhet a kollektív tudatosság pillanata.

4. A jó érzést, ami abból fakad, hogy látjuk, a bahá’í világ milyen rugalmasan találja fel magát a cselekvésben, vissza kell fogja a szomorúságunk, mikor ennek az egyetemes járványnak az emberiségre ható következményeit szemléljük. És tudatában vagyunk annak is, hogy sajnos a hívők és azok, akikkel kapcsolatban állnak, osztoznak a szenvedésben. A barátoktól és rokonoktól való fizikai távolság, amit a köz biztonsága igényel és oly sokan betartanak most, egyesek számára állandó választóvonallá fog válni. Minden egyes hajnalon csak az látszik bizonyosnak, hogy még több fájdalmat kell kibírjunk, mielőtt a Nap lemegy. Az örökkévaló birodalmakban való újbóli találkozás ígérete adjon enyhülést azoknak, akik elvesztik a szeretteiket. Imádkozunk, hogy szívük nyerjen enyhülést, és Isten kegyelme ölelje körül azokat, akiknek az oktatása, a megélhetése, az otthona, vagy akár a létfenntartásuk legszükségesebb eszközei is megkérdőjeleződnek. Értetek, azokért, akiket szívből szerettek, és összes honfitársaitokért is esedezünk Bahá’u’lláh-hoz, és áldásait és kegyét kérjük mindnyájatokra.

5. Bármilyen hosszú és göröngyös is legyen az út, amit végig kell járjunk, a legteljesebben bízunk kitartásotokban és elszántságotokban, hogy végig fogtok menni rajta. Ti a remény, a hit és a nagylelkűség tárházaiból merítetek, a többiek igényeit a sajátjaitok elé helyezitek, lelki táplálékot nyújtotok az ettől megfosztottaknak, inni adtok a válaszokra egyre inkább szomjúhozóknak, és azok számára, akik a világ jobbításán szeretnének dolgozni, felajánljátok ehhez az eszközöket. Az Áldott Tökéletesség odaadó követőitől miként is kívánhatnánk kevesebbet?

1. Megírattak az Ügy történelme egyik igencsak figyelemreméltó fejezetének utolsó sorai, és egy új lap kezdődik. Ez a Riḍván egy rendkívüli év lezárását jelzi, egy Ötéves Tervét, és a Tervek egész sorozatáét, amely 1996-ban kezdődött. A Tervek új sorozata hívogat, nyitányként egy nagy ígéreteket hordozó, nagy fontosságú tizenkét hónappal, amely felvezetésül szolgál egy, a jövő év Riḍvánjakor kezdődő kilencéves erőfeszítéshez. Egy olyan közösséget látunk magunk előtt, amely gyorsan erősödött, és készen áll arra, hogy nagy lépéseket tegyen előre. De nem lehetnek illúzióink afelől, hogy mennyi erőfeszítésre volt szükség idáig eljutni, és milyen nehezen sajátítottuk el az út során szerzett felismeréseket: a tanulságok fogják alakítani a közösség jövőjét, és amilyen módon megtanultuk ezeket, előrevetíti, hogy mit várhatunk.

2. Az 1996-ig tartó évtizedek, melyek gazdagok voltak a maguk előrelépéseiben és felismeréseiben, nem hagytak kétséget hagyott afelől, hogy sok társadalomban nagyszámú ember áll készen belépni a Hit zászlaja alá. Mégis, bármennyire bátorítóak is voltak a nagyszámú csatlakozás példái, ezek nem jelentették azt, hogy egy különböző viszonyok között is fenntartható növekedési folyamat indult volna el. A közösségnek komoly kérdésekkel kellett szembenéznie, amelyek megfelelő megválaszolásához abban az időben nem volt még elegendő tapasztalata. Hogyan haladhatnak előre a növekedésre irányuló erőfeszítések kéz a kézben a megszilárdulás folyamatával, és képesek megoldani a régóta fennálló, megoldhatatlannak tűnő kihívást: a fenntartható növekedés fenntartását? Miként lehet olyan egyéneket, intézményeket és közösségeket képezni és kialakítani, akik és amelyek képesek Bahá'u'lláh tanításait tettekre váltani? És hogyan válhatnak egy globális szellemi vállalkozás főszereplőivé azok, akiket vonzanak a tanítások?

3. Így történt, hogy negyed századdal ezelőtt egy bahá'í közösség, amely még Isten Ügye három Kezét tudhatta az első soraiban, belevágott egy Négyéves Tervbe, amely abban különbözött a korábbiaktól, hogy egyetlen célt tűzött ki maga elé: a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrelendítését. Ez a cél határozta meg az ezt követő Tervek sorozatát is. A közösség már korábban megértette, hogy a folyamat nem csupán nagyobb csoportok belépését jelenti a Hitbe, és nem is spontán módon fog lezajlani, hanem céltudatos, szisztematikus és felgyorsított növekedést és megszilárdulást igényel. A munkához nagyszámú, tudással felvértezett lélek részvételére volt szükség, és 1996-ban a bahá'í világot felszólítottuk, hogy vállalja fel az ezt jelentő hatalmas képzési kihívást. Felhívtuk, hogy hozzon létre egy olyan képzési intézetekből álló hálózatot, amelynek feladata egyre növekvő számú egyén kibocsátása, akik rendelkeznek a növekedés folyamatának fenntartásához szükséges képességekkel.

4. A barátok annak tudatában vágtak bele a feladatba, hogy a tanítás terén elért korábbi győzelmeik ellenére nyilvánvalóan sokat kell még tanulniuk arról, hogy milyen képességeket kell elsajátítaniuk, és ami a legfontosabb, hogy miként. A közösségnek sok tekintetben cselekvés közben kellett tanulnia, és miután a tanultakat különböző helyzetekben hosszabb ideig alkalmazta, a tanulságokat levonta és finomította, azok végül is beépültek az oktatási anyagokba. Felismerték, hogy bizonyos tevékenységek természetes választ adnak egy népesség spirituális igényeire. Ebben a tekintetben a tanulókörök, a gyermekfoglalkozások, az imatalálkozók, később pedig a serdülőcsoportok bizonyultak központi jelentőségűnek, és mikor összefonódtak a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel, a kialakult dinamika a közösségi élet erőtől duzzadó mintázatát eredményezhette. És amint az alaptevékenységekben részt vevők száma nőtt, az eredeti céljukhoz egy újabb dimenzió is adódott. Olyan kapukká váltak, amelyeken keresztül a tágabb értelemben vett társadalomból fiatalok, felnőttek és egész családok találkozhattak Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával. Az is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy mennyire praktikus a közösségépítő munka stratégiáinak a "klaszter" kontextusában való megfogalmazása, amely egy kezelhető méretű, jól elkülönülő társadalmi és gazdasági jellemzőkkel rendelkező földrajzi terület. Elkezdték kialakítani egyszerű tervek klaszter szinten történő elkészítésének a képességét, és ezekből a tervekből a Hit növekedését célzó programok születtek, amelyek a későbbiekben három hónapos tevékenységi ciklusokba szerveződtek. Már korán nagyon tisztán látszott, hogy az egyének tanfolyamok sorozatán keresztül történő haladása ad lendületet a klaszterek folyamatos fejlődési íven történő mozgásához, és ezt a haladást a klaszterek előremenetele teszi fenntarthatóvá. Ez a kölcsönkapcsolat segített a barátoknak mindenütt felmérni a növekedés dinamikáját a saját környezetükben, és feltérképezni a megerősödés felé vezető utat. Az idő előrehaladtával gyümölcsözőnek bizonyult, ha a klaszterekben zajló folyamatokat három feltétlenül szükséges nevelési folyamat – a gyermekek, a serdülők, és a fiatalok és felnőttek szolgálatának – fényében, valamint a növekedés ritmusához nélkülözhetetlen tevékenységi ciklusok szempontjából vizsgálják. Még csak egy része telt el a huszonöt éves erőfeszítésnek, mikor már jól megalapozottá kezdett válni a növekedési folyamat számos, leginkább felismerhető jellemzője.

5. Amint a barátok erőfeszítései fokozódtak, a növekedési folyamat szempontjából egyetemes jelentőségű elvek, koncepciók és stratégiák egy olyan cselekvési keretben kezdtek formát ölteni, amely képes volt új elemek befogadására is. Ez a keret alapvetőnek bizonyult egy óriási életerő felszabadulásához. Segített a barátoknak abban, hogy energiáikat úgy tudják irányítani, hogy − miként a tapasztalat mutatta −, ez elő tudja mozdítani egészséges közösségek növekedését. De a keret nem egy merev képlet. Ha egy klaszter, település vagy egyszerűen egy szomszédság valóságának az értékelésénél figyelembe vették a keretrendszer különböző elemeit, ezen keresztül a tevékenység olyan mintáját lehetett kialakítani, amely a bahá'í világ többi része által éppen tanultakból merített, és közben válasz is adott azon hely sajátosságaira. A merev követelmények és a végtelenül széles személyes preferenciák közötti feszültség egy árnyaltabb megértésnek adta át a helyét arról, hogy az egyének milyen sokféle eszközzel támogathatnak egy, a legmélyebb szintjén koherens folyamatot, amelyet a tapasztalatok felhalmozódásával folyamatosan finomítanak. Ne legyen kétségünk afelől, hogy hogy milyen előrelépést jelentett e keretrendszer megjelenése: az egész bahá'í világ törekvéseinek összehangolása és egységesítése, valamint előrehaladásának elősegítése nagy jelentőségű következményekkel bírt.

6. Amint egyik Terv követte a másikat, és a közösségépítő munkába való bekapcsolódás egyre többeket mozgatott meg, a kultúra szintjén is hangsúlyosabbá váltak az előrelépések. Szélesedő körben ismerték fel például a fiatalabb nemzedékek oktatásának és nevelésének, és a serdülőkben rejlő rendkívüli lehetőségeknek a fontosságát. Az egymást segítő és kísérő lelkek egy közös úton való, a kölcsönös támogatás körét folyamatos bővítő haladása vált azon mintává, amelyre a szolgálat képességének fejlesztésére irányuló minden erőfeszítés törekedett. Még a barátok egymás közötti, és a körülöttük lévőkkel való érintkezése is változáson ment keresztül, amint egyre inkább tudatára ébredtek, hogy a tartalmas beszélgetéseknek milyen ereje van a lelki fogékonyság felkeltésében és erősítésében. És igen jelentőségteljes volt, hogy a bahá'í közösségek egyre inkább kifelé, az őket körülvevő társadalom felé fordultak. Minden, a hit víziójára fogékony lélek aktív résztvevője, sőt támogatója és segítője lehetett az oktatási tevékenységeknek, az Istent dicsőítő összejöveteleknek és a közösségépítő munka más elemeinek; az ilyen lelkek közül sokan jelentették ki a Bahá'u'lláh-ba vetett hitüket. Így alakult ki a csoportos belépés folyamatának egy olyan felfogása, amely kevésbé az elméletekre és feltételezésekre, hanem inkább azokra a tényleges tapasztalatokra épített, hogy miként tud nagyszámú ember rátalálni a Hitre, megismerkedni vele, azonosulni a céljaival, csatlakozni a tevékenységeihez, részt venni a megbeszéléseiben, és sok esetben be is fogadni azt. És valóban, amint az intézeti folyamat régióról régióra erősödött, ugrásszerűen megemelkedett azok száma, akik részt vállaltak a Terv munkájában, és ez kiterjedt a Hitet frissen megismertekre is. De ennek a hajtóereje nem csupán a számok biztosításában rejlett. Az egyidejűleg bekövetkező személyes és kollektív átalakulás víziója, amely Isten Szavának tanulmányozásán és minden egyes ember abbéli képességének a megbecsülésén alapult, hogy egy mély spirituális dráma főszereplőjévé válhat, életre keltette a közös törekvés érzését.

7. Ennek a huszonöt éves időszaknak az egyik legszembetűnőbb és leginspirálóbb jellemzője a bahá'í fiatalok által végzett szolgálat volt, akik hittel és bátorsággal foglalták el az őket megillető helyüket a közösség erőfeszítéseinek élvonalában. Az Ügy tanítóiként és a gyermekek oktatóiként, mobil tutorokként és hazájukon belüli úttörőkként, klaszterkoordinátorokként és a bahá'í ügynökségek tagjaiként öt kontinensen álltak ki, hogy közösségeiket odaadással és áldozatos munkával szolgálják. Az általuk tanúsított érettség a feladatok ellátásában, melyektől az Isteni Terv előrehaladása függ, jól példázza szellemi életerejüket és elkötelezettségüket az emberiség jövőjének biztosítása iránt. Ezen egyre nyilvánvalóbbá váló érettség elismeréseként úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a mostani Riḍván-időszak utántól kezdve, míg az életkor, mikortól a hívő a Szellemi Tanácsban való szolgálatra megválasztható, továbbra is huszonegy év marad, tizennyolc évre csökkentjük a korhatárt, amelytől a hívő a bahá'í választásokban részt vehet. Nincs kétségünk afelől, hogy a választóképességet elérő korú bahá'í fiatalok mindenütt méltónak bizonyulnak majd a bizalmunkra, hogy képesek lesznek "lelkiismeretesen és szorgalmasan" teljesíteni a "szent kötelességet", amelyre minden bahá'í választó hivatott.

*

8. Jól tudjuk, hogy a közösségek valósága természetesen nagyban különbözik egymástól. A különböző országos közösségek, és e közösségeken belül az egyes helyek a fejlődés másmás pontjain kezdték el Tervek sorozatát, azóta is eltérő sebességgel haladnak, és a fejlettség különböző szintjeit érték el. Ez önmagában nem újdonság. Mindig is az volt a helyzet, hogy egyes helyeken eltérőek a feltételek, miként az ott talált fogékonyság mértéke is. De ugyanakkor érzékelünk egy erősödő lendületet is, minélfogva a kapacitás, az önbizalom és a felhalmozott tapasztalat szintje a legtöbb közösségben emelkedik, és ezeket a közeli és távoli testvérközösségek sikerei támogatják. Például, míg azok a lelkek, akik 1996-ban kiálltak egy új helységet megnyitandó, semmiben sem voltak kevesebbek a bátorság, a hit és az odaadás területén, társaik ugyanezeket a tulajdonságokat ma már mindenütt olyan tudással, meglátásokkal és készségekkel ötvözik, amelyek huszonöt évnyi erőfeszítés összeségét jelentik, melyet a bahá'í világ a növekedés és megszilárdítás munkájának a szisztematizálására és finomítására tett.

9. Függetlenül attól, hogy egy közösség honnan indult el, akkor tudta felgyorsítani a növekedés folyamatát, ha a hit, a kitartás és az elkötelezettség tulajdonságait a tanulásra való hajlandósággal ötvözte. Valójában e tervsorozat egyik nagyra becsült tanulsága az a széles körben tapasztalható felismerés, hogy a fejlődésre irányuló minden erőfeszítés a tanulásra való készen állással kezdődik. Ennek az alapelvnek az egyszerűsége meghazudtolja a belőle fakadó következmények jelentőségét. Nem kételkedünk abban, hogy ha elegendő időt hagynak neki, minden klaszter tovább fog haladni a fejlődés nyomvonalán; azok a közösségek, amelyek a leggyorsabban haladtak azokhoz képest, akiknek a körülményei és lehetőségei hasonlóak voltak hozzájuk, azt mutatták, hogy képesek megteremteni a gondolkodás egységét és megtanulni a hatékony cselekvést. És mindezt anélkül tették, hogy haboztak volna cselekedni.

10. A tanulás iránti elkötelezettség azt is jelentette, hogy készen kellett állni a hibázásra - és a hibák néha persze kellemetlenségeket is okoztak. Nem meglepő, hogy tapasztalat hiányában az új módszereket és megközelítéseket eleinte szakszerűtlenül kezelték; alkalmanként el is veszett egy újonnan megszerzett egyfajta képesség, amikor a közösség belemerült egy másik kifejlesztésébe. A legjobb szándék sem garancia arra, hogy ne kövessünk el hibákat, és az ezeken való túllépés egyaránt követel alázatot és távolságtartást. Ha egy közösség eltökélte magát, hogy elnéző lesz és tanul a természetesen előforduló hibákból, a fejlődés soha nem volt elérhetetlen.

11. A Tervek sorozatának közepe táján kezdett jobban a figyelem középpontjába kerülni a közösség részvétele a társadalom életében. A híveket arra ösztönözték, hogy ezt a törekvések két, egymással összefüggő területe szempontjából gondolják végig: a társadalmi cselekvéséből és a társadalom legfontosabb eszmecseréiben való részvételéből. Ezek természetesen nem voltak alternatívái a növekedés és megszilárdítás munkájának, és még kevésbé szolgáltak figyelemelterelésként, hanem belőle adódtak. Minél több emberi erőforrásra támaszkodhatott egy közösség, annál inkább képes volt arra, hogy a Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásában foglalt bölcsességet a kor kihívásaira alkalmazza - hogy tanításait a valóságba átültesse. És az emberiség zavaros ügyei ebben az időszakban mintha csak aláhúzták volna, mennyire kétségbeesetten van szüksége az Isteni Orvos által előírt gyógymódra. Mindebbe bele volt ágyazva egy, a vallásról a világban uralkodótól nagyon eltérő felfogás, amely a vallásra a folyamatosan fejlődő civilizációt előrelendítő hatalmas erőként tekintett. Megértették, hogy egy ilyen civilizáció nem fog spontán módon, magától létrejönni - Bahá'u'lláh követőinek az a küldetése, hogy a megteremtésén dolgozzanak. Ez pedig megkövetelte, hogy a szisztematikus tanulás ugyanazon folyamatát alkalmazzák a társadalmi cselekvés, valamint a nyilvánosságban zajló eszmecserékben való részvételre is.

12. Az elmúlt két és fél évtized perspektívájából nézve jelentősen megnőtt a társadalmi cselekvés felvállalásának a képessége, és ez a tevékenységek rendkívüli felvirágzásához vezetett. 1996-hoz képest, amikor mintegy 250 szociális és gazdasági fejlesztési projekt futott évente, ez a szám ma már 1500, és a bahá'í ihletésű szervezetek száma is megnégyszereződött, és meghaladta a 160-at. Évente több, mint 70.000 alulról szerveződő, rövid időtartamú társadalmi kezdeményezésre kerül sor, ami ötvenszeres növekedést jelent. Várakozással tekintünk mindezen törekvések további növekedése elé, ami a Bahá'í Nemzetközi Fejlesztési Szervezet által nyújtott elkötelezett támogatásnak és ösztönzésnek köszönhető. Közben hatalmas mértékben megnőtt a bahá'í részvétel a társadalom legfontosabb eszmecseréiben is. Amellett a sok alkalom mellett, amikor a barátok úgy találták, hogy bahá'í nézőpontot tudnak hozzátenni a munkahelyi vagy személyes környezetben folytatott beszélgetésekhez, az eszmecserékben való formálisabb részvétel is jelentősen megemelkedett. És itt nem csak a Bahá'í Nemzetközi Közösség sokkal szélesebb erőfeszítéseire és egyre kifinomultabb hozzájárulására gondolunk − amely ebben az időszakban nyitott irodákat Afrikában, Ázsiában és Európában −, hanem az országos szinten működő Külkapcsolati Irodák hatalmasan megnövekedett és nagyban megerősödött hálózatára is, amelyek számára ez a tevékenység vált a leginkább központivá; emellett egyes személyek is jelentős és figyelemre méltó hozzájárulásokat tettek bizonyos területeken. Mindez némi magyarázatot ad arra a megbecsülésre, elismerésre és csodálatra, amelyet a társadalom „vezérgondolkodói” és más kiemelkedő személyiségek fejeztek ki a Hittel, a követőivel és a tevékenységeikkel kapcsolatban a társadalom minden szintjén.

13. A huszonöt éves időszak egészét áttekintve csodálattal tölt el bennünket az a sokrétű haladás, amelyet a bahá'í világ egyidejűleg elért. Szellemi élete felvirágzott, és ezt nem csak a már tárgyalt valamennyi területen elért fejlődés mutatta, hanem a bahá'í szerzők által kiadott minőségi irodalom mennyisége, az egyes tudományágaknak a tanítások fényében történő kutatására szolgáló terek kialakítása, és a Globális Prosperitás Tanulmányok Intézete (Institute for Studies in Global Prosperity) által szisztematikusan kínált graduális és posztgraduális szemináriumok hatása is, amely az Ügy intézményeivel együttműködve ma már jóval több, mint 100 ország bahá’í fiataljait szolgálja. Az Imádat Házainak építésére irányuló erőfeszítések jól láthatóan felgyorsultak. Az utolsó Kontinentális Anyatemplomot a chilei Santiagóban emelték, és két országos és öt helyi Mashriqu'l-Adhkár építését kezdték el; a battambangi (Kambodzsa) és Norte del Cauca-i (Kolumbia) imaházak már megnyitották a kapuikat. A bahá'í templomok, akár az újonnan felszenteltek, akár a régebb óta létezők, egyre fontosabb szerepet játszanak, mint a közösségi élet szíve. Töretlen az anyagi támogatás, melyet a bahá’í közösségek egyszerű tagjai nyújtanak az Isten barátai által megvalósított számtalan törekvéshez. Ha leegyszerűsítve a kollektív lelki életerő fokmérőjeként tekintjük, igen sokatmondó a nagylelkűség és az áldozatkészség, amelyen keresztül az alapok kritikus fontosságú áramlása a jelentős gazdasági zavarok idején is fennmaradt, sőt megélénkült. A bahá'í egyházigazgatás területén jelentősen megnövekedett az Országos Szellemi Tanácsok abbéli képessége, hogy a közösségek ügyeit a maguk egyre növekvő összetettségében minden tekintetben irányítsák. Kiváltképp is részesültek a Tanácsosokkal megvalósuló együttműködés új szintjének az előnyeiből, akiknek a világ minden táján nagy szerepük volt a közösség alapszintjeiről származó meglátások összegyűjtésének a szisztematizálásában, és azok széles körben történő terjesztésének biztosításában. Ez volt az az időszak is, amikor megjelentek a Bahá'í Régiótanácsok, mint az Ügy teljes értékű új intézményei, és a Régiótanácsok, és az általuk felügyelt képzési intézetek jelenleg már 230 régióban bizonyulnak nélkülözhetetlennek a növekedés folyamatának előmozdításában. Annak érdekében, hogy 'Alí-Muḥammad Varqá, Ügy Keze, a Ḥuqúqu'lláh Főmegbízottjának a funkcióit a jövőbe is kiterjesszék, 2005-ben megalakult a Ḥuqúqu'lláh Megbízottak Nemzetközi Kuratóriuma; ez ma már nem kevesebb, mint 33, az egész világot behálózó Országos és Regionális Kuratórium erőfeszítéseit koordinálja, amelyek több, mint 1000 Képviselő munkáját irányítják. A Bahá'í Világközpontban is számos fejlemény következett be: nézzétek csak a Báb Sírszentélye körüli teraszok befejezését, két épület megépítését az Íven, valamint 'Abdu'l-Bahá Sírszentélye munkálatainak a megkezdését, nem is beszélve a Hit drága Szent Helyeinek megerősítésére és megőrzésére irányuló számos projektről. Bahá'u'lláh és a Báb Sírszentélyét, ezeket az emberiség számára felbecsülhetetlen jelentőségű helyeket világörökségi színhelyeknek nyilvánították. A látogatók százezrével özönlöttek ezekre a szent helyekre, egyes években megközelítve a másfél milliót, a Világközpont pedig rendszeresen több száz zarándokot fogadott egyszerre, néha 5000-nél is többet egy évben, és mellettük hasonló számú bahá'í látogatót is; nagy örömünkre szolgálnak ezek a megnövekedett számok, miként az is, hogy milyen sokféle nép és nemzet képviselteti magát azok között, akik részesülnek a zarándoklat áldásaiban. Nagymértékben felgyorsult a Szent Szövegek fordítása, kiadása és terjesztése, és ezzel párhuzamosan létrejött a bahá’í Referencia Könyvtár, amely a bahai.org-hoz kapcsolódó weboldal-család egyik legjelentősebb tagja, a bahai.org maga pedig már tíz nyelven elérhető. Számos irodát és ügynökséget állítottak fel a Világközpontban és máshol; ezek feladata a tanulás folyamatának támogatása, amely a törekvések sok területén tettenérhető a bahá'í világban. Mindez, kedves nővéreink és fivéreink a Hitben, csak egy töredéke annak, amit elmondhatnánk arról, hogy mit teremtett az odaadásotok aziránt, Aki a Világ Megbántottja volt.

Csak ismételni tudjuk a szeretett Mester egykor elhangzott megrendítő szavait, amikor érzelmektől elragadtatva felkiáltott: "Ó, Bahá'u'lláh! Mit tettél?"

*

14. Egy sorsfordító negyedszázad panorámája után fordítsuk most figyelmünket a legutóbbi Ötéves Tervre, amely több szempontból is különbözik az összes eddigitől. Ebben a Tervben arra buzdítottuk a világ bahá'í-jait, hogy merítsenek mindabból, amit az előző húsz év alatt tanultak, és teljes mértékben kamatoztassák azt. Örömmel tölt el bennünket, hogy az ezzel kapcsolatos reményeink több, mint beteljesültek, és miközben természetesen nagy dolgokat várunk az Áldott Szépség követőitől, a herkulesi erőfeszítéseik által elért eredmények jellege valóban lélegzetelállító. Egy huszonöt éves építkezés megkoronázása volt ez.

15. A Terv különösen azért volt emlékezetes, mert két szent kétszáz éves évforduló osztotta három részre, amelyek mindegyike mozgósította a helyi közösségeket a világ minden táján. A hívők gyülekezete korábban soha nem látott mértékben és viszonylag könnyedén bizonyította, hogy képes a társadalom minden rétegéből bevonni embereket Isten Megnyilvánulása életének a tiszteletébe. Erőteljes jele volt ez valami szélesebb dolognak: annak a képességnek, hogy a felszabaduló hatalmas spirituális energiákat az Ügy előmozdítására fordítsuk. A válasz olyan nagyszerű volt, hogy a Hit sok helyen országos szinten lépett ki az ismeretlenségből. Az iránta való kifejezett fogékonyság egészen váratlan helyeken nyilvánult meg, sokszor ott, ahol talán nem is keresték. Ezreket, ezreket és ezreket ragadott magával a találkozás egy imádságos szellemiséggel, amely ma már mindenütt jellemző a bahá'í közösségekre. Mérhetetlenül kitágult annak a víziója, hogy mit tesz lehetővé egy Bahá'í Szent Nap megünneplése.

16. A Terv eredményei már pusztán számszerűen kifejezve is gyorsan meghaladták az 1996 óta ezt megelőző összes többi Tervéit. Kezdetekor valamivel több, mint 100.000 alaptevékenység egy időben történő futtatására állt rendelkezésre kapacitás, amely húsz év közös erőfeszítésének a gyümölcse volt. Most egyszerre több, mint 300.000 alaptevékenység folyik. Az ezekben való részvétel kétmillió fölé emelkedett, ami közel háromszoros növekedést jelent. 329 országos és regionális képzési intézet működik, és kapacitásukat az a tény bizonyítja, hogy háromnegyedmillió embernek tették lehetővé a sorozat legalább egy könyvének a befejezését; az egyének által elvégzett tanfolyamok száma mostanra már szintén kétmillió - ez jóval több, mint egyharmados növekedés öt év alatt.

17. A fokozott intenzitás, amellyel a növekedési programokat a világ minden táján működtetik, már magában is lenyűgöző történet. Ebben az ötéves időszakban a növekedés felgyorsítását kértük az 5000 klaszter mindegyikében, ahol az korábban elindult. A sürgető felhívás komoly erőfeszítések hajtóerejévé vált a világ minden részén. Ennek eredményeként az intenzív növekedési programok száma több, mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg megközelítőleg 4000-re tehető. Az új falvak és szomszédságok Hit számára történő megnyitása előtt egy világméretű egészségügyi válság közepén tornyosuló nehézségek, vagy azon tevékenységek kiterjesztésének akadályai, amelyek a világjárvány kezdetekor még csak korai stádiumban voltak, megakadályozták, hogy a Terv utolsó évében egy még ennél is magasabb számot sikerüljön elérni. Mindazonáltal ennél többet is el kell mondanunk. A Terv kezdetén kifejeztük abbéli reményünket, hogy azon klaszterek száma, ahol a barátok a növekedés folyamatában már túljutottak a harmadik mérföldkövön, mert megtanulták, miként lehet nagyszámú embert bevonni a tevékenységeikbe, több százzal növekedhet. Ez a szám akkor körülbelül 200 volt, mintegy 40 országban; öt évre rá elképesztő módon már 1000-re emelkedett, közel 100 országban - ez a világ összes intenzív növekedési programjának egynegyede, és a várakozásainkat messze felülmúló eredmény. De még ezek az adatok sem mutatják a legnagyobb magasságokat, ahová a közösség eljutott. Több, mint 30 olyan klaszter létezik, ahol a folyamatosan fenntartott alaptevékenységek száma meghaladja az ezret; helyenként több ezer működik, több, mint 20.000 ember részvételével egy-egy klaszterben. Növekvő számú Helyi Szellemi Tanács felügyeli ma már olyan oktatási programok kibontakozását, amelyek gyakorlatilag egy falu összes gyermekét és fiatalját magukba fogadják; ugyanez a valóság kezd kibontakozni néhány városi szomszédságban is. A Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával való foglalkozás egyes figyelemre méltó esetekben túllépett az egyéneken, családokon és kiterjedt rokoni kapcsolatokon – egész embercsoportok mozognak egy közös középpont felé. Ősi, egymásnak feszülő csoportok közötti ellenségeskedések szorulnak időnként háttérbe, és bizonyos társadalmi struktúrák és dinamikák is átalakulnak az isteni tanítások fényében.

18. Nem lehet nem kitörő örömmel fogadni ezen lenyűgöző előrelépéseket. Bahá'u'lláh hitének társadalomépítő ereje egyre világosabban nyilvánul meg, és ez teremti meg a szilárd alapot, amelyre az elkövetkező Kilencéves Terv építeni fog. A kifejezetten erős klaszterek, mint ahogy reméltük is, a tudás és erőforrások tárházának bizonyultak a szomszédaik számára. És azok a régiók, ahol egynél több ilyen klaszter létezik, könnyebben fejlesztették ki az eszközöket, amelyek segítségével klaszter klaszter után gyorsítják fel a növekedést. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a fejlődés szinte általános volt; az egyik és a másik hely között a fejlődésben mutatkozó különbségek csak fokozatok. A közösség kollektív megértése a csoportos csatlakozás folyamatáról és annak a magabiztossága, hogy ezt a folyamatot bármilyen körülmények között képes ösztönözni, a korábbi évtizedekben elképzelhetetlen szintre emelkedett. A bahá’í világ meggyőző választ adott a mélyreható kérdésekre, amelyek oly sokáig tornyosultak a láthatáron, és 1996-ban kerültek éles megvilágításba. Létezik egy hívő nemzedék, amelynek egész élete magán viseli a közösség haladásának a nyomát. De a puszta nagyságrendje is annak, ami azon sok klaszterben történt, ahol a tanulás határait feszegetik, történelmi jelentőségűvé emelte a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrehaladását.

19. Sokan tudják, hogy a Védnök a Hit korszakait egymást követő időszakokra osztotta fel; a Formálódó Korának ötödik korszaka 2001-ben kezdődött. De kevésbé ismert, hogy konkrétan utalt arra, hogy az Isteni Tervnek is megvannak a maga korszakai, és e korszakokon belül a szakaszai. Az Abdu'l-Bahá által megfogalmazott Isteni Tervet, melyet két évtizedre felfüggesztették, addig, amíg az Igazgatási Rend helyi és országos szervei fel nem álltak és meg nem erősödtek, hivatalosan végül 1937-ben bocsátották útjára, amikor megkezdődött első korszakának első szakasza: a Védnök által az észak-amerikai bahá'í közösségnek adott Hétéves Terv. Az első korszak a Tízéves Szellemi Kereszteshadjárat 1963-as befejezése után zárult le, melynek eredményeként a Hit zászlaját a világon mindenhol kitűzték. A második korszak nyitó szakasza az első Kilencéves Terv volt, és ezt nem kevesebb, mint tíz Terv követte, melyek időtartama tizenkét hónaptól hét évig terjedt. E második korszak kezdetén a bahá'í világ már tanúja lehetett a csoportos csatlakozás folyamata legkorábbi moccanatainak, amelyet az Isteni Terv Szerzője előre látott; az elkövetkező évtizedekben a Legnagyobb Név közösségében odaadó hívők nemzedékei dolgoztak az Isteni Szőlőskertben, hogy megteremtsék a fenntartható, nagymérvű növekedéshez szükséges feltételeket. És Riḍván e dicsőséges időszakában mily bőségesen teremnek ennek a munkának a gyümölcsei! A közösség tevékenységét felduzzasztó jelentős számú ember látványa, akikben lobot vet a Hit szikrája, és gyorsan kiállnak, hogy a Terv élvonalában szolgáljanak, egy hitből táplálkozó előrejelzésből visszatérő valósággá vált. Egy ilyen kifejezett és kimutatható előrelépést fel kell jegyezni az Ügy évkönyveiben! Elragadtatott szívvel jelentjük be, hogy a Mester Isteni Tervének harmadik korszaka megkezdődött. Szakaszról szakaszra, korszakról korszakra fog kibontakozni Terve, mígnem a Királyság fénye be nem ragyog minden szívet.

20. Szeretett barátaink, az Isteni Terv második korszakát lezáró ötéves vállalkozásról szóló egyetlen áttekintés sem lehet teljes anélkül, hogy ne foglalkoznánk külön is az utolsó évét kísérő, és még mindig tartó zűrzavarral és megrázkódtatással. A személyes érintkezésre vonatkozó korlátozások, amelyek ebben az időszakban a legtöbb országban hol szigorodtak, hol enyhültek, súlyos csapást mérhettek volna a közösség közös erőfeszítéseire, és a kilábalás évekig is eltarthatott volna, de ez két okból kifolyólag sem történt így. Egyrészt azért, mert a bahá'í-ok széles körben tudatában voltak annak, hogy kötelességük szolgálni az emberiséget, méghozzá soha annyira, mint a veszélyek és csapások idején. Másrészt a bahá'í világ képességeinek rendkívüli növekedése miatt, amely ennek a tudatosságnak kifejezést adott.

Mivel hosszú évek alatt hozzászoktak a szisztematikus cselekvés mintáinak alkalmazásához, a barátok a kreativitásukat és céltudatosságukat szegezték szembe egy váratlan válsághelyzettel, miközben figyeltek arra, hogy az általuk alkalmazott új megközelítési módok koherensek legyenek azzal a keretrendszerrel, melynek tökéletesítésén az egymást követő Tervek folyamán fáradoztak. Mindez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagynánk a súlyos nehézségeket, melyeket a bahá'í-ok honfitársaikhoz hasonlóan minden országban elszenvedtek; mégis, a hívők a súlyos nehézségek közepette is megtartották a fókuszukat. Forrásokat irányítottak át a szükséget szenvedő közösségekbe, a választások, ahol csak lehetett, lezajlottak, és az Ügy intézményei minden körülmények között tovább teljesítették feladataikat. Sőt merész előrelépések is történtek. São Tomé és Príncipe Országos Szellemi Tanácsa ez év Riḍvánjakor újjáalakul, és az Igazságosság Egyetemes Házának két új pillére is felállításra kerül: Horvátország Országos Szellemi Tanácsa zágrábi székhellyel, és Kelet-Timor (Timor-Leste) Országos Szellemi Tanácsa, melynek székhelye Dili városában lesz.

21. És így kezdődik el az Egyéves Terv. Célját és követelményeit már meghatároztuk a Szövetség Napján küldött üzenetünkben; ez a Terv, bár rövid, elegendő lesz arra, hogy felkészítse a bahá'í világot a következő Kilencéves Tervre. 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelének századik évfordulóján hamarosan lezárul egy különleges erejű időszak, amely száz évvel az Isteni Terv Tábláinak kinyilatkoztatása után kezdődött, és ez egyszersmind a Formálódás Kora első évszázadának a végét, és a második század kezdetét is jelzi. A hívők közössége egy olyan időszakban lép be ebbe az új Tervbe, amikor az emberiség, melynek elbizakodottságát letörte sebezhetőségének megmutatkozása, jobban tudatára ébred a globális kihívások kezeléséhez szükséges együttműködés fontosságának. A versengés, az önérdek, az előítéletek és a szűklátókörűség továbbélő szokásai azonban továbbra is akadályozzák az egység felé vezető mozgást annak ellenére, hogy a társadalomban egyre többen bizonyítják szavakkal és tettekkel, hogy ők is vágynak az emberiség eredendő egységének nagyobb mértékű elfogadására. Imádkozunk, hogy a nemzetek családja sikerrel tegye félre a nézeteltéréseit a közjó érdekében.

Az előttünk álló hónapokat beárnyékoló bizonytalanságok ellenére azért könyörgünk Bahá'u'lláh-hoz, hogy tegye még bőségesebbé a megerősítéseket, amelyek oly hosszú időn át táplálták követőit, hogy azok továbbsegítsenek benneteket a küldetésetekben, és nyugalmatokat ne zavarják meg egy olyan világ viharai, amelynek egyre nagyobb szüksége van az Ő gyógyító üzenetére.

22. Az Isteni Terv új korszakba és új szakaszba lép. Új lap kezdődik.

1. Az Ünnepek Királyának eljövetelével lezárult a következő globális Terv előkészületi időszaka: Isten barátait most a bátorság, elhatározottság és találékonyság melletti új ötéves elkötelezettségre szólítjuk.

2. Bahá’u’lláh hív követőinek társasága indulásra kész. Az utóbbi hónapokban a világ minden részén összehívott intézményi találkozók egyik a másik után küldték a jelzést, hogy türelmetlenül várják e hatalmas vállalkozás elkezdését. A Tanácsosok Konferenciájához intézett üzenetben szereplő követelményeket már határozott cselekvési tervekké alakítják át. A közösséget hősies erőfeszítések évtizedei formálták, és nyerték el számára a növekedés elősegítésének bizonyított képességét, így megacélozva a barátokat ezen pillanat eljövetelére. Az utóbbi két évtized különösképpen is felerősítette a profizmusban hosszú ideje várt emelkedést.

3. Ez időszak alatt a kialakuló új cselekvési keret befogadása lehetővé tette a barátoknak, hogy fokozatosan nevelgessenek és finomítsanak alapvető képességeket, melyek először kisebb szolgálati cselekményekben öltöttek testet, aztán bonyolultabb cselekvési minták kidolgozásához vezettek, és ezek a maguk részéről még összetettebb képességek kifejlesztését igényelték. Ily módon több ezer klaszterben indult el az emberi erőforrás-fejlesztés és közösségépítés szisztematikus folyamata – és sokukban jelentősen előre is haladt. A gyújtópontban nem kizárólag az egyes hívők vagy a közösség vagy a Hit intézményei álltak; e három, az új Világrend kialakulásának folyamatában elválaszthatatlan tényezőt egyként serkentik az Isteni Terv kibontakozásán keresztül felszabaduló szellemi erők. Előrehaladásuk jelei egyre jobban tetten érhetők a magabiztosságban, amire számtalan hívő tett szert ahhoz, hogy megosszon másokkal történeteket Bahá’u’lláh életéből és megvitassa velük Kinyilatkoztatásának és páratlan Szövetségének hatásait; a lelkek növekvő táborában, akik ennek eredményeként az Ő Ügyéhez vonzattak, és most már hozzájárulnak az Ő egyesítő jövőképének megvalósításához; a bahá’í-ok és barátaik arra való képességében, hogy a közösség alapszintjén ékesszólóan tudják leírni tapasztalatukat egy olyan folyamattal kapcsolatban, amely képes a jellemet átalakítani és a társadalmi létet formálni; az országok bennszülötteinek nagy számában, akik a bahá’í intézmények és ügynökségek tagjaiként közösségeik ügyeit maguk irányítják; az Alapok javára történő megbízható, nagylelkű és áldozatos adományozásban, mely oly lényeges a Hit előremenetelének fenntartásához; a közösségépítési tevékenységet támogató egyéni kezdeményezés és közösségi cselekvés példa nélküli felvirágzásában; a fiatalságuk teljében lévő számtalan lélek lelkesedésében, akik hatalmas életerővel járulnak hozzá e folyamathoz – közelebbről is a fiatalabb nemzedékek lelki fejlődésének gondozásán keresztül; a közösség istenimádatának fejlődésében a rendszeres, imádkozást szolgáló összejöveteleken keresztül; a képességek emelkedésében a bahá’í igazgatás minden szintjén; az intézmények, ügynökségek és egyének arra való kész-ségében, hogy folyamatban gondolkodjanak, megértsék közvetlen környezetüket, felmérjék az erőforrásaikat ott, ahol élnek, és ennek az alapján tervezzenek; a tanulmányozás, tanácskozás, cselekvés és értékelés immáron ismerős dinamikájában, amely kifejlesztette a tanulás ösztönös „üzemmódját”; annak egyre erősödő elismerésében, hogy mit jelent a Tanítások gyakorlatba való átültetése a társadalmi cselekvésen keresztül; a sokszorozódó lehetőségekben, melyeket a célból keresnek és ragadnak meg, hogy bahá’í perspektívát ajánljanak a jelenleg folyó társadalmi eszmecserékhez; abban, hogy egy globális közösség ébred tudatára annak, hogy az Ügy társadalomépítő erejéről tanúságot téve minden erőfeszítésével az isteni civilizáció felemelkedését sietteti; és igen, a barátok növekvő tudatosságában, hogy az erőfeszítéseik a belső átalakulás elősegítésére, az egység körének szélesítésére, a többiekkel a szolgálat mezején való együttműködésre, az embercsoportok megsegítésére, hogy vegyék saját kezükbe lelki, társadalmi és gazdasági fejlődésüket – és mindezen erőfeszítéseken keresztül érjék el a világ jobbítását –, a vallás lényegi célját fejezik ki.

4. Míg egyetlen mérőszám sem tudja megragadni a bahá’í közösség előrehaladásának teljességét, sokra lehet következtetni azon klaszterek számából világszerte, ahol létrejöttek növekedési programok, és az Abhá Szépség által reánk ruházott kegyek iránti hálával eltelve erősítjük most meg, hogy ezek száma meghaladta az ötezret. Egy ilyen széles alapzat volt az egyik előfeltétele annak, hogy felvállalhassuk a feladatot, mellyel a bahá’í világ most szembesül: a növekedés folyamatának megerősítésével minden klaszterben, ahol az beindult, és a közösségi élet gazdagító mintájának tovább szélesítésével. Sok fáradtsággal fog járni az ehhez szükséges, hosszú távon fenntartott erőfeszítés. De a kimenetben benne rejlik a lehetőség, hogy rendkívül fontossá váljon, sőt korszakalkotóvá. Kicsi lépések is nagy távolságot tesznek bejárhatóvá, ha azokat rendszeresen és gyorsan lépik meg. Ha arra az előremenetelre összpontosítanak, melyet egy klaszterben egy kezdeti időszakban el kell érni – például abban a hat ciklusban, amely a kétszáz éves évfordulók közül az elsőig el fog telni –, akkor a barátok sokat fognak tenni azért, hogy az egész ötéves időszakra meghatározott céljukat elérhető közelségbe hozzák. Minden egyes ciklusban vannak gyorsan tovaillanó lehetőségek nagy előrelépések megtételére, drága lehetőségek, melyek nem fognak visszatérni.

5. A társadalom egészében sajnálatos módon sokszorozódnak és rosszabbodnak a lélek egyre mélyülő betegségének a tünetei. Mily döbbenetes, hogy amint a világ népei szenvednek a valódi gyógyír hiánya miatt, és egyik hamis reményt hajszolják görcsösen a másik után, ti közösen finomítotok egy eszközt, mely összekapcsolja a szíveket az örök Isten Szavával. Mily döbbenetes, hogy a megcsontosodott vélemények és ütköző érdekek egyre vadabbá váló hangzavarának közepette ti arra összpontosítotok, hogy összehozzátok az embereket, egység-menedékként szolgáló közösségek építése céljából. Messze attól, hogy elbátortalanítsanak benneteket, engedjétek, hogy a világ előítéletei és ellenségeskedései váljanak annak mementójává, hogy a körülöttetek kavargó lelkek mily sürgetően igénylik a gyógyító balzsamot, melyet ti egyedül ajánlhattok nekik.

6. Ez az utolsó az egymást követő Ötéves Tervek egyik sorozatában. Lezárulásakor új fázis nyílik meg az Isteni Terv kibontakozásában, melynek célja, hogy Bahá’u’lláh közösségét továbbrepítse a Bahá’í Korszak harmadik évszázada felé. Isten barátai minden országban értékeljék nagyra a következő néhány év ígéretét, mely szigorú felkészülés lesz az eljövendő, még hatalmasabb feladatokhoz. A jelen Terv széles merítése minden egyén számára lehetővé teszi, hogy támogassa ezt a munkát, bármilyen szerény is legyen a hozzájárulása. Kérünk benneteket, féltőn szeretett barátok, kik csodálói vagytok Annak, Ki a világok Legszeretettebbje: ne kíméljetek semmi erőfeszítést, hogy mindent, amit tanultatok, és minden Isten adta képességet és készséget, mellyel bírtok, használjatok fel az Isteni Terv előrelendítésére annak következő lényegi fontosságú szintjére. A ti hő, mennyei segítséget kérő könyörgésetekhez adjuk hozzá a miénket a Szentélyekben, mindenki nevében, ki ezen mindent átfogó Ügyért munkálkodik.

1. Ím, elérkezett Ridván ragyogó időszaka, és azokról a magaslatokról, melyekre a Legnagyobb Név közössége elért, ragyogó jövőkép rajzolódik ki a láthatáron. Óriási területet jártunk be: új növekedési programok jelentek meg, és bár még százaknak kell kibontakozniuk a következő tizenkét hónapban, az erőfeszítések, melyek arra irányulnak, hogy a szükséges tevékenységi mintákat lendületbe hozzák, az Ötéves Tervben kért ötezer klaszter már majdnem mindegyikében elindultak. A meglévő programok erősödnek, sok mutatja már fel egyre tisztábban, mit jelent, hogy Isten Ügye egyre mélyebbre hatol be a társadalom szövedékébe egy klaszterben, egy szomszédságban, vagy egy faluban. A fenntartható, nagymérvű növekedéshez és megszilárduláshoz vezető ösvényeken egyre szilárdabb léptekkel járunk, és gyakran hősies fiatalok adják az ütemet. Egyre inkább nyilvánvalóvá válnak azok az utak és módok, ahogy a Hit társadalomépítő ereje különféle körülmények között meg tud mutatkozni, és fokozatosan láthatóvá válnak azon vonások, amelyek a növekedési folyamat további kibontakozását kell, hogy jelöljék egy klaszterben.

2. A felhívás, hogy ezt a munkát véghez vigyék és támogassák, Bahá’u’lláh minden követőjéhez szól, és válaszra fog lelni minden olyan szívben, amely fájdalmat érez a világ nyomorult állapota, és azon szomorú körülmények láttán, melyekből oly sok ember képtelen kiszabadulni. Mert végső soron a Terv széles kereteiben végzett szisztematikus, határozott és önzetlen cselekvés az a legkonstruktívabb válasz, amit az aggódó hívő a felfordult társadalom egyre gyarapodó bajaira adhat. Az utóbbi évben még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az a társadalmi konszenzus, ami olyan gondolatok körül alakult ki, amelyek hagyományosan egyesítették és összekapcsolták az embereket, különféle nemzetek esetében különféle módokon ugyan, de egyre növekvő mértékben megkopik és kifárad. Nem tud tovább megbízható védelmet nyújtani egy sor önző, intoleráns és mérgező ideológiával szemben, amelyek az elégedetlenségből és neheztelésből táplálkoznak. Amint egy konfliktusoktól sújtott világ láthatóan napról napra veszít magabiztosságából, ezen destruktív doktrínák prófétái egyre bátrabbá és arcátlanabbá válnak. Eszünkbe idézzük a Legfőbb Toll egyértelmű ítéletét: „a pokol tüzébe rohannak, és azt gondolják, hogy az a fény”. A nemzetek jót akaró vezetői és a jóakaratú emberek magukra hagyatva küszködnek azért, hogy a társadalomban megjelenő törésvonalakat kijavítsák, és képtelenek arra, hogy a terjedésüket megállítsák. Mindennek a hatásait nem csupán a kifejezett konfliktusokban, illetve a közrend összeomlásában láthatjuk. A bizalomhiányban, ami szomszédot szomszéd ellen fordít és széttépi a családi kötelékeket, a társadalmi eszmecserének tekintett dolgokban megjelenő oly sok ellentétben, abban a nemtörődömségben, ahogy egyesek a nemtelen emberi motivációkra való felhívást arra használják, hogy hatalmat nyerjenek és gazdagságot halmozzanak fel – mindezekben nyilvánvaló jelei láthatóak annak, hogy a társadalmat fenntartó erkölcsi erő súlyosan kifáradt.

3. Mégis, biztonságot nyerhetünk abból, hogy a szétesés közepette a közösségi élet egy új típusa kezd kialakulni, amely gyakorlati kifejeződését nyújtja mindannak, ami mennyei az emberi lényekben. Megfigyeltük, hogy elsősorban azokon a helyeken, ahol a tanítási és közösségépítési tevékenység intenzitását fenntartották, a barátok képesek voltak megóvni magukat a materializmus erőitől, melyek azt a kockázatot hordozták, hogy elszívják drága energiáikat. És nem csupán ez, hanem az idejükre számot tartó egyéb dolgok kezelésében sem vesztik soha szem elől az előttük álló szent és sürgető feladatokat. A Hit igényeire, valamint az emberiség legjobb érdekeire fordított ilyen figyelemre van most szükség minden közösségben. Ahol egy növekedési program indult útjára egy korábban meg nem nyitott klaszterben, látjuk, hogy a tevékenységek kezdeti moccanatai miként kezdenek el kibontakozni Bahá’u’lláh szeretetéből, mely ott lakozik az elhivatott hívő szívében. Attól függetlenül, hogy később majd milyen komplexitási szintre kell emelkedjenek a közösség méretének növekedésével, minden tevékenység ezen egyszerű szeretetszállal indul. Ez az a létfontosságú szál, amiből a türelmes és koncentrált erőfeszítés mintázatát megszövik ciklus ciklus után, amint a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket elvezetik lelki gondolatokhoz, amint kialakítják Isten imádatának az érzését imádságos és áhítatos találkozókon, amint olyan beszélgetéseket kezdeményeznek, melyek beragyogják az emberi megértést, amint egyre növekvő számú embert indítanak el arra, hogy az Alkotó Szót egész életükön keresztül tanulmányozzák, majd fordítsák le azt a cselekvés nyelvére, amint másokkal együtt kialakítják a szolgálatra való képességet, és amint elkísérik egymást annak gyakorlásában, amit tanultak. Szeretett barátok, az Abhá Szépség szerettei: minden egyes alkalommal, amikor megjelenünk Szent Küszöbén, hő szívvel imádkozzunk azért, hogy az iránta érzett szeretetetek adjon nektek erőt arra, hogy életeteket az Ő Ügyének szenteljétek.

4. Külön is említést érdemelnek a klaszterekből, valamint a klasztereken belüli intenzív tevékenységi központokból érkező gazdag meglátások, ahol a közösségi élet dinamikája már nagyszámú embert ölel magába. Örömmel látjuk, hogy teljesen természetesen miként alakult ki a testvériségre és alázatos szolgálatra épülő kölcsönös támogatás kultúrája ezeken a helyeken, és miként teszi lehetővé, hogy egyre több lelket vonzhassanak be a közösség tevékenységi körébe. Valóban, a népesség Bahá’u’lláh új társadalomról szóló víziója felé történő mozgása többé nem csupán izgalmas jövőképként tűnik fel, hanem egyre több társadalmi helyzetben kibontakozó valósággá is válik.

5. Most pedig szeretnénk néhány szót intézni azokhoz, akiknek a környezetében a jelentős haladásnak még majd a jövőben kell megvalósulnia, és akik vágyódnak a változásra. Legyen reményetek. Nem lesz ez mindig így. Nincs-e tele hitünk története olyan beszámolókkal, amelyek észrevehetetlen kezdetekről, de csodálatos végeredményekről szólnak? Hányszor történt, hogy amikor megerősítést nyertek az isteni segítség erejével, néhány hívő – fiatal vagy idősebb –, vagy akár egyetlen család, vagy akár egyetlen magányos lélek cselekedetei sikeresen hoztak létre élettől vibráló közösségeket látszólag ellenséges környezetben is. Ne gondoljátok, hogy a ti esetetek lényegét tekintve különbözne ettől. Egy klaszterben a változás - lettlégyen az gyorsan elért, vagy pedig keményen megszolgált –, nem a merev megközelítésből, és nem is a véletlenszerű tevékenységből származik, hanem a cselekvés, értékelés és tanácskozás ritmusából, és a tapasztalat gyümölcseiből születő tervek lendítik előre. Emellett és ezen túl, bármi legyen a közvetlen hatása, az Áldott Szépség szolgálata önmagában is tartós örömöt nyújt a szellemnek. Merítsetek bizalmat például lelki társaitoktól a Hit bölcsőjében, hogy konstruktív előretekintésük, közösségként való rugalmas kitartásuk és állhatatosságuk az Isteni Szó hirdetésében miként hoz létre változást a társadalmukban a gondolat és cselekvés szintjén. Isten veletek van, mindegyikőtökkel. Abban a tizenkét hónapban, ami még hátravan a Tervből, haladjon előre minden közösség a mostani állapotából egy magasabb szint felé.

6. A növekedés és megszilárdítás mindennél fontosabb munkája szilárd alapzatot teremt azoknak az erőfeszítéseknek a számára, amikre a bahá’í világ további területeken szólíttatik. A Világközpontban egyre erősödik az ütem, hogy módszeresen katalogizálják és indexálják azon sok ezer Táblának a tartalmát, melyek az egész emberiség javára őrzött végtelenül drága örökséget – Hitünk Szent Szövegeit – jelentik, mindezt annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a Szent Iratok újabb köteteinek a kiadását mind eredeti nyelven, mind angol fordításban. Rohamosan haladnak az erőfeszítések, hogy nyolc Mashríqu'l-Adhkár-t építsenek, templomokat, melyeket Isten dicsőségére emelnek. A külkapcsolati tevékenység országos szinten jelentősen hatásosabbá és egyre szisztematikusabbá vált, és mindezt tovább serkenti az az Országos Szellemi Tanácsoknak hat hónappal ezelőtt elküldött dokumentum, mely az utóbbi két évtizedben összegyűlt jelentős tapasztalatra épít, és szélesebb keretet nyújt ezen erőfeszítések jövőbeli továbbfejlesztéséhez. Mindeközben a Bahá’í Nemzetközi Közösség két új irodája nyílt meg Addisz Abebában és Jakartában – a New York-i és genfi ENSZ-irodák és a brüsszeli iroda testvérintézményei –, kiszélesítve a lehetőségeket arra, hogy az Ügy jövőképét nemzetközi szinten tudjuk felajánlani Afrikában és Délkelet-Ázsiában. Gyakran a növekedés igényei által erre sarkallva, számos Országos Szellemi Tanács építi ki jobban adminisztratív képességeit; ez tettenérhető a rendelkezésükre álló erőforrásokkal való gondos sáfárkodásban, abbéli erőfeszítéseikben, hogy még inkább megismerjék közösségeik körülményeit, valamint az odafigyelésben az Országos Irodák működésének erősítésére. Az összegyűlőben lévő impresszív tudásanyag szisztematizálása iránti igény a Világközpontban életre hívta az Igazgatási Rendszerek Fejlesztésének Irodáját (Office for the Development of Administrative Systems). Számos országban sokszorozódnak meg a társadalmi tevékenységet célzó kezdeményezések, lehetővé téve, hogy sokat tanulhassunk arról, hogy a Tanításokban megtalálható bölcsesség miként alkalmazható a társadalmi és gazdasági körülmények javítására. Annyira ígéretes ez a terület, hogy a Társadalmi és Gazdasági Fejlesztés Irodája mellé felállítottunk egy hét tagból álló Nemzetközi Tanácsadói Testületet – ez az Iroda fejlődésének új állomását jelenti. A Tanácsadó Testület három tagja a Szentföldön fog tartózkodni, és ők szolgálnak majd az Iroda koordinátori csoportjaként.

7. Ezen Ridván időszakban, miközben látjuk a sok teendőt, azt is látjuk, hogy sokan állnak készen a cselekvésre. Több ezer klaszterben, szomszédságban és faluban a hitnek és magabiztosságnak új forrásai fakadnak, megörvendeztetvén a lelkeket, akiket megébresztő vizeik már megérintettek. Egyes helyeken olyanok ezek, mint bővizű patakok, máshol már folyóvá duzzadtak. Nem most van itt az ideje annak, hogy bármely lélek is a folyóparton habozzon, hanem adjuk át magunkat mindnyájan a sodró áradatnak.

Teljes három év telt el azóta, hogy az Isteni Terv kibontakozásának jelenlegi szakasza elkezdődött, egy olyan vállalkozás, mely Bahá’u’lláh követőit egyetlen egységes erőfeszítésben egyesíti. Isten barátait csupán két év választja el rögzített végkifejletétől. Az a két alapvető mozgás, amely továbbra is előre hajtja a növekedés folyamatát – a résztvevők állandó áramlása a képzési intézet tanfolyamsorozatain át, és a klaszterek előrehaladása a fejlődés folytonos ívén – hatalmas megerősítésre került azon energia kiáradásán keresztül, amely a tavaly tartott ifjúsági konferenciákon felszabadult. A bahá’í világ által elsajátított erősödő képesség, hogy nagyszámú fiatalt mozgósítson a szolgálat mezején, most további gyümölcsöket hozhat. Mert a hátralévő időszakban sürgetően hív bennünket a döntő feladat, a már meglévő növekedési programok megerősítése és újak elindítása. A Legnagyobb Név közössége jó helyzetben van ahhoz, hogy még ezen időszak vége előtt hozzátegye azon klaszterekhez, ahol az ilyen programokat már útjukra indították, a cél eléréséhez szükséges további kétezret.

Mily örömmel látjuk, hogy ezt a vállalkozást a földgolyó minden részén, eltérő körülmények és feltételek között immár mintegy háromezer klaszterben viszik nagy lendülettel előre. Számos klaszter ért el arra a pontra, ahol a lendületet néhány egyszerű cselekvési vonal megvalósítása alapozza meg. Másokban a tevékenységi ciklusok egymást követő sorozata eredményeként megnövekedett a Terv keretein belül kezdeményező szerepet játszó egyének száma, és felgyorsult a tevékenységek üteme; amint a lelki nevelés folyamatának minősége a tapasztalatokon keresztül emelkedik, a lelkek egyre inkább oda vonzódnak, hogy részt vegyenek benne. A tevékenység üteme időről időre lelassulhat, vagy akadály merülhet fel a tovább vezető úton, de a lendületet vissza lehet nyerni, ha a holtpont okairól folytatott mélyreszántó tanácskozás türelemmel, bátorsággal és kitartással párosul. A növekedési program egyre több klaszterben növekszik terjedelemben és bonyolultságban, és ez egyenes arányban áll a Terv három főszereplőjének – az egyénnek, a közösségnek és a Hit intézményeinek – abbéli egyre erősödő képességével, hogy egy egymást kölcsönösen támogató környezetet hozzanak létre. És örömmel tölt el bennünket, hogy – miként ezt vártuk – egyre növekvő számú klaszter létezik, ahol százan, vagy annál is többen segítik már ezer, vagy akár több ember részvételét egy lelki, dinamikus és lélekátformáló életmód kialakításában. A folyamat alapját a kezdetek kezdetétől természetesen az a közösségi mozgás képviseli, amely a Világ Életadója által meghatározott anyagi és lelki jóllét jövőképe felé irányul. És ahol ilyen nagy számokról van szó, ott már egész népességcsoportok elmozdulása válik láthatóvá.

Ez a mozgás kiváltképp nyilvánvaló azokban a klaszterekben, ahol helyi Mashriqu’l-Adhkár felépítésére fog sor kerülni. Az egyik példa Vanuatu lehetne. A Tanna szigeten lakó barátok páratlan erőfeszítést tettek, hogy megismertessék az ott lakókkal a tervezett Imádat Házát, és a sziget mintegy harmincezer lakójának már nem kevesebb, mint egyharmadát vonták be különféle módokon egy egyre szélesedő eszmecserébe annak jelentőségéről. A képességet, hogy egy emelkedett eszmecserét ilyen sok emberrel fenntartsanak, sok évnyi, a Bahá’u’lláh tanításainak megosztásában és egy életerős képzési intézet hatókörének kiterjesztésében szerzett tapasztalat finomította ki. A szigeten kiváltképpen virágzanak a serdülőcsoportok, és ezeket a falufőnökök támogatása is előre lendíti, akik látják, hogy a résztvevők miként fejlődnek és erősödnek lelkileg. A közöttük meglévő egység és odaadás által bátorítva ezek a fiatalok nem csupán magukról rázták le a tespedést, hanem különféle gyakorlati projekteken keresztül módot találtak arra, hogy a közösség előremenetelén dolgozzanak, és ennek eredményeként minden korosztályt, nem utolsósorban a saját szüleiket, konstruktív cselekvésre sarkallták. A hívek és a szélesebb közösség körében egyre inkább felismerésre kerül az az áldás, hogy egy Helyi Szellemi Tanácshoz fordulhatnak iránymutatásért és nehéz helyzetek megoldásáért – a másik oldalon pedig a Helyi Szellemi Tanács döntéseit egyre inkább bölcsesség és érzékenység jellemzi. Sok tényező mutat itt arra, hogy ha a Terv cselekvési keretének az elemeit egyetlen koherens egészbe dolgozzák össze, az mélyreható hatást gyakorolhat egész népességi csoportokra. És a folyamatos növekedés és megszilárdítás ezen háttere előtt – az intenzív növekedési program harmincadik ciklusa zárult le nemrég – fedezik fel a barátok aktívan, a sziget többi lakójával egyetemben, hogy mit jelent egy Mashriqu’l-Adhkár, „az emberek lelkének közös központja” megépítése a körükben. A hagyományos [törzsi] vezetők aktív támogatásával Tanna lakói nem kevesebb, mint száz tervet javasoltak a Templom számára, mutatva, hogy az Imádat Háza milyen szinten ragadta meg az emberek képzeletét, és lebilincselő lehetőségeket megnyitva azon hatás előtt, amit az árnyékában élők életére bizonyosan gyakorolni fog.

Ez a szívmelengető beszámoló párhuzamra talál számos fejlett klaszterben, ahol a Bahá’u’lláh tanításaiból kibontott következtetéseket a szomszédságok és falvak életkörülményeire kezdik alkalmazni. Minden ilyen klaszterben egy, a Bahá’u’lláh Személyének egyre inkább tudatára ébredő nép tanulja a tapasztalatok végiggondolásán, a tanácskozáson és a tanulmányozáson keresztül, hogy miként cselekedjenek a Kinyilatkoztatásában megtestesülő igazság alapján úgy, hogy a szellemi rokonság szélesedő körét a közös ima és szolgálat kötelékei fonják egyre szorosabbra.

Azon közösségek, melyek a legmesszebb jutottak, sok módon mutatnak másoknak hívogató, követendő utat. De bármilyen is legyen a cselekvés szintje egy klaszterben, a helyi barátok közös keretben történő tanulásra való képessége lesz az, amely a fejlődést tovább fogja lendíteni. Ebben a vállalkozásban mindenkinek része van; mindenki hozzájárulása gazdagítja a nagy egészet. A legdinamikusabb klaszterek azok, ahol a közösség erőforrásaitól, vagy a folytatott tevékenységek számától függetlenül a barátok tudják: az ő feladatuk annak meghatározása, hogy mi szükséges a fejlődés beindításához – mi a születőben lévő, nevelgetendő képesség, az elsajátítandó új készség, kik egy új kezdeményezés elkísérendő elindítói, mi a kialakítandó értékelési tér, a koordinálandó kollektív cselekvés – és utána kreatív módszerek megtalálása arra, hogy miként lehet az elérésükhöz szükséges időt és erőforrást megteremteni. A tény, hogy minden körülmény-együttes sajátos kihívásokat hordoz, képessé tesz minden közösséget arra, hogy ne csupán profitáljon abból, amit a bahá’í világ többi részében tanulnak éppen, hanem hogy maga is hozzájáruljon ehhez a tudásanyaghoz. Ennek a valóságnak a tudata megszabadítja az embert a merev cselekvési minta meddő keresésétől, miközben az eltérő körülmények között született meglátások áthatják az adott helyszínen sajátos körülmények között kibontakozó növekedési folyamatot. Ez az egész megközelítés szöges ellentétben áll a „siker” vagy „kudarc” olyan szűk értelmezésével, amely frenetikus cselekvésre indít, vagy lebénítja az akaratot. El kell fordulni a világi megfontolásoktól. Ha egy erőfeszítést teljességgel Isten kedvéért fejtenek ki, akkor minden, ami történik, az Övé, és minden, az Ő Nevében kivívott győzelem alkalom dicséretének zengésére.

Hitünk Szent Irataiban oly sokszor írják le a kapcsolatot a kifejtett erőfeszítés és az arra válaszul érkező mennyei segítség között: „Ha megteszitek az erőfeszítést – biztosít a Mester egyik Táblájában –, bizonyos, hogy elősugárzanak ezen ragyogások, a kegyelem ezen felhői alázáporoztatják esőjüket, ezen életadó szelek feltámadnak és fújni kezdenek, ezen édes illatú mósusz széles körben széthintetik.” A Szentélyekhez tett gyakori látogatásaink alkalmával hőn esedezünk a Mindenhatóhoz nevetekben, hogy tartson meg és erősítsen meg benneteket, hogy részesüljenek gazdag áldásokban abbéli erőfeszítéseitek, hogy elérjétek azokat, akik még nem ismerik az isteni tanításokat, és megerősítsétek őket Ügyében, és hogy megingathatatlanul bízzatok korlátlan kegyeiben. Soha nem hiányoztok imáinkból, és fohászainkban soha nem feledünk megemlékezni hűségtek megszentelt cselekedeteiről. Amint az Áldott Szépség követői előtt a következő két évben álló sürgető feladatokról elmélkedünk, lélekmozdítóan hangzik fel a Mester cselekvésre buzdító nyomatékos felszólítása: „Tépjétek le a fátylakat, távolítsátok el az akadályokat, ajánljátok az életadó vizet, és mutassátok meg a megváltás ösvényét.”

E dicsőséges évszak kezdetén szemeink kápráznak, amint megpillantjuk az aranyozott kupola frissen leleplezett ragyogását, mely a Báb magasztos Sírszentélyét koronázza. Helyreállítva a Shoghi Effendi által megálmodott fenséges csillogásában, ez a fennkölt épület éjjel és nappal újra fényesen sugárzik a földön, a tengeren és az égbolton, bizonyítva Annak a fenségét és szentségét, Akinek megszentelt földi maradványait magába foglalja.

Az örömnek e pillanata egybeesik egy ígéretes fejezet lezárásával az Isteni Terv kibontakozásában. Már csak egyetlen évtized maradt a Formálódás Korának első századából, az első száz évből, mely ’Abdu’l-Bahá Végakaratának jótékony árnyékában telik. A most befejeződő Ötéves Tervet egy másik követi, melynek lényeges vonásait a bahá’í világban már mindenütt figyelmesen tanulmányozzák. Valóban, a legnagyobb örömünkre szolgált az a válasz, melyet a Tanácsosok Kontinentális Testületének konferenciájához intézett levelünkre és a 12 hónappal korábbi Ridván üzenetünkre kaptunk. A barátok nem elégedtek meg ezek tartalmának felületes megértésével, hanem egyénként és csoportokban, szervezett vagy spontán alakuló találkozókon újra és újra visszatérnek ezen üzenetekre,. A klaszterükben ápolt növekedési programokban való aktív és felkészült részvételükön keresztül gazdagodik a megértésük. Következésképpen, a bahá’í közösség néhány hónap alatt világszerte tudatosan elsajátította azt, ami a következő évtizedbe való bizakodó induláshoz szükséges.

Ezzel egyidejűleg politikai felkelések és gazdasági válságok sűrűsödő eseményei ráztak meg kormányokat és népeket különböző földrészeken. Társadalmak kerültek a forradalom szélére, és egyes figyelemre méltó esetekben még azon is túlra. Vezetők tapasztalják meg, hogy sem a hadseregük, sem a gazdagságuk nem garantálják a biztonságukat. Ahol a nép reményei kielégületlenül maradtak, nagy felháborodás gyülemlett fel. Emlékezzünk, milyen nyomatékosan figyelmeztette Bahá’u’lláh a föld uralkodóit: „A népetek a kincsetek. Vigyázzatok, nehogy uralmatok megsértse Isten parancsolatait, s nehogy gyámoltjaitokat rablók kezére adjátok.” De óvakodjunk: Bármily lenyűgöző is a népek buzgalmának látványa a változás iránt, nem szabad elfeledkezni az érdekekről, melyek az események menetét manipulálják. És amíg az Isteni Orvos által felírt gyógyszert nem alkalmazzák, e kor nyomorúsága tovább fog tartani és mélyülni. Az idők jó megfigyelője készségesen fel fogja ismerni egy szánalmasan tökéletlen világrend felgyorsult szétesését, mely váltakozón, de könyörtelenül halad előre.

Mégis, észlelhető már ennek az ellenkezője is, az az építő folyamat, melyet a Védnök „Bahá'u'lláh kialakulófélben lévő Hitéhez” kapcsolt és úgy írt le, mint „annak az Új Világrendnek az előfutára, amit ez a Hit nemsokára létre kell hozzon.” Közvetett hatása észrevehető abban a kiáradó érzésben, különösen a fiataloknál, mely abbéli vágyakozásukból ered, hogy hozzájáruljanak a társadalmi fejlődéshez.

Az Időtlen Szépség követőinek adatott az ajándék, hogy ez a vágyakozás, mely minden országban kérlelhetetlenül felfakad az emberi lelkekben, olyan ékesszóló kifejezését lelheti a munkában, melyet a bahá’í közösség végez, hogy hatékony cselekvésre képes erőforrást képezzen a bolygó legkülönbözőbb népei között. Vetekedhet-e ezzel bármilyen más kiváltság?

Hogy bepillantást nyerjen ebbe a munkába, minden hívő tekintsen ’Abdu’l-Bahára, Akinek Egyiptomba és a Nyugatra tett „korszakformáló utazására” emlékezünk ebben az időben, a századik évforduló alkalmából. Fáradhatatlanul magyarázta Ő a tanításokat mindenféle társadalmi környezetben: privát otthonokban és missziós termekben, templomokban és zsinagógákban, parkokban és nyilvános tereken, vasúti kocsikban és óceánjáró hajókon, klubokban és egyesületekben, iskolákban és egyetemeken. Az igazság védelmében megalkuvás nélkül, mégis végtelen kedves módon mutatta be az egyetemes isteni elveket a kor szükségleteire vonatkoztatva. Tisztségviselőknek, tudósoknak, munkásoknak, gyerekeknek, szülőknek, száműzötteknek, aktivistáknak, papoknak vagy szkeptikusoknak - megkülönböztetés nélkül mindenkinek szeretetet,, bölcsességet, vigaszt osztott aszerint, hogy kinek mire volt éppen szüksége. Miközben felemelte lelküket, megkérdőjelezte alapfeltevéseiket, más látószögbe terelte gondolataikat, láthatárt adott tudatuknak és összpontosította energiáikat. Szóval és tettel oly együttérzést és nagylelkűséget sugárzott, hogy a szíveket teljesen átformálta. Senkit nem utasított el. Nagyon reméljük, hogy a százéves forduló idején a gyakori megemlékezés a Mester páratlan viselkedéséről megihleti és megerősíti az Ő őszinte csodálóit. Tartsátok a szemetek előtt az Ő példáját, és arra összpontosítsatok; hagyjátok, hogy önkéntelenül is az vezessen titeket a Terv céljainak megvalósításában.

A bahá’í közösség első globális Tervének elindításakor Shoghi Effendi lenyűgöző nyelven írta le az isteni fény terjedésének egymást követő fokozatait, amint az fellobbant a Siyáh-Chál-ban, majd a kinyilatkoztatás lámpásába öltözött Bagdadban, átterjedt Ázsia és Afrika országaira, miközben még tündöklőbben ragyogott Drinápolyban és később Akkóban, és a tengeren át sugárzott ki a többi kontinensre; és a lépcsőfokokat, melyeken keresztül fokozatosan tovább fog terjedni a világ minden államába és függőségi területére. E folyamatnak az utolsó szakaszát úgy jellemezte, mint „annak a fénynek átható sugárzását … a földgolyó legeldugottabb területeire is”, mint az a „lépcsőfok, amikor Isten győzedelmes Hitének fénye teljes erejével és dicsőségében beragyogja és beborítja az egész bolygót.” Bár ezt a célt még messze nem értük el, a fény már sok helyen erősen sugárzik. Néhány országban minden klaszterben ragyog. Abban az országban, ahol elolthatatlan lángja először lobbant fel, fényesen ég azok dacára, akik szívesen eltaposnák. Különböző nemzeteknél állandóan izzik egész szomszédságokban és vidékeken, amint a Gondviselés Keze a szíveket, egyiket a másik után, mint gyertyákat meggyújtja; az isteni fény megvilágítja a komoly beszélgetéseket az emberi kapcsolatok minden szintjén; ráveti sugarát a miriádnyi kezdeményezésre, melyek a népek jólétét igyekeznek elősegíteni. És ez minden esetben egy odaadó hívőből, egy eleven közösségből, egy szerető Szellemi Tanácsból sugárzik elő – mindegyikük egy-egy világítótorony a sötétségben.

Őszintén imádkozunk a Szent Küszöbön, hogy mindegyikőtöket, mint az olthatatlan láng hordozóját, vegye körül Bahá’u’lláh mindenre képes megerősítése, amint másoknak átadjátok a hit szikráját.

1. A Bahá’u’lláh követői iránt érzett csodálattól eltelt szívvel jelentjük be, hogy amint ezen gyönyörűséges Ridván-időszak beköszönt, a világ minden kontinensén újonnan indult intenzív növekedési programok nagy csoportja fut, ezek össz-számát 1500 fölé emelve, emígyen az Ötéves Terv célkitűzését már egy évvel annak vége előtt elérve. Hálával hajtjuk meg fejünk Isten előtt e döbbenetes eredmény, e kiemelkedő győzelem láttán. Mindenki, aki kinn a területen dolgozott, értékelni fogja, hogy Isten milyen ajándékkal halmozta el közösségét, mikor egy teljes esztendőt engedélyezett a növekedés és megszilárdítás ma már mindenhol kialakult mintájának megerősítésére, előkészületképpen azon feladatokra, melyek elvégzésére a következő globális vállalkozás folyamán fog szólíttatni – egy öt évet átívelő tervben, az ötödikben azon sorozatban, melynek kifejezett célja a csoportos csatlakozás folyamatának előrelendítése.

2. Amit ezen ünnepi alkalommal megállunk, arra indíttatunk, hogy tisztázzuk: ami a büszkeség és hála ily mély érzését szívünkben kiváltja, nem is annyira a nagyszerű számbeli eredmény, amit elértetek – bármennyire is figyelemreméltó ez -, hanem a kultúra mélyebb régióiban lezajlott fejleményeknek egy olyan kombinációja, melyről a fenti eredmény tanúskodik. Ezek sorában a legfontosabb, amit megfigyeltünk, a barátok abbéli képességének növekedése, hogy másokkal lelki dolgokról társalogjanak, és fesztelenül beszéljenek Bahá’u’lláh Személyéről és Kinyilatkoztatásáról. Jól megértették, hogy a tanítás a nagylelkű adakozással töltött élet alapvető követelménye.

3. Legutóbbi üzeneteinkben örömünket fejeztük ki látva a tanítás gyorsuló tempóját a világ minden részén. Ezen alapvető szellemi kötelesség teljesítése a múltban és a jelenben is a bahá’í élet nélkülözhetetlen vonása volt és marad. Amit az 1500 intenzív növekedési program elindítása nyilvánvalóvá tett, az, hogy az egyszerű hívők mily bátran és határozottan léptek túl családtagjaik és barátjaik közvetlen körén, készen arra, hogy hagyják magukat a Mindenek Felett Könyörületes Keze által elvezetni a fogékony lelkekhez, bárhol is lakozzanak azok. Még a legszerényebb becslések is azt sugallják, hogy több tízezren vannak, akik olyan időszakos kampányokban vesznek részt, melyek célja, hogy a közös megértés alapján korábban idegeneknek tekintett emberekkel szövődjék barátság.

4. Abbéli erőfeszítéseikben, hogy a Hit alapjait tisztán és egyértelműen mutassák be, a hívők nagyban profitáltak a Ruhi Intézet 6. könyvében található illusztratív példából. Ahol méltányolják a prezentáció alapját képező logikát, és ellenállnak a késztetésnek, hogy ezt kötelező érvényű szöveggé formálják, ennek alapján két lélek közötti beszélgetés alakul ki – egy olyan eszmecsere, melynek megkülönböztető jegye a kialakult megértés mélysége, és a létrejött kapcsolat milyensége. Ha ezen eszmecsere az első kapcsolatfelvételen túl tovább folytatódik, és valódi barátságok kötődnek, a közvetlen tanítás ilyetén erőfeszítése a lelki átalakulás tartós folyamatának katalizátorává válhat. Hogy az ezekkel az újonnan megtalált barátokkal már az első kapcsolatfelvétel elvezet-e oda, hogy meghívjuk őket a bahá’í közösségbe, vagy hogy részt vegyenek annak egyik tevékenységében, nem elsődleges elvárás. Ennél fontosabb, hogy minden lélek érezze: szeretettel várják, hogy a közösséggel vállvetve járuljon hozzá a társadalom jobbátételéhez, és így elkezdje járni az emberiség szolgálatának egy olyan ösvényét, amelyen vagy az elején, vagy később bekövetkezhet a formális csatlakozás is.

5. E fejlemény fontosságát nem szabad alulbecsülni. Miután megteremtődött egy következetes cselekvési minta, minden klaszterben figyelmet kell fordítani arra, hogy azt az együttműködők és ismerősök hálózatán keresztül szélesebb körre is kiterjesszék, miközben az energiát kisebb népességcsoportokra összpontosítják, melyek mindegyike intenzív tevékenység központjává kell váljon. Városi klaszterben ezt a tevékenységi központot a legjobban egy szomszédság határaival lehet meghatározni; egy alapvetően vidéki jellegű klaszterben egy kis falu ajánlhat erre a célra megfelelő társasági teret. Azok, akik ilyen helyeken szolgálnak, mind a helybéliek, mind az utazó tanítók, helyesen járnak el, ha a munkájukat közösségépítésnek tekintik. A tanítási erőfeszítéseiket megcímkézni, mint pl.„kopogtatás” (door-to-door), még akkor is, ha az első kapcsolatfelvétel azt jelentheti, hogy a lakókat előzetes értesítés nélkül keresik fel, nem méltányol kellőképpen egy olyan folyamatot, amely fel kívánja ébreszteni egy embercsoportban az arra való képességet, hogy az vállalja magára lelki, társadalmi és intellektuális fejlődését. Az ezt előrehajtó tevékenységeket, amelyekbe az újonnan talált barátainkat is invitáljuk – a közösség lelki jellegét erősítő találkozókat, a gyermekek zsenge lelkét és elméjét tápláló osztályokat, a 11-15 év közötti serdülők áradó energiáit mederbe terelő csoportokat, a mindenki előtt nyitva álló, tanulási célt szolgáló köröket, melyek különböző háttérből érkező emberek számára teszik lehetővé, hogy egyenlő alapról haladjanak előre, és vizsgálják meg, miként lehet a tanításokat egyéni és közösségi életükre alkalmazni – egy ideig esetleg a helyi közösségen kívülről kell segíteni. Várható azonban, hogy ezen alaptevékenységek megsokszorozódását hamarosan már az adott szomszédságban vagy faluban lakók fogják fenntartani, olyan férfiak és nők, akik hőn vágyódnak környezetük anyagi és szellemi körülményei javítására. Így alakul ki fokozatosan a közösségi élet egy olyan ritmusa, amely arányos az egyének azon növekvő magjának a képességeivel, akik elkötelezettek Bahá’u’lláh Új Világrendjének jövőképe mellett.

6. Ebben az összefüggésben a fogékonyság az alaptevékenységek által mozgásba hozott közösségépítésben való részvételi hajlandóságban ölt testet. Klaszter klaszter után, ahol intenzív növekedési programok futnak, a barátok előtt álló feladat a következő egy évben az, hogy egy vagy több fogékony csoportban tanítsanak, közvetlen módszert használva Hitük alapjainak bemutatásához, és hogy megtalálják a lelkeket, akik lerázni vágyják a társadalom által reájuk kényszerített levertséget, és szomszédságaikban és falvaikban egymás mellett kívánnak dolgozni a kollektív átalakulás folyamatának elindításán. Ha a barátok kitartanak abbéli erőfeszítéseikben, hogy a közösségépítés módozatait ily módon kicsi méretekben megtanulják, biztosak vagyunk benne, hogy a Hit ügyeiben való egyetemes részvétel – mily régi vágy! - kéznyújtási idő alatt több nagyságrenddel meg fog ugrani.

7. Ahhoz, hogy ezen kihívásnak megfeleljenek, a hívők és az őket szolgáló intézmények meg kell erősítsék a klaszterben az intézeti folyamatot, és jelentősen meg kell emeljék a határain belül azok számát, akik tanulóköri tutorként tudnak szolgálni; mert fel kell ismerni, hogy a barátok előtt megnyílt lehetőséget arra, hogy a szomszédságokban és falvakban egy ilyen, komoly céltudattal jellemzett vibráló közösségi életet teremtsenek, azon jelentős fejlemények tették lehetővé, amelyek a legutóbbi évtizedben következtek be a bahá’í kultúra elmélyülés szóval illethető szeletében.

8. Mikor 1995 decemberében felhívást tettünk közzé képzési intézetek felállítására a világ minden részén, a bahá’í közösségben leginkább elterjedt minta arra, hogy az egyes hívőket segítsék a Hitről való ismereteik elmélyítésében, eseti alapon szervezett kurzusokat és osztályokat jelentett, ezek különféle hosszúságúak voltak és különféle tárgyakkal foglalkoztak. Ez a minta meg is felelt egy felemelkedőben lévő, viszonylag kicsiny létszámú bahá’í világközösség igényeinek, melynek elsődleges figyelme a földgolyón való elterjedettsége felé irányult. Azonban már akkor tisztáztuk, hogy ha a csoportos csatlakozást érezhetően fel kívánjuk gyorsítani, formába kell majd önteni egy másik, az írások tanulmányozását célzó megközelítést, egy olyat, amely sokakat ösztönöz a cselekvés színterére való kilépésre. Ezzel kapcsolatban azt kértük, hogy a képzési intézetek hívők egyre növekvő csapatait segítsék a Hit szolgálatában olyan tanfolyamok formájában, melyek megadják számukra a felgyorsult növekedéssel és megszilárdítással kapcsolatos számos feladat végrehajtásához szükséges tudást, meglátásokat és készségeket.

9. Bahá’u’lláh minden követőjének kötelessége a Hit iratainak olvasása és az, hogy rendkívüli Kinyilatkoztatásának fontosságát pontosabban megértse. Mindenki arra szólíttatik, hogy merüljön alá Kinyilatkoztatásának óceánjába, és képességeinek és hajlandóságának megfelelően részesüljön az abban rejtező bölcsesség-gyöngyökből. Ilyen megvilágításban a helyi elmélyülések, a téli és nyári iskolák, valamint azon külön szervezett összejövetelek, ahol az írásokban jobban jártas egyének osztottak meg másokkal meglátásokat adott témákkal kapcsolatban, a bahá’í élet fontos elemeként, természetszerűleg bontakoztak ki. Miként a napi olvasás szokása a bahá’í önazonosság elválaszthatatlan része marad, hasonlóképpen a tanulmányozás ezen formái továbbra is részei lesznek a közösség kollektív életének. De a Kinyilatkoztatásból fakadó következtetések megértése – mind az egyéni növekedés, mind a társadalmi haladás szempontjából – megsokszorozódik, ha a tanulmányozás és a szolgálat összekapcsolódik, és párhuzamosan kerül megvalósításra. Ott, a szolgálat mezején, megpróbáltatik a tudás, kérdéseket szül a gyakorlat, és a megértés új szintjeire emeltetünk. A távoktatás országról országra megteremtetett rendszerében, melynek fő elemei a tanulókör, a tutor és a Ruhi Intézet tanterve -, a világot átölelő bahá’í közösség elsajátította azt a képességet, hogy ezreket, sőt milliókat tegyen képessé az írások kis csoportokban történő tanulmányozására azzal a kifejezett céllal, hogy a bahá’í tanításokat átültessék a gyakorlatba,

és a Hit munkáját a következő szintre, a kitartó nagymérvű növekedés és megszilárdítás szintjére emeljék.

10. Ne kicsinyellje le senki az így létrejött lehetőségeket. A passzivitást a társadalomban most uralkodó erők gerjesztik. Egyre növekvő hatékonysággal, gyermekkortól dédelgetik a szórakoztatás utáni vágyat, és nemzedékeket nevelnek arra, hogy legyenek hajlandóak elfogadni azok vezetését, akik elég ügyesek ahhoz, hogy a felületes érzelmekre hassanak. Még egy sor oktatási rendszerben is úgy kezelik a tanulókat, mint üres edényeket, akik az információ befogadására lettek tervezve. Az a tény, hogy a bahá’í világnak sikerült egy olyan kultúrát kialakítani, amely a gondolkodást, tanulmányozást és cselekvést segíti, ahol mindenki úgy tekint magára, hogy a szolgálat közös ösvényén jár – támogatva egymást és együtt haladva előre, tisztelve az egyes emberekben adott pillanatban meglévő tudást, és kerülve a tendenciát, hogy a hívőket kategorizálják (pl. elmélyült és még tudatlan csoportokba) – ez óriási eredmény. És ebben rejtezik egy elfojthatatlan mozgás dinamikája.

11. Alapvető fontosságú, hogy a következő évben jelentősen javuljon a tanulókör szintjén ajánlott oktatási folyamat minősége, és így megvalósulhasson a helyi lakosságnak a fenti dinamika megteremtése iránt meglévő képessége. Etekintetben nagy teher fog nehezedni azokra, akik tutorokként szolgálnak. Az ő részük lesz a kihívás, hogy megteremtsék az intézeti tanfolyamokban előre láttatott környezetet, amely az egyének belső lelki képességeinek az erősítését szolgálja, akik eljutnak odáig, hogy magukat a saját tanulásuk aktív cselekvőjeként lássák, előharcosként abban a folyamatos erőfeszítésben, hogy a tudást az egyéni és közösségi átalakulás érdekében alkalmazzák. Enélkül bármennyi tanulókör is jön létre egy klaszterben, a változás előrelendítéséhez szükséges erő nem fog megteremtődni.

12. Ha a tutor munkájának a kiválóság egyre magasabb szintjeit kell elérnie, emlékezni kell arra, hogy a régióban az emberi erőforrások fejlesztésének elsődleges felelőssége az intézeti igazgatóságon nyugszik. Miközben résztvevői számának gyarapítására tesz erőfeszítéseket, az intézet, mint struktúra – az igazgatóságtól kezdve a különféle szinteken működő koordinátorokon keresztül az egyes hívőkkel dolgozó tutorokig – ugyanakkora hangsúlyt kell fektessen a rendszer egészének a hatásosságára, mert a kitartó mennyiségi növekedés végső soron a minőségi haladástól fog függni. A klaszter szintjén a koordinátornak, mikor a tutorként szolgálókat kíséri, bele kell építenie az erőfeszítéseibe a gyakorlati tapasztalatot és a dinamizmust egyaránt. Időről időre találkozókat kell szerveznie számukra, ahol értékelhetik az erőfeszítéseiket. Az intézményi anyagból kiválasztott részek átismétlését célzó események is segíthetnek esetenként, feltéve, ha nem ültetik el a tutorokban a folyamatos képzés iránti szükséget. A tutorok képességei fokozatosan növekednek, amint az egyén kilép a cselekvés mezejére, és másokat segít abban, hogy az egyes tanfolyamok megtanulása, valamint a gyakorlati feladatok elvégzésén keresztül hozzájáruljanak a jelenlegi globális Tervek céljához. És miként különböző korú férfiak és nők haladnak végig a sorozaton, és fejezik be az egyes tanfolyamokat a tutorok segítségével, másoknak kell készen állniuk arra, hogy elkísérjék őket a saját erejüknek és érdeklődésüknek megfelelő szolgálati cselekményekben - ezek elsősorban a gyermekosztályokért, a serdülőcsoportokért és a tanulókörökért felelős koordinátorok, mely szolgálati cselekmények létfontosságúak a rendszer továbbéltetéséhez. A következő tizenkét hónapban minden országban intenzíven kell tanulni azt, hogy miként lehet biztosítani a rendszerben az életerő megfelelő szinten történő lüktetését.

13. A gyermekek lelki nevelésére való odafigyelés régóta a bahá’í közösség kultúrájának része, és ez két egymás mellett élő valóságot eredményezett. Az egyiket, amely az iráni bahá’iok eredményeit követi, az a képesség jellemzi, hogy rendszeres, osztályokba szervezett képzést ajánlanak bahá’í családok gyerekeinek, általában a céllal, hogy a felnövekvő nemzedékeknek alapvető ismereteket adjanak át a Hit történetéről és tanításairól. A világ legtöbb részén az ilyen osztályokba járók száma relatíve kicsiny volt. A másik valóság olyan területeken bontakozott ki, ahol nagymérvű belépés történt, mind falvakban, mind városokban. Ezt a tapasztalatot befogadóbb megközelítés uralta. Mégis, bár különféle családok gyermekei egyszerre jöttek szívesen és fogadtattak szívesen a bahá’í osztályokban, különféle tényezők nem engedték, hogy az órákat a megkívánt rendszerességgel, év év után meg tudják tartani. Mily örömmel látjuk, hogy ez a kettősség, a történelmi körülmények eredménye, most mindenhol megszűnőben van, amint az intézetek által képzett barátok mindenhol mindenki előtt nyitva álló osztályokat igyekeznek ajánlani rendszeres alapon.

14. Ezen ígéretes kezdeményeket erőteljesen tovább kell vinni. Minden olyan klaszterben, ahol intenzív növekedési program folyik, erőfeszítést kell tenni, hogy tovább szisztematizálják azt a lelki nevelést, amit egyre nagyobb számú, különféle családi háttérből jövő gyermek számára nyújtanak – ez a szomszédságokban és falvakban lendületet vevő közösségépítés folyamatának szükséges velejárója. Megpróbáló feladat lesz ez, és egyszerre igényli a szülők és intézmények türelmét és együttműködését. A Ruhi Intézetet már felkértük: készítsen terveket a gyerekosztály-tanítókat képző tanfolyamok sorozatának kiteljesítésére és a különféle szintű képzésekre az ide tartozó leckékkel együtt az 5-6 évesektől a 10-11 évesekig, hogy így bezáruljon az a rés, ami most ezek, valamint a 11-15 éves korú serdülők számára rendelkezésre álló leckék és könyvek között létezik, pl. a Hit szellemisége (Spirit of Faith) és az előkészületben lévő A Szentlélek ereje (The Power of the Holy Spirit), amelyek a program kifejezetten bahá’í elemét képviselik az utóbbi korcsoport számára. Amint ezen további tanfolyamok és leckék elkészülnek, az intézetek minden országban fel fogják készíteni a szükséges tanítókat és koordinátorokat, hogy fokozatosan felépítsék a gyermekek lelki nevelési célzó program magját, mely köré másodlagos elemeket lehet szervezni. Eközben az intézeteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a tanítókat ellássák a megfelelő anyagokkal a már meglévők közül, és ők azokat a különféle korú gyermekeknek szervezett osztályokban használhassák, szükség szerint.

15. A Nemzetközi Tanítási Központ elnyerte tartós hálánkat azért a létfontosságú lendületért, mellyel az Ötéves Terv céljának korai eléréséhez kölcsönzött. Látni, hogy a Központ mekkora energiával járult hozzá ezen világméretű erőfeszítéshez, amint oly állhatatosan követte a haladást minden földrészen, és oly szorosan együttműködött a Kontinentális Tanácsosokkal, bepillantást adott abba az óriási erőbe, amely az Igazgatási Rendben elválaszthatatlanul benne lakozik. Amint a Tanítási Központ figyelmét most hasonló lendülettel fordítja a klaszterszintű tevékenységek hatásosságával kapcsolatos kérdések felé, kétségkívül külön is követni fogja a bahá’í gyermekosztályok megvalósítását. Biztosak vagyunk benne, hogy az egyes, kiválasztott klaszterekben szerzett tapasztalatok elemzése, mely klaszterek különféle társadalmi valóságokat képviselnek, fényt fog vetni olyan gyakorlati kérdésekre, amelyek lehetővé fogják tenni rendszeres osztályok felállítását minden korosztályhoz tartozó gyermek számára a szomszédságokban és falvakban.

16. A 11-15 év közötti serdülők belső lelki képességeinek erősítését (empowerment) szolgáló program gyors terjedése további példája a bahá’í közösség kulturális előremenetelének. Míg a globális megközelítés erről a korcsoportról olyan képet fest, hogy problémás, elmerül az egymásra torlódó fizikai és érzelmi változások nyugtalanságában, érdektelen és befelé forduló, a bahá’í közösség – az általa használt nyelvezetben és az alkalmazott megközelítésben egyaránt – határozottan az ellenkező irányban mozog, a serdülőkben ehelyett az emberbarátságot, az igazságosság éles érzékét, a világegyetemről való tanulás hő vágyát, valamint az abbéli igényt látja, hogy hozzá akarnak járulni egy jobb világ felépítéséhez. E jövőkép érvényességét beszámoló beszámoló után erősíti meg, amint a serdülők résztvevőkként a világ országaiban hangot adnak gondolataiknak. Minden jel arra mutat, hogy a program kibontakozó tudatukat a valóság egy olyan kutatásával köti le, amely segít nekik a társadalomban működő alkotó és romboló erők elemzésében és annak felismerésében, hogy ezen erők milyen hatást gyakorolnak gondolataikra és cselekedeteikre, élesítve szellemi felfogóképességüket, fejlesztve kifejezőkészségüket, és megerősítve azokat az erkölcsi struktúrákat, amelyek életük végéig szolgálni fogják őket. Egy olyan életkorban, mikor kibontakozóban lévő szellemi, lelki és fizikai erők birtokába kerülnek, megkapják az eszközöket, melyek ahhoz szükségesek, hogy meg tudjanak harcolni az erőkkel, melyek megfosztják őket valódi énjüktől, mint nemes lények és attól, hogy a közjóért dolgozhassanak.

17. Az a tény, hogy a program fő eleme a témákat bahá’í megközelítésből járja körül, de nem a hittanóra módszerével, számos társadalmi helyzetben és körülmény között nyitotta meg az utat kiterjesztéséhez a 11-15 év közötti serdülők között. A megvalósítók sok esetben bizalommal telten lépnek ki a társadalmi cselekvés színterére, és egy sor kérdéssel és lehetőséggel szembesülnek, melyeket globális tanulás formájában a Szentföldön működő Társadalmi és Gazdasági Fejlesztési Iroda követ és szervez. A tudás és tapasztalat növekvő mennyisége a földgolyó minden részén sok elszórt klaszterben teremtette meg a képességet arra, hogy a programba egyenként több, mint ezer serdülőt vonjanak be. Ahhoz, hogy mások is gyorsan haladhassanak előre ebben az irányban, az Iroda hívők csoportjainak segítségével pontok hálózatát hozza létre minden kontinensen, melyeket fel lehet használni tucatnyi és tucatnyi klaszter koordinátorainak képzéséhez. Miután visszatértek a klasztereikbe, ezek az RP-k (resource person) továbbra is segítik a koordinátorokat, és képessé teszik őket egy olyan, lelkiekben feltöltődött környezet kialakítására, ahol gyökeret verhetnek a serdülőprogramok.

18. A törekvés ezen területén biztos, hogy még további tudás is össze fog gyűlni, de egyféle cselekvési minta már most is világos. A programot olyannyira igénylik az iskolák és a civil társadalom, hogy csak a bahá’í közösség képességei határolják be, milyen szinten tud ezekre az igényekre válaszolni. A ma az intenzív növekedési programok központjait képező klaszterekben rengeteg eltérő feltételrendszer létezik a néhány elszórt serdülőcsoporttól azokig, ahol már olyan mennyiségű csoport működik, ami egy csak ezzel foglalkozó koordinátor szolgálatát igényli, aki folyamatos támogatást kaphat egy, a tudás és ismeretek szétosztására szakosodott ponttól. Ahhoz, hogy biztosítani lehessen, hogy ez a képesség a fenti klaszterekben mindenhová eljusson, 32 működőképes tudáspontot kérünk a jelenlegi Terv végéig, melyek mindegyike mintegy húsz klasztert szolgál ki, teljes munkaidejű koordinátorral. Az összes többi ilyen klaszterben prioritást kell adni annak, hogy a jövő évben megteremtődjék a program ajánlását biztosító képesség, így szisztematikusan megsokszorozva a csoportok számát.

*

19. Az eddig általunk említett fejlemények: a Hit közvetlen tanítási képességének és annak

a képességnek a növekedése, hogy a barátok az élet minden területéről jövőkkel kezdenek céltudatos eszmecserét lelkileg fontos témákról; az írások tanulmányozását célzó olyan megközelítés felvirágzása, amely kéz a kézben jár a cselekvéssel; a fiatalok szomszédságokban és falvakban történő rendszeres lelki nevelése melletti elkötelezettség megújulása; valamint egy olyan program befolyásának a terjedése, amely a 11-15 év közötti serdülőkbe kettős erkölcsi célt csepegtet: azt hogy belső képességeiket fejlesszék, és hogy hozzájáruljanak a társadalom átalakításához – ezeket nem kis mértékben erősíti a kultúra szintjén tett mégegy továbblépés, melynek hatásai valóban szerteágazóak. A kollektív tudat ezen fejlődése tettenérhető abban, ahogy egyre nagyobb gyakorisággal bukkan fel az „elkísér” szó a barátok közötti beszélgetésben, mely szó új értelmet nyer, amit beépül a bahá’í közösség közös szóhasználatába. Egy olyan kultúra jelentős megerősítését fémjelzi, ahol a működési mód a tanulás, és amely egyre több és több ember tájékozott részvételét segíti elő azon egyesített erőfeszítésben, hogy Bahá’u’lláh tanításait egy isteni civilizáció felépítésére alkalmazzák, melyről a Védnök kijelenti, hogy ez a Hit elsődleges küldetése. Egy ilyen megközelítés meghökkentő kontrasztban áll a régi társadalmi rend lelkileg becsődült és élőhalott működésével: ez oly gyakran törekszik arra, hogy az emberi energiát uralkodáson, mohóságon, bűnösségérzeten vagy manipuláción keresztül állítsa szolgálatába.

20. A barátok közötti kapcsolatokban ezen kulturális fejlemény a kölcsönkapcsolataik minőségében találja meg kifejeződését. A tanulás, mint működési mód azt kívánja, hogy mindnyájan alázatos magatartást vegyenek fel, olyat, amelyben az ember elfeledkezik az énjéről, teljes bizalmát Istenbe helyezi, ráhagyatkozik mindent fenntartó erejére és bízik csalhatatlan segítségében, tudván, hogy Ő és egyedül Ő tudja a szúnyogot sassá, a cseppet határtalan tengerré változtatni. És egy ilyen állapotban a lelkek szakadatlanul dolgoznak együtt, és nem is annyira a saját eredményeiknek örvendeznek, mint inkább a mások haladásának és szolgálatának. És így történik, hogy gondolataik mindig arra összpontosulnak, hogy segítsenek egymásnak feljutni Ügye szolgálatának magaslataira, és felszárnyalni tudásának mennyországába. Ime, ezt látjuk a tevékenység jelenleg a földgolyó minden részén kibontakozó mintájában, és ezt lendíti előre fiatal és öreg, veterán és nemrég magát kijelentett hívő, akik vállvetve dolgoznak.

21. A kultúra ezen előrehaladása nem csupán az egyének közötti kapcsolatokat befolyásolja, hanem hatásai érezhetők a Hit adminisztratív ügyeinek az intézésében is. Amint

a közösség működési módját a tanulás kezdte megkülönböztetni, a növekedéssel és megszilárdítással kapcsolatos döntéshozatal bizonyos aspektusai a hívők testületéhez kerültek át, lehetővé téve, hogy a tervezés és megvalósítás jobban tudjon reagálni a területen uralkodó állapotokra. Közelebbről, az értékelő találkozó képében létrejött egy tér azok számára, akik klaszterszinten vesznek részt a tevékenységekben, ahol időről időre összegyűlhetnek, hogy a tapasztalat és az intézményektől érkező útmutatás fényében konszenzust alakítsanak ki jelenlegi helyzetükről, és meghatározhassák a soronkövetkező lépéseket. Hasonló teret nyit az intézet is, amely gondoskodik arról, hogy azok, akik egy klaszterben tutorként, gyerekosztály-tanítóként, illetve serdülőcsoport-animátorként szolgálnak, külön-külön találkozhassanak és tanácskozhassanak a tapasztalataikról. Ezen alapszinten működő konzultatív folyamathoz közelről kapcsolódnak a képzési intézet szervei és a Területi Tanítási Bizottság, valamint a Segédtestületi Tagok, kiknek kölcsönkapcsolatai további olyan helyet teremtenek, ahol növekedéssel kapcsolatos döntések születnek, ebben az esetben jobban formalizálva. E szükségből született klaszterszintű rendszer a bahá’í igazgatás egyik fontos jellemzőjére mutat rá: miként egy élő szervezet, „bele van kódolva” az a képesség, hogy amint az Igazságosság Egyetemes Háza útmutatásai talaján fejlődik, a komplexitás egyre magasabb szintjeit fogadja be struktúrák és folyamatok, kapcsolatok és tevékenységek formájában.

22. Az, hogy a Hit intézményei a helyitől és a regionálistól az országosig és a kontinentálisig minden szinten egyre nagyobb ügyességgel képesek kezelni a növekvő komplexitást, fokozatos éretté válásuknak egyszerre jele és szüksége is. Az igazgatási struktúrák közötti, fejlődésben lévő kapcsolatok egy új szint küszöbére emelték a Helyi Szellemi Tanácsot abbéli kötelességei teljesítésében, hogy terjessze Isten Szavát, mozgósítsa a hívők energiáit, és teremtsen lelkileg felemelő környezetet. Korábbi alkalmakkor már elmagyaráztuk, hogy egy Szellemi Tanács érettségét nem lehet csupán a rendszeres ülések és a hatékony működés alapján értékelni. Ehelyett, erejét nagyrészt az általa szolgált közösségben megnyilvánuló lelki és társasági élet életereje szerint kell mérni – egy olyan közösségével, amely egyaránt üdvözli a formálisan magukat kijelentettek és nem kijelentettek építő jellegű hozzájárulásait. Megelégedéssel látjuk, hogy a jelenlegi megközelítések, módszerek és eszközök megteremtik az eszköztárat ahhoz, hogy a Helyi Szellemi Tanácsok, még az újonnan felálltak is, ellássák ezen kötelességeiket, amint nekigyürkőznek, hogy biztosítsák az Ötéves Terv követelményeinek megfelelő teljesítését helységükben. És bizony, a Tanács megfelelő belefolyása a Tervbe lényegi fontosságú minden olyan kísérletben, ahol nagyszámú hívőt kívánnak befogadni – ez már magában is szükséges velejárója összes ereje és képességei megnyilvánulásának.

23. Az a fejlődés, melyet a következő évek folyamán biztosan tapasztalni fogunk a Helyi Szellemi Tanácsok körében, az Országos Szellemi Tanácsok növekvő ereje által válik lehetővé. Ezek stratégiában való gondolkodási és cselekvési képessége láthatóan erősödött,főleg, amint megtanulták egyre éleselméjűbben és hatásosabban elemezni a közösség alapszintjén zajló közösségépítési folyamatot, és hogy ehhez miként lehet szükség szerint támogatást, erőforrásokat, bátorítást és szerető útmutatást adni. Azon országokban, ahol a körülmények ezt megkövetelik, több, ezzel kapcsolatos felelősségi körüket Regionális Tanácsoknak adták le, decentralizálva bizonyos adminisztratív funkciókat, erősítve az intézményi képességet a hatályuk alá tartozó területen, és elősegítve a kölcsönkapcsolatok kifinomultabb sokaságát. Nem túlzás azt állítani, hogy az Országos Tanácsok teljes körű részvétele hathatósan hozzájárult annak a végső lökésnek a megteremtéséhez, ami a jelenlegi Terv célja eléréséhez kellett, és ezirányban további fejlődést is várunk, amint a Tanácsosokkal egyetemben az előttünk álló kritikus fontosságú, gyorsan tovasuhanó hónapokban a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki annak érdekében, hogy közösségeiket felkészítsék a következő ötéves vállalkozás elkezdésére.

24. A Bahá’í Igazgatási Rend fejlődésében az utóbbi évtizedben kétségtelenül a Tanácsosok intézménye mutatta az egyik legjelentősebb előrelépést. Ez az intézmény már akkor is rendkívüli fejlődési ugrást hajtott végre, mikor 2001. januárjában a Tanácsosok és a Segédtestületi Tagok a Szentföldön gyűltek össze konferenciára, abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Tanítási Központ elfoglalta állandó székhelyét a Kármel-hegyen. Nincs kétség: az ezen esemény által felébresztett energia gyorsan repítette előre az intézményt. A befolyás nagysága, amit a Tanácsosok és segédjeik gyakoroltak a Terv haladására, igazolja, hogy elfoglalták természetes helyüket a tanítás élvonalában. Biztosak vagyunk benne: az elkövetkező év az Igazgatási Rend intézményeit még jobban össze fogja kötni az együttműködésben, amint saját kibontakozó funkcióiknak és felelősségeiknek megfelelően mindnyájan arra törekednek, hogy megerősítsék a tanulási „üzemmódot”, amely a közösség működésének prominens vonásává lett – és teszik ezt legsürgetőbb igénnyel azokban aklaszterekben, ahol már folynak az intenzív növekedési programok.

*

25. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása hatalmas. Nem csak az egyén szintjén, hanem a társadalom szerkezetében is mélyreható változásokat követel. „Vajon nem minden Kinyilatkoztatás célja-e – hirdeti saját Maga -, hogy átalakítsa az emberiség egész jellemét, egy olyan átalakulásban, amely meg kell nyilvánítsa magát mind külsőleg, mind belsőleg, és érintenie kell mind belső életét, mind külső feltételeit?” A ma a földgolyó minden zugában előrehaladó munka a folyamatos bahá’í erőfeszítés legújabb állomását képviseli, melynek célja a Tanításaiban meghatározott dicsőséges civilizáció magjának megteremtése. Ennek felépítése egy végtelen komplexitású és nagyságrendű vállalkozás, és beteljesedése az emberiség évszázados erőfeszítését igényli. Nem lehet levágni sarkokat, nincs bevált formula.

A szükséges tudás csak akkor fog megteremtődni, és a képességek akkor fognak kifejlődni, ha erőfeszítések történnek arra, hogy Kinyilatkoztatása meglátásaira építsenek, megcsapolják az emberi faj felhalmozott tudását, Tanításait intelligensen alkalmazzák az emberiség életére, és megtanácskozzák a felmerülő kérdéseket.

26. A képességépítés ezen hosszú távú folyamatában a bahá’í közösség majdnem másfél évtizedet szentelt annak, hogy szisztematizálja a tanítás területén szerzett tapasztalatait, megtanulja egyre több ember előtt megnyitni bizonyos tevékenységeit, és fenntartsa a növekedést és megszilárdítást. Mindenkit szeretettel invitálnak a közösség melegébe, és arra, hogy részesüljön lelki táplálékban Bahá’u’lláh életadó üzenetéből. Biztosan nincs nagyobb öröm, mint ha egy lélek, amely szomjúhozza az Igazságot, menedéket talál az Ügy erős várában, és erőt merít a Szövetség egyesítő erejéből. Mégis, attól függetlenül, hogy követői közé számíttatik-e, minden emberi lény és embercsoport ösztönzést meríthet tanításaiból, és részesülhet a bölcsesség és tudás azon gyöngyeiből, amelyek segíteni fogják őket az előttük álló kihívások leküzdésében. Valóban, a civilizáció, amely most az emberiséget szólítja, nem teremthető meg csupán a bahá’í közösség erőfeszítésein keresztül. Számos, a világszolidaritás szellemétől lelkesített csoport és szervezet fog hozzájárulni ahhoz a civilizációhoz, melygondviselésszerűen ki kell emelkedjen a mai társadalom fejetlenségéből és káoszából – és ez a szolidaritás közvetett megnyilvánulása Bahá’u’lláh alapelvének az emberiség egységéről. Legyen világos mindenki előtt: az egymást követő globális Tervek során megteremtett képesség a bahá’í közösséget egyre inkább képessé teszi arra, hogy segítséget nyújtson a civilizációépítés változatos és sokrétű dimenzióiban, és ez a tanulás új határait nyitja meg előtte.

27. 2008-as Ridván-üzenetünkben már jeleztük, hogy amit a barátok tovább dolgoznak a klaszter szintjén, egyre inkább bele fognak vonódni a társadalom életébe, és az elé a kihívás elé kerülnek, hogy a szisztematikus tanulás folyamatát, amellyel foglalatoskodnak, miként terjesszék ki úgy, hogy az az emberi erőfeszítések egyre szélesedő tartományát fogja át. Amint az otthonok meghitt légkörében folyó, beszélgetésekkel színesített együttes imádkozás összefonódik az embereknek – felnőttnek, fiatalnak és gyermeknek -, lelki nevelést nyújtó tevékenységekkel, a közösségi élet gazdag szövedéke kezd kialakulni. A szociális tudatosság természetszerűleg erősödik, amint például élénk beszélgetések bontakoznak ki a szülők között gyermekeik törekvéseivel kapcsolatban, vagy szolgálati projektek bukkannak fel serdülők kezdeményezésére. Miután egy klaszterben már megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre emberi erőforrások, és a növekedés mintája szilárdan formát öltött, a közösség társadalomban való részvétele is erősödhet, sőt erősödnie is kell. A Terv kibontakozásának ezek kulcsfontosságú szakaszában, mikor oly sok klaszter ér egyre közelebb egy ilyen állapothoz, illendő, hogy a barátok mindenhol gondolkozzanak el azon, hogy növekvő, életerőtől vibráló közösségeik milyen hozzájárulást fognak tenni a társadalom anyagi és szellemi előrehaladásához. Etekintetben gyümölcsözőnek fog bizonyulni, ha a tevékenységek két egymással összefonódott, egymást kölcsönösen erősítő területében gondolkoznak: a társadalmi tevékenységekbe való belefolyásban, és a társadalom legfontosabb eszmecseréiben való részvételben.

28. Az utóbbi évtizedekben a bahá’í közösség rengeteg tapasztalatot szerzett az emberi törekvés ezen két területén. Nyilvánvalóan rengeteg bahá’í van már, aki egyénileg részt vesz társadalmi tevékenységekben, és munkáján keresztül a legfontosabb eszmecserékben is. Számos, a Hit tanításai által inspirált, regionális vagy országos szinten működő civil szervezet dolgozik népük előremenetele érdekében a társadalmi és gazdasági fejlesztés területén. Országos Szellemi Tanácsok szervei járulnak hozzá különféle módokon az emberek jólétét

szolgáló gondolatok terjesztéséhez. Nemzetközi szinten olyan szervezetek, mint pl. a Bahá’í Nemzetközi Közösség ENSZ Irodája látnak el hasonló szerepet. Amint arra törekednek, hogy

a körülöttük lévő társadalom problémáinak megoldásában segítsenek, a közösség alapszintjén dolgozó barátok fel fogják használni ezt a tapasztalatot és kapacitást, amennyire az szükséges és kívánatos.

29. Ha egy spektrum mentén képzeljük el – mely a legmegfelelőbb megközelítés -, a társadalmi tevékenység az egyének vagy barátok kisebb csoportjai által tett, korlátozott ideig tartó, meglehetősen informális erőfeszítésektől a bahá’í gondolatoktól inspirált szervezetek által szervezett, igen komplex és kifinomult társadalmi és gazdasági fejlesztési programokig terjed. Kiterjedettségtől és nagyságrendtől függetlenül minden társadalmi tevékenység azt keresi, hogy a Hit tanításainak és alapelveinek alkalmazásával miként lehet javítani egy adott népesség társadalmi vagy gazdasági életén, bármilyen szerény módon is. Ezen erőfeszítések megkülönböztető jegye, hogy kimondott céljuk szerint a népesség szellemi jóléte mellett annak anyagi jólétén is javítani kívánnak. A bahá’í tanítások központi gondolata, hogy az emberiség láthatárán már felbukkant világcivilizációnak dinamikus összefüggést (koherenciát) kell teremtenie az élet anyagi és szellemi igényei között. Bár a körülmények eltérőek az egyes országokban, sőt talán még klaszterekben is - és ez a barátoktól eltérő jellegű erőfeszítéseket igényel -, vannak bizonyos alapvető fogalmak, melyeket mindig észben kell tartani. Az egyik a tudás, mint a társadalmi lét középpontja. A tudatlanság továbbörökítése az elnyomás legszörnyűbb formája; megerősíti az előítélet számos, az emberiség egységének megvalósítása útjában korlátként tornyosuló falát, amely egység egyszerre Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának célja és működési alapelve. A tudáshoz való hozzáférés minden emberi lény joga, és az annak megteremtésében, alkalmazásában és terjesztésében való részvétel olyan kötelesség, melyet egy virágzó világcivilizáció építésének nagyszerű vállalkozásában mindenkinek fel kell vállalnia – minden egyes embernek képességei és adottságai szerint. Az igazságosság megköveteli az egyetemes részvételt. Így, bár a társadalmi tevékenység jelentheti javak és szolgáltatások valamilyen formában történő biztosítását, alapvető célkitűzése egy adott csoportban azon képesség kifejlesztése kell legyen, hogy az vegyen részt egy jobb világ megteremtésében. A társadalmi változás nem olyan projekt, amit emberek egy csoportja mások javára végrehajt. A társadalmi tevékenység terjedelme és bonyolultsága meg kell feleljen az azt egy faluban vagy szomszédságban megvalósító emberi erőforrások nagyságának. Az erőfeszítések tehát szerény méretekben indulnak, és úgy növekednek szervesen, ahogy a népességben is növekszik a képesség. Amint a társadalmi változás előharcosai megtanulják, hogy a tudományos tartalmakkal és módszerekkel együtt miként alkalmazzák egyre hatásosabban a saját társadalmi valóságukra Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának elemeit, a képesség természetesen új szintekre emelkedik. Arra kell törekedjenek, hogy ezt a valóságot megtanulják olyan módon olvasni, amely megfelel Tanításainak – vagyis hogy embertársaikban felbecsülhetetlen értékű drágaköveket lássanak, és ismerjék fel a felépülés és szétesés (integráció és dezintegráció) kettős folyamatának a hatását a szívekre és lelkekre, valamint a társadalmi struktúrákra. 30. A hatásos társadalmi tevékenység célja a közéleti eszmecserében történő részvétel gazdagítása, miként a bizonyos eszmecserékből szerzett meglátások is segíthetnek tisztázni a társadalmi tevékenységet formáló gondolatokat. Klaszterszinten ez az olyan egyszerű dolgoktól, mint a bahá’í gondolatok mindennapi beszélgetésbe való beemelésétől terjedhet formálisabb tevékenységekig, mint cikkek írása, vagy részvétel a társadalom figyelmére számot tartó témákról rendezett találkozókon - hogy csak néhányat említsünk: klímaváltozás és környezet, testületi irányítás és emberi jogok. Ide tartoznak továbbá a civil társadalom csoportjaival és a helyi, falusi vagy szomszédsági szervezetekkel történő értelmes kölcsönkapcsolatok is.

31. Ezzel kapcsolatban azonban figyelmeztetnünk kell valamire: Mindenki számára fontos felismerni, hogy a társadalmi tevékenységekben és a közéletben zajló eszmecserékben való részvétel értékét nem szabad aszerint megítélni, hogy ezek mennyire képesek embereket behozni a Hitbe. Bár az ezen két tevékenységi területen folyó erőfeszítések akár növelhetik is a bahá’í közösséget számszerűleg, nem ezért végzik őket. Itt alapvető fontosságú az őszinteség. Mi több, oda kell figyelni arra, hogy ne hangsúlyozzák túl a bahá’í tapasztalatot, vagy hívják fel túlzottan a figyelmet csupán szárnyukat próbálgató erőfeszítésekre, mint például a serdülők belső lelki képességeit erősítő programra, melyeket jobb hagyni, hogy saját tempójukat követve érjenek be. A kulcsszó minden esetben az alázat. Bár lelkesen beszélhetnek arról, hogy miben hisznek, a barátoknak őrizkedniük kell a diadalittas megnyilvánulásoktól, amelyek még maguk között is aligha illendőek, hát még más körülmények között.

32. Mikor leírjuk nektek ezen új lehetőségeket, melyek most klaszterszinten megnyílnak, nem kérjük, hogy bármi módon is megváltoztatassátok azt az irányt, amiben haladtok. Azt sem kell képzelni, hogy ezek a lehetőségek alternatív szolgálati területet képviselnek, és a közösség korlátozott erőforrásaiért és energiáiért versenyre kelnek a növekedési és megszilárdítási munkával. A következő évben tovább kell erősíteni az intézeti folyamatot és az általa létrehozott tevékenységi mintát, és minden hívő elméjében továbbra is fő helyet kell kapjon a tanítás. Nem kell idő előtt keresni a társadalom életébe való további belefolyást. Természetesen fog ez jönni, amint a barátok minden klaszterben arra törekszenek, hogy a Tervben foglaltakat kitartóan alkalmazzák a cselekvés, értékelés, tanácskozás és tanulmányozás folyamatában, és ennek eredményeként tanuljanak. Olyan szinten fog koherens egységbe kerülni a közösség növekedését és megszilárdulását célzó erőfeszítésekkel, amennyire azon konceptuális keret elemeiből táplálkozik, ami a globális Tervek jelenlegi sorozatát irányítja. És annyira fog hozzájárulni ahhoz a mozgáshoz, ahogy az egyes népességi csoportok elmozdulnak a Bahá’u’lláh jövőképét képviselő virágzó és békés világcivilizáció irányában, amennyiben ezen elemeket a tanulás új területein alkalmazza kreatív módon.

33. Drága Barátok! Mily gyakran fejezte ki a Szeretett Mester abbéli reményét, hogy a hívők szíve csorduljon túl az egymás iránt érzett szeretettől, hogy ne viseljenek el semmiféle választóvonalat, hanem az egész emberiséget tekintsék egyetlen családnak. „ Ne lássatok idegeneket – buzdít -, hanem lássatok minden embert barátnak, mert a szeretet és egység nehezen valósul meg, ha pillantásotokat a másságra szegezitek.” Az előző oldalakon megvizsgált minden fejlemény legbensőbb szinten csupán annak az egyetemes szeretetnek a kifejeződése, melyet a Szentlélek erején keresztül lehet elérni. Hiszen vajon nem az istenszeretet égeti-e fel az elidegenedés és megosztottság összes fátylát, és köti össze a szíveket tökéletes egységben? Vajon nem az Ő szeretete-e az, amely a szolgálat ösvényén ösztökél benneteket, és teszi lehetővé számotokra, hogy minden lélekben meglássátok a képességet arra, hogy megismerje és imádja Őt? Vajon nem villanyoz-e fel benneteket a tudat, hogy Megnyilvánulása örömmel viselt el egy szenvedéssel teli életet, mert szerette az emberiséget? Fordítsátok szemetek saját közösségetek felé, drága iráni bahá’í testvéreitek felé. Vajon nem szolgálnak-e például az istenszeretetből és az Ő szolgálata iránti vágyból születő kitartásra? Vajon abbéli képességük, hogy meg tudják haladni a legkegyetlenebb és legsúlyosabb üldöztetést, nem mutat-e a világ milliónyi és milliónyi elnyomottjában rejlő képességre, hogy ki tudnak állni és meghatározó szerepet tudnak vállalni Isten földi Királyságának építésében? A megosztó társadalmi machinációktól el nem rettentve nyomuljatok tovább, és vigyétek el Bahá’u’lláh üzenetét a várakozó lelkeknek minden városi szomszédságba, minden kicsiny vidéki falucskába a földgolyó minden szegletében, és vonzzátok őket az Ő közösségébe, a Legnagyobb Név közösségébe. Gondolatainkban és imáinkban mindig velünk vagytok, és továbbra is esdekelni fogunk a Mindenhatóhoz, hogy erősítsen meg benneteket csodás kegyelmével.

„Isten Könyve tágra nyitva és az Ő Szava szólítja Magához az emberiséget.” Ily felemelő szavakkal írja le a Legfőbb Toll az egyesülés és összegyülekezés napjának eljövetelét. Bahá’u’lláh így folytatja: „Ó Isten barátai, hegyezzétek fületek az Ő hangjára, Kit a világ szorongat, és tartsátok magatokat szilárdan ahhoz, ami az Ő Ügyét felmagasztalja.” És követőit továbbá emígyen buzdítja: „A legnagyobb barátsággal és az összetartozás szellemében tanácskozzatok, és szenteljétek életetek drága napjait a világ jobbításának és az Ő Ügyének elősegítésére, Ki mindenek Örök és korlátlan Hatalmú Ura.”

Szeretett munkatársaink: E lélekfelkavaró kijelentés jut önkéntelenül is eszünkbe, mikor megszentelt erőfeszítéseiteket nézzük a világ minden részén, amivel Bahá’u’lláh hangjára feleltek. A felhívására adott nagyszerű válaszokat mindenfelé láthatjuk. Azok számára, akik megállnak, hogy elgondolkozzanak az Isteni Terv kibontakozásán, lehetetlen nem meglátni, hogy Isten Szavának ereje miként erősödik a nők és férfiak, gyermekek és ifjak szívében országban ország után, klaszterben klaszter után.

Egy világméretű közösség finomítja az arra való képességét, hogy az őt közvetlenül körülvevő valóságot megértse, lehetőségeit elemezze, és az Ötéves Terv módszereit és eszközeit józanul alkalmazza. Miként vártuk, a tapasztalatok azon klaszterekben gyűlnek a leggyorsabban, ahol a tanulás határait tudatosan tágítják. Ezeken a helyeken jól értik az eszközöket, melyek segítségével egyre növekvő számú egyénben tud megerősödni a szolgálatra való képesség. A Terv előrelendítését célzó erőfeszítések fő tartópillére a közösségben az életteli képzési intézet, és az intézeti tanfolyamokon szerzett készségeket és képességeket a lehető leggyorsabban elkezdik alkalmazni a gyakorlati életben is. Vannak, akik mindennapi társasági kapcsolataikban találnak olyan lelkeket, akik nyitva állnak a lelki kérdések különféle módokon történő felfedezésére; mások abban a helyzetben vannak, hogy válaszolni tudnak egy faluban vagy szomszédságban mutatott fogékonyságra talán úgy, hogy oda is költöztek. Egyre több barát áll ki, hogy kötelességet vállaljon, így növelvén azok táborát, akik tutorként, animátorként és gyermekosztály-tanítóként szolgálnak, az adminisztrációt viszik és koordinálnak, vagy más módon támogatják a munkát. A barátok tanulás iránti elkötelezettsége a saját erőfeszítéseikben mutatott állhatatosságukban talál kifejeződést, és abban is, hogy mennyire hajlandóak elkísérni másokat az övéikben. Továbbá, mindig szilárdan szem előtt tartják a klaszterben kialakuló cselekvési minta két, egymást kiegészítő perspektíváját: az egyik a tevékenységek háromhavi ciklusossága – a növekedési program ütemes szívverése –, a másik pedig a gyermekek, a serdülők, és a fiatalok és felnőttek oktatási/nevelési folyamatának pontosan kitapintható fázisai. Miközben tisztán értik a kapcsolatot, ami ezen három fázist összeköti, a barátok tudják, hogy mindegyik saját dinamikával, saját követelményekkel, és saját belülről fakadó értékekkel rendelkezik. Minden más előtt tudatában vannak a hatalmas lelki erők működésének, melyek munkálkodása ugyanannyira tetten érhető a közösség haladását tükröző mennyiségi adatokban, mint a beszámolók sokaságában, amelyek eredményeiről mesélnek. Ami kiváltképpen ígéretes, az, hogy a legelőrébb tartó klasztereket megkülönböztető és kiemelő vonások fejlődésük sokkal korábbi fokán lévőkben is tetten érhetők már.

Amint a barátok tapasztalatai elmélyülnek, úgy növekszik az arra való képességük, hogy a klaszteren belül segítsék elő egy gazdag és sokrétű, százakat vagy akár ezreket magában foglaló életminta létrehozását. Mily nagy örömmel nyugtázzuk azon számos meglátást, amit a hívők az erőfeszítéseiken keresztül nyernek! Méltányolják például, hogy a Terv klaszter-szinten történő fokozatos kibontakozása dinamikus folyamat, olyan, amely szükségszerűen komplex és nem engedi a kézenfekvő leegyszerűsítést. Látják, hogy miként halad előre, amint növekszik a képességük az emberi erőforrások megteremtésére, valamint arra, hogy koordinálják és megszervezzék azok cselekedeteit, akik kiállnak. A barátok tudatában vannak, hogy amint ezen képességek fejlődnek, úgy lesz lehetséges kezdeményezések szélesebb körét is integrálni. Hasonlóképpen, felismerték, hogy mikor bevezetnek egy új dolgot, azt egy ideig különös figyelemmel kell kísérni, de ez semmilyen módon sem kisebbíti a közösségépítési törekvéseik egyéb aspektusainak a fontosságát. Mert értik, hogy ha a tanulás kell legyen a működési „üzemmódjuk”, oda kell figyeljenek a Terv bármely eszközében rejlő minden lehetőségre, ami kiváltképpen megfelelőnek bizonyul egy adott időszakban, és, ha erre szükség van, nagyobb erőfeszítést kell tegyenek a fejlesztésére; ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinek a Terv ugyanazon aspektusával kellene foglalkoznia. A barátok azt is megtanulták, hogy a növekedési fázis céljának nem kell szükségszerűen ugyanannak lennie a növekedési program minden ciklusában. A feltételek megkövetelhetik, hogy egy adott három hónapos időszakban álljon a figyelem középpontjában például a lelkek meghívása a Hitbe intenzív egyéni vagy közösségi tanítási erőfeszítések segítségével, míg egy másik ciklusban legyen a hangsúly egy bizonyos alaptevékenység számának a megsokszorozásán.

Továbbá, a barátok tudatában vannak annak is, hogy az Ügy munkája az egyes helyeken eltérő sebességgel halad előre, és ennek jó oka van – hiszen organikus jelenségről van szó –, és a haladás minden egyes jeléből, amit látnak, örömöt és bátorítást merítenek. És igen, felismerik, hogy milyen előnnyel jár minden egyén hozzájárulása az egész előrehaladásához, és így az egyes barátok által végzett szolgálatot, amelyet mindig az adott személy körülményei határoznak meg, mindenki örömmel fogadja. Az áttekintő találkozókat egyre inkább olyan lehetőségként tekintik, ahol a közösség erőfeszítéseit a maguk egészében teszik őszinte és felemelő eszmecsere tárgyává. A résztvevők megismerik, hogy mit értek el együtt, ennek a fényében értik meg a saját munkájukat, és gazdagítják tudásukat a növekedés folyamatáról azáltal, hogy befogadják az intézmények tanácsait, és merítenek hívőtársaik tapasztalataiból. Ezeket pedig megosztják számos olyan egyéb helyen is, amelyek az egyes tevékenységekkel intenzíven foglalkozó barátok körében ajánlják magukat tanácskozásra, dolgozzanak ők akár egy közös cselekvési irányban, vagy szolgáljanak a klaszter egy adott részében. Mindezek annak a szélesebb és nagyra becsült meglátásnak a körébe tartoznak, hogy a haladást a legkönnyebben egy szeretettől áthatott légkörben lehet elérni – egy olyanban, ahol az emberi rövidségeket béketűréssel kezelik, az akadályokat türelemmel meghaladják, és a kipróbált megközelítéseket örömmel befogadják. És így lehet, hogy a Hit minden szintjén működő intézmények és szervek bölcs iránymutatásán keresztül a barátok erőfeszítései, bármily szerények is legyenek egyénileg, egyetlen közösségi erőfeszítésben olvadnak össze annak biztosítására, hogy az Áldott Szépség hívására való fogékonyságot gyorsan felismerjék és hatásosan kielégítsék. Az ilyen helyzetben lévő klaszter nyilvánvalóan olyan, ahol az egyén, az intézmények és a közösség – a Terv három főszereplője – közötti kapcsolatok egészségesen fejlődnek.

Az aktívan gyarapodó tevékenységek ezen tájképéből egy távlat külön is figyelmet érdemel. A három évvel ezelőtt hozzátok intézett üzenetünkben kifejeztük a reményünket, hogy azon klaszterekben, ahol intenzív növekedési programok futnak, a barátok törekedjenek arra, hogy többet is megtanuljanak a közösségépítésről azon keresztül, hogy a falvakban és a szomszédságokban intenzív tevékenységet folytató központokat hoznak létre. Reményeink túlteljesültek, hiszen még olyan klaszterekben is, amelyek nem érték még el az intenzív fokot, újra és újra bizonyítást nyert, hogy az alaptevékenységek indítására kevesek által tett erőfeszítések is hatásosak lehetnek földrajzilag kicsi területek lakói között. Lényegileg, a megközelítés középpontjában az áll, hogy milyen választ ad Bahá’u’lláh tanításaira egy olyan embercsoport, amely készen áll a Kinyilatkoztatása által elősegített lelki átalakulásra. A képzési intézet oktatási folyamatában való részvételen keresztül arra indíttatnak, hogy visszautasítsák a társadalom erői által beléjük nevelt fásultságot és közönyt, és ehelyett olyan cselekvési mintákat kövessenek, amelyek élet-megváltoztatónak bizonyulnak. Ahol egy szomszédságban vagy faluban évek óta használják ezt a megközelítést, és a barátok nem vesztették el a fókuszukat, figyelemre méltó eredmények kezdenek fokozatosan, de félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válni. A fiatalok belső késztetést nyernek arra, hogy felelősséget vállaljanak a maguknál fiatalabbak fejlesztéséért. Az idősebb nemzedékek örömmel üdvözlik a fiatalok hozzájárulását a közösség ügyeiről folytatott értelmes eszmecserékhez. A közösség oktatási folyamatában elsajátított fegyelem fiatalok és idősebbek körében egyaránt építi a tanácskozás képességét, és új terek nyílnak meg a céltudatos beszélgetésre. De a változás nem korlátozódik csupán a bahá’iokra és azokra, akik részt vesznek a Terv által meghatározott alaptevékenységekben, és akiktől ésszerű körülmények között el is várható, hogy adott idő után új gondolkodási módot alakítsanak ki magukban. Maga a hely szelleme kezd változni. A népesség széles körében kezd kialakulni az imádságos lelkület. A férfiak és nők közötti egyenlőség kifejeződése hangsúlyosabbá válik. Jobban odafigyelnek a gyermekek, mind a lányok, mind a fiúk oktatására. A családokon belüli kapcsolatrendszerek – melyeket évszázados előfeltevések formáltak – észrevehetően megváltoznak. Elterjed a közvetlen közösség és a fizikai környezet iránti kötelességérzet. Még az előítéletek átka is, mely rávetíti baljós árnyát minden társadalomra, elkezd meghátrálni az egység lebíró ereje elől. Röviden, a barátok által végzett közösségépítő munka a kultúra különféle aspektusait befolyásolja.

Miközben az elmúlt egy esztendőben állhatatosan haladt előre a növekedés és megszilárdítás, a tevékenység más fontos területei is fejlődtek, sokszor szoros párhuzamban ezekkel. Legfőbb példaként, a kultúra szintjén egyes falvakban és szomszédságokban tapasztalt előremenetel nem kis részben annak köszönhető, amit a bahá’iok a társadalmi cselekvésben való részvételből tanulnak. A Társadalmi-Gazdasági Fejlesztés Irodája nemrég elkészített egy dokumentumot, amely harminc év tapasztalatait összesíti, amelyek az Iroda Világközpontban történt felállítása óta összegyűltek. Megfigyelései között található, hogy a társadalmi cselekvésben való részvételre irányuló erőfeszítéseknek létfontosságú lendületet ad a képzési intézet. És nem csupán az emberi erőforrásokról van itt szó, amiket megteremt. Az intézeti folyamat által kiművelt szellemi meglátások, minőségek és képességek ugyanolyan alapvetőnek bizonyultak a társadalmi cselekvésben való részvételhez, mint a növekedés folyamatához való hozzájáruláshoz. Továbbá, a dokumentum elmagyarázza, hogy a bahá’í közösség egyes erőfeszítés-területeit egy közös, fejlődő, egymást kölcsönösen erősítő elemekből álló konceptuális keret irányítja, bár ezek a tevékenységek különféle területein eltérő kifejeződéseket öltenek. A dokumentumot, melyre utalunk, nemrég megküldtük az Országos Szellemi Tanácsoknak, akiket most arra szólítunk, hogy a Tanácsosokkal együtt tanácskozva gondolják végig, hogy a benne foglalt alapvetések miként erősíthetik az irányításukkal jelenleg megvalósuló társadalmi cselekvési erőfeszítéseket, és tudatosíthatják jobban a bahá’í törekvések ezen fontos dimenzióját. E kijelentést azonban nem kell úgy értelmezni, mint általános felhívást a területen kifejtendő széleskörű tevékenységre – a társadalmi cselekvés megjelenése természetesen történik, amint egy növekvő közösség erejére talál –, de eljött az ideje, hogy a barátok mélyebben is elgondolkodjanak arról, hogy mit jelentenek a társadalom átalakítására tett erőfeszítéseik. A tudás nagymérvű gyarapodása, ami ezen a területen bekövetkezik, egyre nagyobb igényeket támaszt a Társadalmi-Gazdasági Fejlesztés Irodája elé, és lépéseket teszünk, hogy működése ennek megfelelően fejlődjön tovább.

Az utóbbi tizenkét hónap kiváltképpen figyelemreméltó vonása volt az a gyakoriság, amellyel a bahá’í közösséget számos kontextusban a társadalom jobbításáért tett erőfeszítésekkel azonosították, a hasonlóképpen gondolkodókkal való együttműködésben. A nemzetközi színtértől a falusi élet gyökeréig, az emberi gondolkodás vezetői mindenféle megközelítésben kifejezték, tudatában vannak annak, hogy a bahá’iok nem csupán a szívükön viselik az emberiség jólétét, hanem hathatós elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mit kell tenni, és hatásos eszközökkel is törekvéseik megvalósítására. A nagyrabecsülés és támogatás ezen kifejeződései sokszor korábban nem gyanított helyekről is elhangzottak. Például, még a Hit Bölcsőjében is, az elnyomóik által eléjük gördített komoly akadályok ellenére a bahá’iokat egyre inkább elismerik azért, hogy milyen mélyreszántó következményei vannak az üzenetüknek nemzetük állapotára, és tisztelik, hogy milyen meg nem alkuvó határozottsággal járulnak hozzá hazájuk haladásához.

Az iráni hívők szenvedései, elsősorban azon évtizedekben, mióta az üldözések legújabb hulláma elindult, arra sarkallta a más országokban élő hittársaikat, hogy siessenek a segítségükre. A felbecsülhetetlen értékű képességekből, melyekre kitartásuk eredményeként a bahá’í világ szert tett, egyet említünk meg ehelyütt: az országos szinten létrejött specializált szervek mély benyomást keltő hálózatát, amely képesnek bizonyult szisztematikusan kapcsolatokat építeni a kormányokkal és a civil társadalom szervezeteivel. Ezzel párhuzamosan az egymást követő Tervek folyamatai kifinomították a közösség abbéli képességét, hogy széles körű eszmecserékben vegyen részt minden olyan térben, ahol ezek lezajlanak, a személyes beszélgetésektől a nemzetközi fórumokig. Az ilyen erőfeszítésbe való bekapcsolódás alapszinten természetesen épül fel, ugyanazon organikus megközelítésen keresztül, mely a barátok társadalmi eszmecserében való egyre fokozódó mértékű részvételét jellemzi, és nincs szükség semmiféle különleges próbálkozásra az élénkítésére. Országos szinten azonban már gyakrabban kerül ugyanezen szervek figyelmének középpontjába, amelyek már tucatnyi országos közösségben működnek, és a már ismerős és gyümölcsöző minta szerint – cselekvés, értékelés, tanácskozás, tanulmányozás – halad előre. Annak érdekében, hogy az ilyen erőfeszítéseket erősítsük, elősegítsük a tanulást, és biztosítsuk, hogy a megtett lépések koherensek legyenek a bahá’í közösség más törekvéseivel, a Bahá’í Világközpontban nemrég létrehoztuk a Társadalmi Eszmecsere Irodáját (Office of Public Discourse). Arra fogjuk kérni, hogy segítse az Országos Szellemi Tanácsokat a területen azon keresztül, hogy fokozatosan fejleszt és koordinál tevékenységeket, és szisztematizálja a tapasztalatokat.

Más területeken is bátorító haladás történik. Chilében, Santiagóban, ahol Dél-Amerika Anyatemploma épül, ütemesen halad a munka. Elkészültek az alap, a pince és a szervizalagút betonozási munkálatai, valamint a felépítményt majdan hordozó oszlopok. Egyre növekszik a várakozás a projekttel kapcsolatban, és hasonló várakozás kezd ébredni azon hét országban, ahol országos vagy helyi Mashríqu’l-Adhkárokat kell építeni. Minden egyes helyszínen elkezdődtek az előkészületek, és elkezdték felhasználni a Templomalapba adományozott összegeket; azonban a gyakorlati megfontolások, úgymint elhelyezkedés, tervezés és erőforrások csak a barátok által elvégzett munka egyik szeletét jelentik. Törekvésük alapjait tekintve lelki jellegű, olyan, melyben az egész közösség részt vesz. A Mester a Mashríqu’l-Adhkárra úgy utal, mint „az isteni megerősítések mágnesére”, „az Úr hatalmas alapzatára”, és „Isten Hitének szilárd pillérére”. Ahol csak megépül, természetesen válik integráns részévé az azt körülvevő közösségépítés folyamatának. Ez a ráébredés már kezd kialakulni a hívők alapszintjein azon helyeken, ahol az Imádat Háza meg kell jelenjék, azok között, akik felismerik, hogy közösségi életüknek egyre inkább vissza kell tükröznie az istentisztelet és szolgálat azon egységét, amit a Mashríqu’l-Adhkár megtestesít.

Minden fronton azt látjuk, hogy a bahá’í közösség állhatatosan halad előre, növekszik megértésben, szomjas a tapasztalatokból születő meglátásokra, készen áll arra, hogy új feladatokat vállaljon fel, ha az erőforrások ezt lehetővé teszik, gyorsan és rugalmasan reagál a sürgető új kihívásokra, tudja, hogy mennyire szükség van a koherencia biztosítására azon cselekvési területek között, melyekkel foglalatoskodik, és teljességgel elkötelezett küldetése beteljesítése iránt. Lelkesedése és odaadása tetten érhető azon hatalmas fellelkesülésben, amit a mintegy két hónappal ezelőtti bejelentés keltett a világszerte megrendezendő 95 ifjúsági konferenciával kapcsolatban. Jóleső érzéssel szemléljük nem csupán maguknak a fiataloknak a reagálását, hanem a támogatás kifejeződését is a többi hívő részéről, akik nagyra becsülik, hogy Bahá’u’lláh fiatalabb követői miként szolgálnak létfontosságú ösztönzőként az Ügy egész teste számára.

Reménnyel töltenek el bennünket a sorakozó bizonyítékok, látva, hogy Bahá’u’lláh üzenete miként terjed, befolyása hogyan növekszik, és az emberek miként ébrednek tudatára egyre inkább a benne megfogalmazódott eszményeknek. Az évfordulók ezen évszakában elménkbe idézzük „a legnagyobb öröm Napját” melyet másfél évszázad választ el a mostani Ridvántól, mikor az Abhá Szépség először hirdette meg Küldetését társainak a Najíbiyyih-kertben. Isten Szava azon megszentelt helyről eljutott minden városba, minden földdarabra, és az emberiséget találkozóra hívja Urával. És az Istentől megrészegült szerelmesek azon első kicsiny kísérő-csapatából sokszínű, céltudatos közösség virágzott ki, sokféle virág az Általa gondozott kertben. Minden egyes nap újonnan megébredt lelkek növekvő száma fordul könyörgőn Szentélye felé, afelé, ahol azon áldott Nap tiszteletére, és hálásan minden áldásért, melyben a Legnagyobb Név közössége részesült, imában hajtjuk meg fejünk a Szent Küszöbön.

1. Amint a Legnagyobb Ünnep egyre inkább közeledett, a hála és várakozás érzése ragadott bennünket magával – a hála azon csodákért, melyek véghezvitelét Bahá’u’lláh a hívők számára lehetővé tette, és a várakozás, hogy mit hoz a közeljövő.

2. A Bahá’u’lláh Születésének bicentenáriumát a világ minden részén ünneplő ünnepségek olyan lendületet ébresztettek, mely azóta csak még sodróbbá vált. A globális eredmények sorából élénken emelkedik ki a bahá’í közösség felgyorsult fejlődése, egyre erősebb készségei, és az arra való képessége, hogy egyre több tag energiáját tudja mozgósítani. Ezek közül is külön fénnyel világlanak elő az erősödő közösségépítési tevékenységek. A jelenlegi Ötéves Terv a bahá’í világ húszéves erőfeszítését követi, melynek célja ezen tevékenységek szisztematikus finomítása és megsokszorozása volt – de figyelemreméltó, hogy a Terv első két és fél évében az alaptevékenységek száma már magában is több, mint ötven százalékkal emelkedett. A világközösség képes volt arra, hogy bármikor több, mint egymillió embert vonjon be ezekbe a tevékenységekbe, segítve őket a lelki valóságok felfedezésében és az azokra való válaszadásban. Ugyanezen rövid időszak alatt majdnem megkétszereződött az imádságos összejövetelek száma: igencsak szükséges válasz ez, mikor az emberiség egyre inkább elidegenedik a remény és lelki bőség Forrásától. E fejlemény különlegesen is ígéretes, mivel az imatalálkozók új életet lehelnek a közösségek életébe. Összekapcsolódva az összes korosztályt megcélzó képzési erőfeszítésekkel megerősítik azok magasztos célját: olyan közösségek létrehozását, melyeket Isten imádata és az emberiség szolgálata különböztet meg másoktól. És ez nem is lehetne nyilvánvalóbb máshol, mint azon klaszterekben, ahol folyamatosan nagyszámú lélek vesz részt bahá’í tevékenységekben, és a barátok a közösségük fejlődésében már túljutottak a harmadik mérföldkövön. Örömmel látjuk, hogy a klaszterek száma, ahol a növekedés elért erre a szintre, több, mint megduplázódott a Terv kezdete óta, és most mintegy ötszáz körül tart.

3. Ez a rövid áttekintés nem tudja méltóképpen bemutatni a folyamatban lévő átalakulás nagyságrendjét. A Terv következő két évének kilátásai ragyogóak. Sok eredmény született az utolsó évben azon keresztül, hogy az erősebb növekedési programokat felmutató klaszterekben megtanultakat széles körben terjesztették – mely klaszterek, miként reméltük is, a tudás és erőforrások tárházaivá lettek. A Nemzetközi Tanítási Központ, a Tanácsosok és fáradhatatlan segédeik minden követ megmozgattak, hogy a barátok a világ minden részén profitálhassanak a tanulás ezen felgyorsulásából, és a szerzett meglátásokat a saját valóságukra alkalmazhassák. Örömmel látjuk, hogy egyre nagyobb számú klaszterben – és bennük egyre több szomszédságban és faluban – jelenik meg a barátok olyan kis központi csoportja, akik a cselekvésen és értékelésen keresztül felfedezik, hogy egy adott pillanatban mire van szükség ahhoz, hogy a környezetükben fel tudják gyorsítani a növekedés folyamatát. Az intézet hatékony eszközére építenek, melyen keresztül erősödik az arra való képességük, hogy a közösség lelki és anyagi felvirágzásához hozzájáruljanak, és amint cselekszenek, a hozzájuk csatlakozók száma is növekszik. A körülmények, miként a növekedés jellemzői is, természetesen helyről helyre nagyban különböznek. De szisztematikus erőfeszítésen keresztül mindenki egyre hatékonyabban tud hozzájárulni a soron következő feladatokhoz. Bárhol is történjék, mindig tiszta öröm bevonni másokat tartalmas és lélekemelő beszélgetésekbe, amelyek gyorsan vagy folyamatosan elvezetnek a lelki fogékonyság megmoccanásához. Minél erősebben ragyog a hívő szívében kigyúlt tűz, annál erősebb lesz a vonzerő, amit azok tapasztalnak, akik érzik melegét. És a szív számára, amelyet a Bahá’u’lláh iránt érzett szeretet hevít izzóvá, elképzelhető-e illendőbb elfoglaltság, mint hasonló lelkek felkutatása, bátorítása, amint a szolgálat ösvényére lépnek, elkísérése, miközben tapasztalatot szereznek, és – mind között talán a legnagyobb öröm – annak megfigyelése, hogy ezek a lelkek miként erősödnek meg hitükben, állnak ki maguktól, és segítenek másokat is ugyanezt az utat járni. Ezek a legdrágább pillanatok közé tartoznak, melyeket e röpke lét nyújthat.

4. E lelki vállalkozás előrelendítésének kilátásait még ragyogóbbá teszi a Báb Születésének közelgő bicentenáriuma. Miként az ezt megelőző kétszázadik évforduló, ez is felmérhetetlenül drága pillanat. Minden bahá’í-nak csodálatos lehetőséget kínál arra, hogy a körülötte lévőket ráébressze Isten nagyszerű Napjára, a mennyei kegyek kivételes kiáradására, melyet az Isteni Lény két egymást követő Megnyilvánulásának megjelenése jelzett, Akik beragyogták a világ láthatárát. Hogy az eljövendő két ciklusban mi válhat lehetségessé, azt a két évvel ezelőtti bicentenárium tapasztalataiból tudhatjuk, és mindent, amit akkor tanultunk, fel kell használni az ez évbeli Szent Iker-Születésnapokkal kapcsolatos tervekhez. Amint a kétszáz éves évforduló gyorsan közeleg, gyakran fogunk könyörögni a nevetekben a Szentélyekben, azért imádkozva, hogy az erőfeszítéseitek, melyeket a Báb illendő megünneplése érdekében tesztek, sikeresen lendítsék előre az Általa megjövendölt Ügyet.

5. Csupán két és fél esztendő van hátra a Formálódás Kora első évszázadának lezárultáig. Ez fog zárni száz, megszentelt erőfeszítésben telt esztendőt, melynek célja a Hit Hősi Korában oly sok áldozattal lerakott alapzatok megerősítése és kibővítése volt. És ekkor fogja a bahá’í közösség ’Abdu’l-Bahá Mennybemenetelének századik évfordulóját is ünnepelni, a pillanatot, mikor a szeretett Mester megszabadult e világ nyűgeitől, hogy csatlakozhasson Atyjához a mennyei dicsőség magaslatain. Temetése, mely a következő napon zajlott le, olyan esemény volt, „melyhez hasonlót Palesztina addig még sosem látott”. Ezután földi maradványait a Báb Mauzóleumában, egy föld alatti sírboltban helyezték nyugalomra. Azonban, miként Shoghi Effendi előre vetítette, ez csak ideiglenes elhelyezés volt. Mikor eljön az idő, egy olyan Sírszentélyt kell majd emelni, amely jellegében méltón tükrözi ’Abdu’l-Bahá egyedülálló állását.

6. Ez az idő most eljött. A bahá’í világot arra szólítjuk, hogy építse meg az épületet, amely áldott maradványait örökre magába fogadja. A Riḍván-kert szomszédságában kell megépíteni, az Áldott Szépség lábnyoma által megszentelt földön; és így ’Abdu’l-Bahá Sírszentélye az akkói és haifai Sírszentélyek által kijelölt félhold-alakon fog elhelyezkedni. Az építészeti terveken már dolgoznak, és a következő hónapokban több információt fogunk róla veletek megosztani.

7. Amint az előttünk álló esztendőről és annak ígéreteitől gondolkodunk, a túláradó öröm érzései zúgnak bennünk. Számítunk mindnyájatokra – azokra, akik azzal foglalatoskodnak, hogy Bahá’u’lláh-t szolgálják, és minden egyes nemzetben a béke ügyén munkálkodnak – hogy betöltitek majd magas hivatásotokat.

1. Nézzétek, miként mozdul meg a Legnagyobb Név közössége! Alig egy év telt el az új Terv kezdetétől, és a jelentések máris arról szólnak, hogy a közösség milyen nagyságrendben kísérel meg elérni eredményeket, és miként kezdenek ezek gyümölcsözőre fordulni. Ötezer növekedési program intenzitását növelni példa nélküli erőfeszítést igényel. A Terv alapvetésének szilárd megértésével felvértezve nagyszámú barát tevékenykedik a követelményei megvalósításán, és a felhívásra adott válaszuk minősége fegyelmet és áldozatot tükröz. Miként előre láttuk, egyes, már hosszú ideje folyamatosan működő intenzív növekedési programok a tudás és erőforrások tárházává kezdenek válni, támogatást nyújtanak a környező területeknek, és segítik a tapasztalat és meglátások gyors terjesztését. Az intenzív tevékenység központjai – azok a szomszédságok és falvak, ahol a legkoncentráltabban valósul meg a közösségépítés – a kollektív átalakulás termékeny talajának bizonyulnak. A hívők erőfeszítéseit a Segédtestületi Tagok és asszisztenseik kibővült és új erőre kapott légiói bátorítják, segítik őket távlatosan gondolkozni a növekedési folyamat előrelendítéséről különféle helyzetekben, és olyan megközelítéseket találni, amelyek ráillenek az egyes klaszterekben uralkodó körülményekre. Az Országos Szellemi Tanácsaik által támogatott Bahá’í Régiótanácsok tanulják, hogy miként lehet párhuzamosan lendületet adni a Tervnek egy sor klaszterben, míg egyes kisebb, Régiótanáccsal nem rendelkező országokban is új, országos szinten működő intézmények indulnak el ugyanebben az irányban. Bár – miként ez minden szerves folyamatban várható – az egyes helyeken látható gyors haladásnak máshol még testet kell öltenie, a világban működő intenzív növekedési programok száma máris növekedésnek indult. Továbbá, örömmel látjuk, hogy a Terv első négy ciklusában jelentősen megemelkedett a tevékenységekben való részvétel.

2. A jövő év kilátásai a jelek fényében tehát nem is lehetnének ígéretesebbek. És mit lehetne illendőbb felajánlani az Áldott Szépségnek születése kétszázadik évfordulóján, mint szeretteinek őszinte erőfeszítését arra, hogy Hitének hatókörét kiterjesszék? A bahá’í világ által megünneplendő első bicentenárium így egy izgalmas kilátásokkal kecsegtető eseménnyé válik. Helyes megközelítésben szemlélve ez az év ajánlja a valaha is létezett legnagyobb lehetőséget a világban arra, hogy a szíveket összekapcsoljuk Bahá’u’lláh-val. Az eljövendő hónapokban legyünk mindnyájan tudatában ennek a drága esélynek, és álljunk készen a minden területen adódó lehetőségek kihasználására, hogy meg tudjunk ismertetni másokat életével és magasztos küldetésével. Mert a bahá’í világ számára kínálkozó tanítási lehetőséget a maga teljességében meg kell ragadni, és kreatív gondolkozással kell megközelíteni a beszélgetéseket, melyek mindenféle emberrel kibontakozhatnak. Az ilyen értelmes beszélgetések folyamán erősödik a lelki érzékenység és megnyílnak a szívek – néha azonnal. Ezen méltó elfoglaltságban mindenki hivatást találhat, és senkinek nem szabad megfosztania magát az örömtől, mely az ebben való részvételből fakad. Könyörgünk az egy Szeretetthez, hogy ezen egész bicentenáriumi év teljen be a legtisztább és legédesebb örömmel: egy másik léleknek beszélni Isten Napjának hajnaláról.

3. A kötelezettségeket, melyeket a hívek közösségének teljesítenie kell, csak még sürgetőbbé teszi a világban uralkodó zavar, bizalmatlanság és homály. Igen, a barátoknak minden lehetőséget ki kell használniuk arra, hogy felmutathassanak egy olyan iránymutató fényt, amely bevilágítja az utat, bizonyosságot ajánlva a szorongóknak és reményt nyújtva a reményvesztetteknek. A Védnök egyik bahá’í közösségnek adott tanácsa jut eszünkbe, melynek szavait mintha egyenesen a mi korunkhoz címezte volna: „Amint a jelenlegi társadalom szövedéke recseg-ropog a vészjósló események és csapások súlya alatt, és amint sokasodnak a repedések, melyek csak hangsúlyozzák a nemzetet nemzettől, osztályt osztálytól, fajt fajtól és hitet hittől elválasztó szakadást, a Terv végrehajtói még nagyobb összefogást kell mutassanak lelki életükben és igazgatási tevékenységükben, és az egyesült erőfeszítés, kölcsönös segítség és harmonikus fejlődés magasabb színvonalát kell bizonyítsák kollektív erőfeszítéseikben.” Shoghi Effendi – folyamatosan hangsúlyozva a Hit munkájának szellemi fontosságát, és azt a céltudatos elhatározottságot, mellyel a híveknek szent kötelességeiket teljesíteniük kell – óvott attól, hogy bármilyen szinten belefolyjanak a politikai ellentétekbe, belküzdelmekbe és civódásokba. „Emelkedjenek minden egyéni érvényesülésre való törekvés és pártpolitika fölé” – sürgette egy másik alkalommal –, „a hiábavaló viták, kisstílű számítások és múlandó szenvedélyek fölé, amelyek megbolydítják egy változó világ arculatát és lekötik annak figyelmét.” Ezek az elkerülhetetlen hab és permet, melyet a viharos és megosztott társadalmat görcsbe rántó, egymást követő hullámok vetnek ki magukból. Túl sok forog most kockán ahhoz, hogy ilyen figyelemelterelő dolgokkal foglalatoskodjunk. Mint Bahá’u’lláh minden követője jól tudja, az emberiség végső jól-léte attól függ, hogy mennyire tudja meghaladni különbségeit és szilárdan megalapítani egységét. Minden hozzájárulás, amit a bahá’í-ok a társadalmuk életéhez tesznek, az egység elősegítését szolgálja, és minden közösségépítési erőfeszítés is ugyanezt célozza. Azok számára, akik belefáradtak a viszályba és vetélkedésbe, a Legnagyobb Név árnyékában növekvő közösségek erőteljes példáját mutatják annak, hogy mit képes az egység elérni.

4. Köszönetet mondunk az Urak Urának, hogy láthatjuk: szerettei közül milyen sokan mily sokféle módon adnak bele mindent abba, hogy magasba emelhessék az emberiség egy-ségének zászlaját. Drága barátok: amint elkezdődik egy igen sok jóval kecsegtető esztendő, vajon nem kell-e mindnyájunknak elgondolkoznunk azon, hogy kegyelme milyen mennyei tettek megtételében segíthet bennünket?

1. Az Áldott Szépség születésének kétszázadik évfordulóját jelző emlékezetes események máig tartó kellemes utórezgéseiben köszöntünk benneteket. Amint azt szemléljük, hogy mi történt akkor és azóta, azt találjuk, hogy a mostani bahá’í közösség nem ugyanaz, mint amelyik a jelenlegi Terv első hat ciklusának nekivágott. Jobban tudatában van küldetésének, mint korábban bármikor. Példa nélküli fellendülést tapasztalt meg a képességében, hogy barátokat és ismerősöket hozzon kapcsolatba közösségi életével; hogy szomszédságokat és falvakat egységes erőfeszítésre buzdítson; hogy megfogalmazza, miként lehet a lelki igazságokat tartós gyakorlati cselekvésbe átültetni; és mindenekelőtt: hogy ne csupán a világot majdan újjáépítő tanításokról beszéljen, hanem arról is, Aki azokat tanította: Bahá’u’lláh-ról. Az életéről és szenvedéseiről szóló, felnőttek, fiatalok és gyermekek által ezer nyelven megszólaltatott beszámolók számtalan szívet érintettek meg. Egyesek készen mutatkoztak arra, hogy Ügyét mélyebben megvizsgálják. Mások elkötelezték magukat az együttműködés mellett. És sok fogékony lélek érzett késztést arra, hogy kinyilvánítsa hitét.

2. A haladás egyik beszédes jelzőszáma az a rengeteg hely, ahol a Hit országos szinten is nyilvánvalóan kiemelkedett az ismeretlenségből. Kormányzati vezetők és véleményformálók jelentették ki nyilvánosan – és hangsúlyozták néha zárt körben –, hogy a világnak szüksége van Bahá’u’lláh jövőképére, hogy csodálják a bahá’í-ok erőfeszítéseit, és azokat tovább kell szélesíteni. Örömmel láttuk, hogy nem csupán bahá’í-ok kívánták leróni tiszteletüket Bahá’u’lláh előtt és ünnepelni életét – különleges összejöveteleteket tartottak a bahá’í közösségen kívül állók is. Azokon a területeken, ahol ellenségesen tekintenek a Hitre, a barátok nem rettentek meg: csodálatos rugalmasságot és szilárdságot mutatva bátorították honfitársaikat, hogy vizsgálják meg maguk az igazságot, és ezek közül sokan vettek részt örömmel az ünnepségeken. A bicentenárium a művészeti kifejezések láthatóan végtelen felvirágzását is magával hozta, csodás tanúságtételként a szeretet azon forrásáról, melyből fakadtak. A bahá’í közösség hozzáállása az eseményhez megerősítette, hogy milyen sokat tanultunk az elmúlt több, mint két évtizedben, mióta a Tervek jelenlegi sorozata elindult. Az egyes hívők kezdeményezően léptek fel, a közösség közös erőfeszítésbe kezdett, és a barátok energiáikat az intézmények által készített tervek végrehajtására összpontosították. A kétszáz év elteltét ünneplő jelentős évforduló erőteljes ösztönzőként hatott a következő évszázad közösségeinek építéséhez is. A második bicentenáriumig vezető időszakban nevelgessük türelmesen az első idején elvetett magvakat, hogy azok növekedésnek induljanak.

3. A jelenlegi Terv második évében, bár a haladás természetesen nem egyforma az egyes országokban, az intenzív növekedési programok száma világszerte közelít az ötezer feléhez, mellyel a jelenlegi globális erőfeszítés számol, és a haladás fokozatosan gyorsul. Közelebbről, ígéretes jelei mutatkoznak annak, hogy az egyének, közösségek és intézmények ereje és képességei miként öltenek testet. A hívők esetében a bicentenárium megünneplésének tapasztalatai megmutatták: sok, a körülöttük élőkkel fenntartott mindennapi kapcsolatot át lehet hatni a tanítás lelkületével. És amint a munka falvak és szomszédságok ezreiben lendületet vesz, élettől duzzadó közösségi élet kezd gyökeret verni mindegyikben. Jelentősen megszaporodtak a klaszterek, ahol szilárd struktúrát kap, hogy ezen cselekvési mintát miként lehet egyre több helyre kiterjeszteni – és ekképpen a fejlődés folytonosságában a barátok képessé válnak elérni a harmadik mérföldkövet is. Itt, a bahá’í világ tanulásának frontvonalában – és elsősorban egész csoportok Bahá’u’lláh felé történő mozgásában – nem csupán nagyszámú új hívő lép be a bahá’í tevékenységek szélesedő ölelésébe, hanem a barátok azt is tanulják, hogy miként jutnak el jelentős csoportok odáig, hogy azonosítsák magukat a Legnagyobb Név közösségével. Az ilyen helyeken a Hit nevelési erőfeszítései látható módon öltenek formálisabb jelleget, amint a gyermekek zökkenőmentesen haladnak át a tananyagok újabb és újabb évfolyamain, és a serdülők lelki megerősítését szolgáló programban is megbízhatóan követik egymást az egyes szintek. Ezeken a helyeken a képzési intézet azt tanulja, hogy miként biztosíthat elégséges erőforrásokat az egyre növekvő számú gyermek és serdülő lelki és erkölcsi épülése számára. A népesség kultúrájába annyira beágyazódik az ilyen programokban való részvétel, hogy a közösségi élet nélkülözhetetlen velejárójaként tekintenek rá. Az emberek között, akik saját kezükbe veszik a fejlődésüket, egy új életerő jelenik meg, és immunitást alakítanak ki magukban a passzivitást hirdető erőkkel szemben. Határozott formát öltenek az anyagi és lelki fejlődés lehetőségei. A társadalom valósága elkezd átalakulni.

4. Drága barátok, ez valóban az a pillanat, mikor hálát adhatunk a Legszeretettebbnek. Igen sok oka van a bizakodásnak. Mégis, nagyon is tudatában vagyunk a hátralévő feladat nagyságának. Alapvetően, miként korábban már jeleztük, sok száz klaszterben kell felemelkedjen a hívők egyre növekvő csapata, akik a körülöttük lévőkkel együtt hosszú távon képesek figyelmük középpontjában tartani a növekedés serkentését és a képességek építését, és akiket a többiektől a tevékenységek értékelésének és a tapasztalatokból való tanulásnak a képessége és fegyelmezett végrehajtása különböztet meg. A hívők egyre gyarapodó magjának kialakítása és elkísérése minden egyes helyen – nem csupán a klaszter szintjén, de a szomszédságokban és a falvakban is – jelentős kihívás és kritikus fontosságú igény is egyben. De ahol ez bekövetkezik, az eredmények önmagukért beszélnek.

5. Megnyugtató érzés látni, hogy a Hit intézményei a gondolkodásukban állandóan figyelembe veszik ezt a legnagyobb igényt, és hatékony mechanizmusokat terveznek, amelyek segítségével széles körben lehet átültetni a gyakorlatba a haladás tanulságait. A nagyobb tapasztalat egyszersmind szélesebb jövőképet kölcsönöz az országos, regionális és helyi testületeknek egyaránt. Elkezdenek belefolyni a közösség fejlődésének minden aspektusába, és foglalkoznak a közösségen formálisan kívül lévők jól-létével is. Tudva, hogy az intézeti folyamat milyen mélyreható befolyást gyakorol az emberek fejlődésére, különleges figyelmet fordítanak a képzési intézet megerősítésére. Nem vesztik szem elől, hogy a közösség fókuszában a Terv szükségleteit kell tartani, és a barátok egyre szélesedő körét az egység mind magasabb szintjeinek az elérésére szólítják. Hűségesen teljesítik kötelességüket, hogy az adminisztratív és pénzügyi rendszereiket finomhangolják, és a növekedés és megszilárdulás munkája így megfelelő támogatásban részesülhet. És mindeközben végül is azzal foglalatoskodnak, hogy a közösségben megteremtsék és gondozzák a feltételeket, amelyek hatalmas szellemi erők felszabadításához vezetnek.

6. Amint a közösségépítés munkája egyre intenzívebbé válik, a barátok a kifejlesztett új képességeket a körülöttük lévő társadalom körülményeinek javítására fordítják, és lelkesedésüket az isteni tanítások tanulmányozása táplálja. Ugrásszerűen növekszik a rövid távú projektek száma, a formális programok szélesednek, és a korábbinál több, bahá’í tanítások által inspirált fejlesztési szervezet tevékenykedik a nevelés, egészségügy és mezőgazdaság területén, és egyéb területeken is. Az ebből fakadó, az emberek egyéni és kollektív életében megjelenő átalakulásban már tetten érhetők Bahá’u’lláh Ügye társadalomépítő erejének félreérthetetlen moccanatai. Nem csoda hát, hogy a társadalmi cselekvés ilyen megnyilvánulásaiból – lettlégyenek ezek egyszerűek vagy komplexek, határozott idejűek vagy hosszan tartók – a Bahá’í Nemzetközi Közösség Irodái is egyre inkább ihletet nyernek ahhoz, hogy a társadalomban zajló kiterjedt vitákban miként vegyenek részt. Ez a Hit érdekében tett erőfeszítések egy további fontos területe, amely szépen halad előre. Országos szinten az adott társadalom szempontjából fontos és lényeges vitákhoz – férfiak és nők egyenlősége, migráció és integráció, a fiatalok szerepe a társadalmi átalakulásban, a vallások egymás mellett élése (hogy csak néhányat említsünk) – a hozzájárulásukat egyre nagyobb önbizalommal, profizmussal és szélesebb meglátásokkal teszik meg. És bárhol is éljenek, tanuljanak vagy dolgozzanak, a minden korcsoportot és társadalmi hátteret képviselő hívők értékes hozzájárulásokat tesznek az eszmecserékhez, és a közelükben lévőkkel egy, a Bahá’u’lláh hatalmas Kinyilatkoztatása által megformált fegyelmezett perspektívát osztanak meg.

7. A különféle terekben, ahol ezek az eszmecserék kibontakoznak, a Hit ismertségét nagyban erősíti hivatalos jelenléte a világhálón, amely számos ország honlapjának elindításán, valamint a bahai.org honlap-csoport továbbfejlesztésén keresztül jelentősen bővült. Ennek hatalmas értéke van a Hit hirdetésében és megvédésében egyaránt. Néhány nap alatt jelentős globális közönséget vonzott a bicentenáriumi honlapon megjelenő és kilenc nyelven aktualizált, a Hitről szóló gondosan megszerkesztett tartalom, melyhez mostanra számos, az ünneplés sokszínűségét bemutató országos honlap-oldal csatlakozott. Előrehaladott állapotban vannak a tervek arra, hogy a Bahá’í Referencia-könyvtár honlapot kiegészítsék egy olyan funkciócsoporttal, amely segítségével korábban le nem fordított és meg nem jelent részletek vagy egész Táblák publikálhatók online. Emellett az elkövetkezendő években Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá Írásaiból új kötetek megjelentetését is tervezzük angol fordításban.

8. Santiago de Chilében és Battambangban (Kambodzsa) a világ legújabban felszentelt Imádság Házai jól ismert vonzásközponttá válnak, világítótoronyként hirdetve társadalmukban mindent, amiért a Hit síkraszáll. És a számuk nemsoká tovább fog növekedni. Örömmel jelentjük be, hogy a kolumbiai Norte de Cauca-i templom felszentelésére júliusban kerül sor. És további Imádság Házainak a megépítésére is sor kerül a közeljövőben. Vanuatun az építési engedélyek beszerzésén dolgoznak. Indiában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban egy rendkívül komplex és hosszan tartó folyamat után végre sikerült megvásárolni a területeket. Még alig csillapodott az öröm, amit a Pápua Új-Guineában NawRúzkor bemutatott tervek fölött éreztünk, mikor Kenyában is nyilvánosságra hozták a helyi Imádság Háza tervrajzait. Mindeközben jogosan várhatjuk, hogy a Kutatási Osztályunk által készített, a Mashriqu’l-Adhkár-ról nemrég megjelent memorandum és idézetgyűjtemény tovább fogja erősíteni a barátok megértését arról, hogy a közösségi életben mennyire fontos Isten tisztelete. Mert a bahá’í-ok szolgálati tevékenységeikben, elsősorban a rendszeres imatalálkozóik formájában, a jövőbeni Imádság Házainak a lelki alapjait teremtik meg.

9. Csupán három év van hátra abból a negyed évszázados erőfeszítésből, amely 1996-ban kezdődött, és egyetlen célra összpontosít: a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előremozdítására. 2021 Riḍvánjakor Bahá’u’lláh követői egy egyetlen évig tartó Tervbe fognak belefogni. Ez az egyéves, rövid, de csodálatos dolgokat hordozó erőfeszítés Tervek új hullámát fogja elindítani, amelyek az Ügy bárkáját átviszik a bahá’í korszak harmadik évszázadába. Ezen sok jót ígérő tizenkét hónap alatt ’Abdu’l-Bahá Mennybemenetelének centenáriumi megemlékezése a Bahá’í Világközpontban magában fog foglalni egy különleges találkozót is, ahová meg fogjuk hívni az összes Országos Szellemi Tanács és Régiótanács képviselőit. Ez azonban csak az első lesz azon események sorában, amelyek felkészítik a hívőket az eljövendő évtizedek kihívásaira. A következő év januárjában a Mester Végrendelete és végakarata felolvasásának századik évfordulója fog alkalmat teremteni egy konferencia tartására a Szentföldön, ahol a Tanácsosok Kontinentális Testületei és a Hit védelméért és terjesztéséért felelős Segédtestületek összes tagja fog összegyűlni. Az ezen két történelmi eseményen felszabaduló lelki energiákat ezután közvetíteni kell Isten összes barátja felé minden országban, ahol lakoznak. E célból az ezt követő hónapokban egy konferenciasorozat összehívására kerül sor, amely katalizátorként fog szolgálni az Egyéves Tervet követő többéves erőfeszítéshez.

10. Új fázis közelít tehát a Mester Isteni Tervének kibontakozásában. De egy izgalmas és közelebbi távlat is megnyílik előttünk. A Báb Születésének bicentenáriuma csupán másfél évre van tőlünk. Ebben az időszakban észbe kell idézzük Hitünk Vértanú-Hírnöke rendkívüli hősiességét, Kinek drámai működése az emberiséget történelme új korszakába vetette bele. Bár két évszázad választ el bennünket tőle, a társadalom, amelyben a Báb megjelent, hasonlít a maira az elnyomás érzésében, és sok ember vágyában, hogy válaszokat találjon, amelyekkel enyhíteni tudja lelke tudásszomját. Mikor végiggondoljuk, miként lehet e kétszázadik évfordulót illendően megünnepelni, látjuk, hogy ezek az ünnepségek sajátos jelleggel fognak bírni. Ettől függetlenül, a tevékenységek nem kevésbé gazdag és nem kevésbé befogadó felvirágzását várjuk, mint amely a nemrég lezajlott bicentenáriumot kísérte. Mert erre az eseményre minden közösség, minden háztartás és minden szív kétségkívül hő várakozással fog tekinteni.

11. Az előttünk álló hónapok jó lehetőséget nyújtanak arra is, hogy felidézzük a Báb rettenthetetlen követőinek az életét – azon hősnők és hősök példáját, kiknek hite összehasonlíthatatlan és áldozatos cselekedetekben öltött testet, melyek örök időkre ékesíteni fogják a Hit évkönyveit. Félelmet nem ismerő bátorságuk, odaadásuk és Istenen kívül minden mástól való elfordulásuk mély benyomást gyakorol mindenkire, aki tetteikkel megismerkedik. És mily döbbenetes az is, hogy ezen oroszlánszívű hősök közül sokan milyen fiatalon hagyták rajta kitörölhetetlen nyomukat a történelmen! Az eljövendő időszakban szolgáljon példájuk a bátorság forrásául a hívők egész közössége számára – nem utolsósorban a fiataloknak, akiket újra egy olyan mozgalom élvonalába szólítunk, melynek célja nem kevesebb, mint a világ átalakítása.

12. Ez tehát a mi ragyogó, csodás reményünk. A következő hat ciklusban, mely ezen Riḍván és a következő bicentenárium között el fog telni – és tulajdonképpen a jelenlegi Terv hátralévő három évében – ugyanaz a minden mást elemésztő, mindent meghaladó szeretet ösztönözzön benneteket nagyszerű cselekedetekre, mint amely a Báb tanítványait hajtotta az isteni fény sugarainak széthintésére. Könyörgünk a Szent Küszöbön, hogy mennyei segítségben részesüljetek.

1. Megírattak az Ügy történelme egyik igencsak figyelemreméltó fejezetének utolsó sorai, és egy új lap kezdődik. Ez a Riḍván egy rendkívüli év lezárását jelzi, egy Ötéves Tervét, és a Tervek egész sorozatáét, amely 1996-ban kezdődött. A Tervek új sorozata hívogat, nyitányként egy nagy ígéreteket hordozó, nagy fontosságú tizenkét hónappal, amely felvezetésül szolgál egy, a jövő év Riḍvánjakor kezdődő kilencéves erőfeszítéshez. Egy olyan közösséget látunk magunk előtt, amely gyorsan erősödött, és készen áll arra, hogy nagy lépéseket tegyen előre. De nem lehetnek illúzióink afelől, hogy mennyi erőfeszítésre volt szükség idáig eljutni, és milyen nehezen sajátítottuk el az út során szerzett felismeréseket: a tanulságok fogják alakítani a közösség jövőjét, és amilyen módon megtanultuk ezeket, előrevetíti, hogy mit várhatunk.

2. Az 1996-ig tartó évtizedek, melyek gazdagok voltak a maguk előrelépéseiben és felismeréseiben, nem hagytak kétséget hagyott afelől, hogy sok társadalomban nagyszámú ember áll készen belépni a Hit zászlaja alá. Mégis, bármennyire bátorítóak is voltak a nagyszámú csatlakozás példái, ezek nem jelentették azt, hogy egy különböző viszonyok között is fenntartható növekedési folyamat indult volna el. A közösségnek komoly kérdésekkel kellett szembenéznie, amelyek megfelelő megválaszolásához abban az időben nem volt még elegendő tapasztalata. Hogyan haladhatnak előre a növekedésre irányuló erőfeszítések kéz a kézben a megszilárdulás folyamatával, és képesek megoldani a régóta fennálló, megoldhatatlannak tűnő kihívást: a fenntartható növekedés fenntartását? Miként lehet olyan egyéneket, intézményeket és közösségeket képezni és kialakítani, akik és amelyek képesek Bahá'u'lláh tanításait tettekre váltani? És hogyan válhatnak egy globális szellemi vállalkozás főszereplőivé azok, akiket vonzanak a tanítások?

3. Így történt, hogy negyed századdal ezelőtt egy bahá'í közösség, amely még Isten Ügye három Kezét tudhatta az első soraiban, belevágott egy Négyéves Tervbe, amely abban különbözött a korábbiaktól, hogy egyetlen célt tűzött ki maga elé: a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrelendítését. Ez a cél határozta meg az ezt követő Tervek sorozatát is. A közösség már korábban megértette, hogy a folyamat nem csupán nagyobb csoportok belépését jelenti a Hitbe, és nem is spontán módon fog lezajlani, hanem céltudatos, szisztematikus és felgyorsított növekedést és megszilárdulást igényel. A munkához nagyszámú, tudással felvértezett lélek részvételére volt szükség, és 1996-ban a bahá'í világot felszólítottuk, hogy vállalja fel az ezt jelentő hatalmas képzési kihívást. Felhívtuk, hogy hozzon létre egy olyan képzési intézetekből álló hálózatot, amelynek feladata egyre növekvő számú egyén kibocsátása, akik rendelkeznek a növekedés folyamatának fenntartásához szükséges képességekkel.

4. A barátok annak tudatában vágtak bele a feladatba, hogy a tanítás terén elért korábbi győzelmeik ellenére nyilvánvalóan sokat kell még tanulniuk arról, hogy milyen képességeket kell elsajátítaniuk, és ami a legfontosabb, hogy miként. A közösségnek sok tekintetben cselekvés közben kellett tanulnia, és miután a tanultakat különböző helyzetekben hosszabb ideig alkalmazta, a tanulságokat levonta és finomította, azok végül is beépültek az oktatási anyagokba. Felismerték, hogy bizonyos tevékenységek természetes választ adnak egy népesség spirituális igényeire. Ebben a tekintetben a tanulókörök, a gyermekfoglalkozások, az imatalálkozók, később pedig a serdülőcsoportok bizonyultak központi jelentőségűnek, és mikor összefonódtak a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel, a kialakult dinamika a közösségi élet erőtől duzzadó mintázatát eredményezhette. És amint az alaptevékenységekben részt vevők száma nőtt, az eredeti céljukhoz egy újabb dimenzió is adódott. Olyan kapukká váltak, amelyeken keresztül a tágabb értelemben vett társadalomból fiatalok, felnőttek és egész családok találkozhattak Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával. Az is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy mennyire praktikus a közösségépítő munka stratégiáinak a "klaszter" kontextusában való megfogalmazása, amely egy kezelhető méretű, jól elkülönülő társadalmi és gazdasági jellemzőkkel rendelkező földrajzi terület. Elkezdték kialakítani egyszerű tervek klaszter szinten történő elkészítésének a képességét, és ezekből a tervekből a Hit növekedését célzó programok születtek, amelyek a későbbiekben három hónapos tevékenységi ciklusokba szerveződtek. Már korán nagyon tisztán látszott, hogy az egyének tanfolyamok sorozatán keresztül történő haladása ad lendületet a klaszterek folyamatos fejlődési íven történő mozgásához, és ezt a haladást a klaszterek előremenetele teszi fenntarthatóvá. Ez a kölcsönkapcsolat segített a barátoknak mindenütt felmérni a növekedés dinamikáját a saját környezetükben, és feltérképezni a megerősödés felé vezető utat. Az idő előrehaladtával gyümölcsözőnek bizonyult, ha a klaszterekben zajló folyamatokat három feltétlenül szükséges nevelési folyamat – a gyermekek, a serdülők, és a fiatalok és felnőttek szolgálatának – fényében, valamint a növekedés ritmusához nélkülözhetetlen tevékenységi ciklusok szempontjából vizsgálják. Még csak egy része telt el a huszonöt éves erőfeszítésnek, mikor már jól megalapozottá kezdett válni a növekedési folyamat számos, leginkább felismerhető jellemzője.

5. Amint a barátok erőfeszítései fokozódtak, a növekedési folyamat szempontjából egyetemes jelentőségű elvek, koncepciók és stratégiák egy olyan cselekvési keretben kezdtek formát ölteni, amely képes volt új elemek befogadására is. Ez a keret alapvetőnek bizonyult egy óriási életerő felszabadulásához. Segített a barátoknak abban, hogy energiáikat úgy tudják irányítani, hogy − miként a tapasztalat mutatta −, ez elő tudja mozdítani egészséges közösségek növekedését. De a keret nem egy merev képlet. Ha egy klaszter, település vagy egyszerűen egy szomszédság valóságának az értékelésénél figyelembe vették a keretrendszer különböző elemeit, ezen keresztül a tevékenység olyan mintáját lehetett kialakítani, amely a bahá'í világ többi része által éppen tanultakból merített, és közben válasz is adott azon hely sajátosságaira. A merev követelmények és a végtelenül széles személyes preferenciák közötti feszültség egy árnyaltabb megértésnek adta át a helyét arról, hogy az egyének milyen sokféle eszközzel támogathatnak egy, a legmélyebb szintjén koherens folyamatot, amelyet a tapasztalatok felhalmozódásával folyamatosan finomítanak. Ne legyen kétségünk afelől, hogy hogy milyen előrelépést jelentett e keretrendszer megjelenése: az egész bahá'í világ törekvéseinek összehangolása és egységesítése, valamint előrehaladásának elősegítése nagy jelentőségű következményekkel bírt.

6. Amint egyik Terv követte a másikat, és a közösségépítő munkába való bekapcsolódás egyre többeket mozgatott meg, a kultúra szintjén is hangsúlyosabbá váltak az előrelépések. Szélesedő körben ismerték fel például a fiatalabb nemzedékek oktatásának és nevelésének, és a serdülőkben rejlő rendkívüli lehetőségeknek a fontosságát. Az egymást segítő és kísérő lelkek egy közös úton való, a kölcsönös támogatás körét folyamatos bővítő haladása vált azon mintává, amelyre a szolgálat képességének fejlesztésére irányuló minden erőfeszítés törekedett. Még a barátok egymás közötti, és a körülöttük lévőkkel való érintkezése is változáson ment keresztül, amint egyre inkább tudatára ébredtek, hogy a tartalmas beszélgetéseknek milyen ereje van a lelki fogékonyság felkeltésében és erősítésében. És igen jelentőségteljes volt, hogy a bahá'í közösségek egyre inkább kifelé, az őket körülvevő társadalom felé fordultak. Minden, a hit víziójára fogékony lélek aktív résztvevője, sőt támogatója és segítője lehetett az oktatási tevékenységeknek, az Istent dicsőítő összejöveteleknek és a közösségépítő munka más elemeinek; az ilyen lelkek közül sokan jelentették ki a Bahá'u'lláh-ba vetett hitüket. Így alakult ki a csoportos belépés folyamatának egy olyan felfogása, amely kevésbé az elméletekre és feltételezésekre, hanem inkább azokra a tényleges tapasztalatokra épített, hogy miként tud nagyszámú ember rátalálni a Hitre, megismerkedni vele, azonosulni a céljaival, csatlakozni a tevékenységeihez, részt venni a megbeszéléseiben, és sok esetben be is fogadni azt. És valóban, amint az intézeti folyamat régióról régióra erősödött, ugrásszerűen megemelkedett azok száma, akik részt vállaltak a Terv munkájában, és ez kiterjedt a Hitet frissen megismertekre is. De ennek a hajtóereje nem csupán a számok biztosításában rejlett. Az egyidejűleg bekövetkező személyes és kollektív átalakulás víziója, amely Isten Szavának tanulmányozásán és minden egyes ember abbéli képességének a megbecsülésén alapult, hogy egy mély spirituális dráma főszereplőjévé válhat, életre keltette a közös törekvés érzését.

7. Ennek a huszonöt éves időszaknak az egyik legszembetűnőbb és leginspirálóbb jellemzője a bahá'í fiatalok által végzett szolgálat volt, akik hittel és bátorsággal foglalták el az őket megillető helyüket a közösség erőfeszítéseinek élvonalában. Az Ügy tanítóiként és a gyermekek oktatóiként, mobil tutorokként és hazájukon belüli úttörőkként, klaszterkoordinátorokként és a bahá'í ügynökségek tagjaiként öt kontinensen álltak ki, hogy közösségeiket odaadással és áldozatos munkával szolgálják. Az általuk tanúsított érettség a feladatok ellátásában, melyektől az Isteni Terv előrehaladása függ, jól példázza szellemi életerejüket és elkötelezettségüket az emberiség jövőjének biztosítása iránt. Ezen egyre nyilvánvalóbbá váló érettség elismeréseként úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a mostani Riḍván-időszak utántól kezdve, míg az életkor, mikortól a hívő a Szellemi Tanácsban való szolgálatra megválasztható, továbbra is huszonegy év marad, tizennyolc évre csökkentjük a korhatárt, amelytől a hívő a bahá'í választásokban részt vehet. Nincs kétségünk afelől, hogy a választóképességet elérő korú bahá'í fiatalok mindenütt méltónak bizonyulnak majd a bizalmunkra, hogy képesek lesznek "lelkiismeretesen és szorgalmasan" teljesíteni a "szent kötelességet", amelyre minden bahá'í választó hivatott.

*

8. Jól tudjuk, hogy a közösségek valósága természetesen nagyban különbözik egymástól. A különböző országos közösségek, és e közösségeken belül az egyes helyek a fejlődés másmás pontjain kezdték el Tervek sorozatát, azóta is eltérő sebességgel haladnak, és a fejlettség különböző szintjeit érték el. Ez önmagában nem újdonság. Mindig is az volt a helyzet, hogy egyes helyeken eltérőek a feltételek, miként az ott talált fogékonyság mértéke is. De ugyanakkor érzékelünk egy erősödő lendületet is, minélfogva a kapacitás, az önbizalom és a felhalmozott tapasztalat szintje a legtöbb közösségben emelkedik, és ezeket a közeli és távoli testvérközösségek sikerei támogatják. Például, míg azok a lelkek, akik 1996-ban kiálltak egy új helységet megnyitandó, semmiben sem voltak kevesebbek a bátorság, a hit és az odaadás területén, társaik ugyanezeket a tulajdonságokat ma már mindenütt olyan tudással, meglátásokkal és készségekkel ötvözik, amelyek huszonöt évnyi erőfeszítés összeségét jelentik, melyet a bahá'í világ a növekedés és megszilárdítás munkájának a szisztematizálására és finomítására tett.

9. Függetlenül attól, hogy egy közösség honnan indult el, akkor tudta felgyorsítani a növekedés folyamatát, ha a hit, a kitartás és az elkötelezettség tulajdonságait a tanulásra való hajlandósággal ötvözte. Valójában e tervsorozat egyik nagyra becsült tanulsága az a széles körben tapasztalható felismerés, hogy a fejlődésre irányuló minden erőfeszítés a tanulásra való készen állással kezdődik. Ennek az alapelvnek az egyszerűsége meghazudtolja a belőle fakadó következmények jelentőségét. Nem kételkedünk abban, hogy ha elegendő időt hagynak neki, minden klaszter tovább fog haladni a fejlődés nyomvonalán; azok a közösségek, amelyek a leggyorsabban haladtak azokhoz képest, akiknek a körülményei és lehetőségei hasonlóak voltak hozzájuk, azt mutatták, hogy képesek megteremteni a gondolkodás egységét és megtanulni a hatékony cselekvést. És mindezt anélkül tették, hogy haboztak volna cselekedni.

10. A tanulás iránti elkötelezettség azt is jelentette, hogy készen kellett állni a hibázásra - és a hibák néha persze kellemetlenségeket is okoztak. Nem meglepő, hogy tapasztalat hiányában az új módszereket és megközelítéseket eleinte szakszerűtlenül kezelték; alkalmanként el is veszett egy újonnan megszerzett egyfajta képesség, amikor a közösség belemerült egy másik kifejlesztésébe. A legjobb szándék sem garancia arra, hogy ne kövessünk el hibákat, és az ezeken való túllépés egyaránt követel alázatot és távolságtartást. Ha egy közösség eltökélte magát, hogy elnéző lesz és tanul a természetesen előforduló hibákból, a fejlődés soha nem volt elérhetetlen.

11. A Tervek sorozatának közepe táján kezdett jobban a figyelem középpontjába kerülni a közösség részvétele a társadalom életében. A híveket arra ösztönözték, hogy ezt a törekvések két, egymással összefüggő területe szempontjából gondolják végig: a társadalmi cselekvéséből és a társadalom legfontosabb eszmecseréiben való részvételéből. Ezek természetesen nem voltak alternatívái a növekedés és megszilárdítás munkájának, és még kevésbé szolgáltak figyelemelterelésként, hanem belőle adódtak. Minél több emberi erőforrásra támaszkodhatott egy közösség, annál inkább képes volt arra, hogy a Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásában foglalt bölcsességet a kor kihívásaira alkalmazza - hogy tanításait a valóságba átültesse. És az emberiség zavaros ügyei ebben az időszakban mintha csak aláhúzták volna, mennyire kétségbeesetten van szüksége az Isteni Orvos által előírt gyógymódra. Mindebbe bele volt ágyazva egy, a vallásról a világban uralkodótól nagyon eltérő felfogás, amely a vallásra a folyamatosan fejlődő civilizációt előrelendítő hatalmas erőként tekintett. Megértették, hogy egy ilyen civilizáció nem fog spontán módon, magától létrejönni - Bahá'u'lláh követőinek az a küldetése, hogy a megteremtésén dolgozzanak. Ez pedig megkövetelte, hogy a szisztematikus tanulás ugyanazon folyamatát alkalmazzák a társadalmi cselekvés, valamint a nyilvánosságban zajló eszmecserékben való részvételre is.

12. Az elmúlt két és fél évtized perspektívájából nézve jelentősen megnőtt a társadalmi cselekvés felvállalásának a képessége, és ez a tevékenységek rendkívüli felvirágzásához vezetett. 1996-hoz képest, amikor mintegy 250 szociális és gazdasági fejlesztési projekt futott évente, ez a szám ma már 1500, és a bahá'í ihletésű szervezetek száma is megnégyszereződött, és meghaladta a 160-at. Évente több, mint 70.000 alulról szerveződő, rövid időtartamú társadalmi kezdeményezésre kerül sor, ami ötvenszeres növekedést jelent. Várakozással tekintünk mindezen törekvések további növekedése elé, ami a Bahá'í Nemzetközi Fejlesztési Szervezet által nyújtott elkötelezett támogatásnak és ösztönzésnek köszönhető. Közben hatalmas mértékben megnőtt a bahá'í részvétel a társadalom legfontosabb eszmecseréiben is. Amellett a sok alkalom mellett, amikor a barátok úgy találták, hogy bahá'í nézőpontot tudnak hozzátenni a munkahelyi vagy személyes környezetben folytatott beszélgetésekhez, az eszmecserékben való formálisabb részvétel is jelentősen megemelkedett. És itt nem csak a Bahá'í Nemzetközi Közösség sokkal szélesebb erőfeszítéseire és egyre kifinomultabb hozzájárulására gondolunk − amely ebben az időszakban nyitott irodákat Afrikában, Ázsiában és Európában −, hanem az országos szinten működő Külkapcsolati Irodák hatalmasan megnövekedett és nagyban megerősödött hálózatára is, amelyek számára ez a tevékenység vált a leginkább központivá; emellett egyes személyek is jelentős és figyelemre méltó hozzájárulásokat tettek bizonyos területeken. Mindez némi magyarázatot ad arra a megbecsülésre, elismerésre és csodálatra, amelyet a társadalom „vezérgondolkodói” és más kiemelkedő személyiségek fejeztek ki a Hittel, a követőivel és a tevékenységeikkel kapcsolatban a társadalom minden szintjén.

13. A huszonöt éves időszak egészét áttekintve csodálattal tölt el bennünket az a sokrétű haladás, amelyet a bahá'í világ egyidejűleg elért. Szellemi élete felvirágzott, és ezt nem csak a már tárgyalt valamennyi területen elért fejlődés mutatta, hanem a bahá'í szerzők által kiadott minőségi irodalom mennyisége, az egyes tudományágaknak a tanítások fényében történő kutatására szolgáló terek kialakítása, és a Globális Prosperitás Tanulmányok Intézete (Institute for Studies in Global Prosperity) által szisztematikusan kínált graduális és posztgraduális szemináriumok hatása is, amely az Ügy intézményeivel együttműködve ma már jóval több, mint 100 ország bahá’í fiataljait szolgálja. Az Imádat Házainak építésére irányuló erőfeszítések jól láthatóan felgyorsultak. Az utolsó Kontinentális Anyatemplomot a chilei Santiagóban emelték, és két országos és öt helyi Mashriqu'l-Adhkár építését kezdték el; a battambangi (Kambodzsa) és Norte del Cauca-i (Kolumbia) imaházak már megnyitották a kapuikat. A bahá'í templomok, akár az újonnan felszenteltek, akár a régebb óta létezők, egyre fontosabb szerepet játszanak, mint a közösségi élet szíve. Töretlen az anyagi támogatás, melyet a bahá’í közösségek egyszerű tagjai nyújtanak az Isten barátai által megvalósított számtalan törekvéshez. Ha leegyszerűsítve a kollektív lelki életerő fokmérőjeként tekintjük, igen sokatmondó a nagylelkűség és az áldozatkészség, amelyen keresztül az alapok kritikus fontosságú áramlása a jelentős gazdasági zavarok idején is fennmaradt, sőt megélénkült. A bahá'í egyházigazgatás területén jelentősen megnövekedett az Országos Szellemi Tanácsok abbéli képessége, hogy a közösségek ügyeit a maguk egyre növekvő összetettségében minden tekintetben irányítsák. Kiváltképp is részesültek a Tanácsosokkal megvalósuló együttműködés új szintjének az előnyeiből, akiknek a világ minden táján nagy szerepük volt a közösség alapszintjeiről származó meglátások összegyűjtésének a szisztematizálásában, és azok széles körben történő terjesztésének biztosításában. Ez volt az az időszak is, amikor megjelentek a Bahá'í Régiótanácsok, mint az Ügy teljes értékű új intézményei, és a Régiótanácsok, és az általuk felügyelt képzési intézetek jelenleg már 230 régióban bizonyulnak nélkülözhetetlennek a növekedés folyamatának előmozdításában. Annak érdekében, hogy 'Alí-Muḥammad Varqá, Ügy Keze, a Ḥuqúqu'lláh Főmegbízottjának a funkcióit a jövőbe is kiterjesszék, 2005-ben megalakult a Ḥuqúqu'lláh Megbízottak Nemzetközi Kuratóriuma; ez ma már nem kevesebb, mint 33, az egész világot behálózó Országos és Regionális Kuratórium erőfeszítéseit koordinálja, amelyek több, mint 1000 Képviselő munkáját irányítják. A Bahá'í Világközpontban is számos fejlemény következett be: nézzétek csak a Báb Sírszentélye körüli teraszok befejezését, két épület megépítését az Íven, valamint 'Abdu'l-Bahá Sírszentélye munkálatainak a megkezdését, nem is beszélve a Hit drága Szent Helyeinek megerősítésére és megőrzésére irányuló számos projektről. Bahá'u'lláh és a Báb Sírszentélyét, ezeket az emberiség számára felbecsülhetetlen jelentőségű helyeket világörökségi színhelyeknek nyilvánították. A látogatók százezrével özönlöttek ezekre a szent helyekre, egyes években megközelítve a másfél milliót, a Világközpont pedig rendszeresen több száz zarándokot fogadott egyszerre, néha 5000-nél is többet egy évben, és mellettük hasonló számú bahá'í látogatót is; nagy örömünkre szolgálnak ezek a megnövekedett számok, miként az is, hogy milyen sokféle nép és nemzet képviselteti magát azok között, akik részesülnek a zarándoklat áldásaiban. Nagymértékben felgyorsult a Szent Szövegek fordítása, kiadása és terjesztése, és ezzel párhuzamosan létrejött a bahá’í Referencia Könyvtár, amely a bahai.org-hoz kapcsolódó weboldal-család egyik legjelentősebb tagja, a bahai.org maga pedig már tíz nyelven elérhető. Számos irodát és ügynökséget állítottak fel a Világközpontban és máshol; ezek feladata a tanulás folyamatának támogatása, amely a törekvések sok területén tettenérhető a bahá'í világban. Mindez, kedves nővéreink és fivéreink a Hitben, csak egy töredéke annak, amit elmondhatnánk arról, hogy mit teremtett az odaadásotok aziránt, Aki a Világ Megbántottja volt.

Csak ismételni tudjuk a szeretett Mester egykor elhangzott megrendítő szavait, amikor érzelmektől elragadtatva felkiáltott: "Ó, Bahá'u'lláh! Mit tettél?"

14. Egy sorsfordító negyedszázad panorámája után fordítsuk most figyelmünket a legutóbbi Ötéves Tervre, amely több szempontból is különbözik az összes eddigitől. Ebben a Tervben arra buzdítottuk a világ bahá'í-jait, hogy merítsenek mindabból, amit az előző húsz év alatt tanultak, és teljes mértékben kamatoztassák azt. Örömmel tölt el bennünket, hogy az ezzel kapcsolatos reményeink több, mint beteljesültek, és miközben természetesen nagy dolgokat várunk az Áldott Szépség követőitől, a herkulesi erőfeszítéseik által elért eredmények jellege valóban lélegzetelállító. Egy huszonöt éves építkezés megkoronázása volt ez.

15. A Terv különösen azért volt emlékezetes, mert két szent kétszáz éves évforduló osztotta három részre, amelyek mindegyike mozgósította a helyi közösségeket a világ minden táján. A hívők gyülekezete korábban soha nem látott mértékben és viszonylag könnyedén bizonyította, hogy képes a társadalom minden rétegéből bevonni embereket Isten Megnyilvánulása életének a tiszteletébe. Erőteljes jele volt ez valami szélesebb dolognak: annak a képességnek, hogy a felszabaduló hatalmas spirituális energiákat az Ügy előmozdítására fordítsuk. A válasz olyan nagyszerű volt, hogy a Hit sok helyen országos szinten lépett ki az ismeretlenségből. Az iránta való kifejezett fogékonyság egészen váratlan helyeken nyilvánult meg, sokszor ott, ahol talán nem is keresték. Ezreket, ezreket és ezreket ragadott magával a találkozás egy imádságos szellemiséggel, amely ma már mindenütt jellemző a bahá'í közösségekre. Mérhetetlenül kitágult annak a víziója, hogy mit tesz lehetővé egy Bahá'í Szent Nap megünneplése.

16. A Terv eredményei már pusztán számszerűen kifejezve is gyorsan meghaladták az 1996 óta ezt megelőző összes többi Tervéit. Kezdetekor valamivel több, mint 100.000 alaptevékenység egy időben történő futtatására állt rendelkezésre kapacitás, amely húsz év közös erőfeszítésének a gyümölcse volt. Most egyszerre több, mint 300.000 alaptevékenység folyik. Az ezekben való részvétel kétmillió fölé emelkedett, ami közel háromszoros növekedést jelent. 329 országos és regionális képzési intézet működik, és kapacitásukat az a tény bizonyítja, hogy háromnegyedmillió embernek tették lehetővé a sorozat legalább egy könyvének a befejezését; az egyének által elvégzett tanfolyamok száma mostanra már szintén kétmillió - ez jóval több, mint egyharmados növekedés öt év alatt.

17. A fokozott intenzitás, amellyel a növekedési programokat a világ minden táján működtetik, már magában is lenyűgöző történet. Ebben az ötéves időszakban a növekedés felgyorsítását kértük az 5000 klaszter mindegyikében, ahol az korábban elindult. A sürgető felhívás komoly erőfeszítések hajtóerejévé vált a világ minden részén. Ennek eredményeként az intenzív növekedési programok száma több, mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg megközelítőleg 4000-re tehető. Az új falvak és szomszédságok Hit számára történő megnyitása előtt egy világméretű egészségügyi válság közepén tornyosuló nehézségek, vagy azon tevékenységek kiterjesztésének akadályai, amelyek a világjárvány kezdetekor még csak korai stádiumban voltak, megakadályozták, hogy a Terv utolsó évében egy még ennél is magasabb számot sikerüljön elérni. Mindazonáltal ennél többet is el kell mondanunk. A Terv kezdetén kifejeztük abbéli reményünket, hogy azon klaszterek száma, ahol a barátok a növekedés folyamatában már túljutottak a harmadik mérföldkövön, mert megtanulták, miként lehet nagyszámú embert bevonni a tevékenységeikbe, több százzal növekedhet. Ez a szám akkor körülbelül 200 volt, mintegy 40 országban; öt évre rá elképesztő módon már 1000-re emelkedett, közel 100 országban - ez a világ összes intenzív növekedési programjának egynegyede, és a várakozásainkat messze felülmúló eredmény. De még ezek az adatok sem mutatják a legnagyobb magasságokat, ahová a közösség eljutott. Több, mint 30 olyan klaszter létezik, ahol a folyamatosan fenntartott alaptevékenységek száma meghaladja az ezret; helyenként több ezer működik, több, mint 20.000 ember részvételével egy-egy klaszterben. Növekvő számú Helyi Szellemi Tanács felügyeli ma már olyan oktatási programok kibontakozását, amelyek gyakorlatilag egy falu összes gyermekét és fiatalját magukba fogadják; ugyanez a valóság kezd kibontakozni néhány városi szomszédságban is. A Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával való foglalkozás egyes figyelemre méltó esetekben túllépett az egyéneken, családokon és kiterjedt rokoni kapcsolatokon – egész embercsoportok mozognak egy közös középpont felé. Ősi, egymásnak feszülő csoportok közötti ellenségeskedések szorulnak időnként háttérbe, és bizonyos társadalmi struktúrák és dinamikák is átalakulnak az isteni tanítások fényében.

18. Nem lehet nem kitörő örömmel fogadni ezen lenyűgöző előrelépéseket. Bahá'u'lláh hitének társadalomépítő ereje egyre világosabban nyilvánul meg, és ez teremti meg a szilárd alapot, amelyre az elkövetkező Kilencéves Terv építeni fog. A kifejezetten erős klaszterek, mint ahogy reméltük is, a tudás és erőforrások tárházának bizonyultak a szomszédaik számára. És azok a régiók, ahol egynél több ilyen klaszter létezik, könnyebben fejlesztették ki az eszközöket, amelyek segítségével klaszter klaszter után gyorsítják fel a növekedést. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a fejlődés szinte általános volt; az egyik és a másik hely között a fejlődésben mutatkozó különbségek csak fokozatok. A közösség kollektív megértése a csoportos csatlakozás folyamatáról és annak a magabiztossága, hogy ezt a folyamatot bármilyen körülmények között képes ösztönözni, a korábbi évtizedekben elképzelhetetlen szintre emelkedett. A bahá’í világ meggyőző választ adott a mélyreható kérdésekre, amelyek oly sokáig tornyosultak a láthatáron, és 1996-ban kerültek éles megvilágításba. Létezik egy hívő nemzedék, amelynek egész élete magán viseli a közösség haladásának a nyomát. De a puszta nagyságrendje is annak, ami azon sok klaszterben történt, ahol a tanulás határait feszegetik, történelmi jelentőségűvé emelte a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrehaladását.

19. Sokan tudják, hogy a Védnök a Hit korszakait egymást követő időszakokra osztotta fel; a Formálódó Korának ötödik korszaka 2001-ben kezdődött. De kevésbé ismert, hogy konkrétan utalt arra, hogy az Isteni Tervnek is megvannak a maga korszakai, és e korszakokon belül a szakaszai. Az Abdu'l-Bahá által megfogalmazott Isteni Tervet, melyet két évtizedre felfüggesztették, addig, amíg az Igazgatási Rend helyi és országos szervei fel nem álltak és meg nem erősödtek, hivatalosan végül 1937-ben bocsátották útjára, amikor megkezdődött első korszakának első szakasza: a Védnök által az észak-amerikai bahá'í közösségnek adott Hétéves Terv. Az első korszak a Tízéves Szellemi Kereszteshadjárat 1963-as befejezése után zárult le, melynek eredményeként a Hit zászlaját a világon mindenhol kitűzték. A második korszak nyitó szakasza az első Kilencéves Terv volt, és ezt nem kevesebb, mint tíz Terv követte, melyek időtartama tizenkét hónaptól hét évig terjedt. E második korszak kezdetén a bahá'í világ már tanúja lehetett a csoportos csatlakozás folyamata legkorábbi moccanatainak, amelyet az Isteni Terv Szerzője előre látott; az elkövetkező évtizedekben a Legnagyobb Név közösségében odaadó hívők nemzedékei dolgoztak az Isteni Szőlőskertben, hogy megteremtsék a fenntartható, nagymérvű növekedéshez szükséges feltételeket. És Riḍván e dicsőséges időszakában mily bőségesen teremnek ennek a munkának a gyümölcsei! A közösség tevékenységét felduzzasztó jelentős számú ember látványa, akikben lobot vet a Hit szikrája, és gyorsan kiállnak, hogy a Terv élvonalában szolgáljanak, egy hitből táplálkozó előrejelzésből visszatérő valósággá vált. Egy ilyen kifejezett és kimutatható előrelépést fel kell jegyezni az Ügy évkönyveiben! Elragadtatott szívvel jelentjük be, hogy a Mester Isteni Tervének harmadik korszaka megkezdődött. Szakaszról szakaszra, korszakról korszakra fog kibontakozni Terve, mígnem a Királyság fénye be nem ragyog minden szívet.

20. Szeretett barátaink, az Isteni Terv második korszakát lezáró ötéves vállalkozásról szóló egyetlen áttekintés sem lehet teljes anélkül, hogy ne foglalkoznánk külön is az utolsó évét kísérő, és még mindig tartó zűrzavarral és megrázkódtatással. A személyes érintkezésre vonatkozó korlátozások, amelyek ebben az időszakban a legtöbb országban hol szigorodtak, hol enyhültek, súlyos csapást mérhettek volna a közösség közös erőfeszítéseire, és a kilábalás évekig is eltarthatott volna, de ez két okból kifolyólag sem történt így. Egyrészt azért, mert a bahá'í-ok széles körben tudatában voltak annak, hogy kötelességük szolgálni az emberiséget, méghozzá soha annyira, mint a veszélyek és csapások idején. Másrészt a bahá'í világ képességeinek rendkívüli növekedése miatt, amely ennek a tudatosságnak kifejezést adott.

Mivel hosszú évek alatt hozzászoktak a szisztematikus cselekvés mintáinak alkalmazásához, a barátok a kreativitásukat és céltudatosságukat szegezték szembe egy váratlan válsághelyzettel, miközben figyeltek arra, hogy az általuk alkalmazott új megközelítési módok koherensek legyenek azzal a keretrendszerrel, melynek tökéletesítésén az egymást követő Tervek folyamán fáradoztak. Mindez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagynánk a súlyos nehézségeket, melyeket a bahá'í-ok honfitársaikhoz hasonlóan minden országban elszenvedtek; mégis, a hívők a súlyos nehézségek közepette is megtartották a fókuszukat. Forrásokat irányítottak át a szükséget szenvedő közösségekbe, a választások, ahol csak lehetett, lezajlottak, és az Ügy intézményei minden körülmények között tovább teljesítették feladataikat. Sőt merész előrelépések is történtek. São Tomé és Príncipe Országos Szellemi Tanácsa ez év Riḍvánjakor újjáalakul, és az Igazságosság Egyetemes Házának két új pillére is felállításra kerül: Horvátország Országos Szellemi Tanácsa zágrábi székhellyel, és Kelet-Timor (Timor-Leste) Országos Szellemi Tanácsa, melynek székhelye Dili városában lesz.

21. És így kezdődik el az Egyéves Terv. Célját és követelményeit már meghatároztuk a Szövetség Napján küldött üzenetünkben; ez a Terv, bár rövid, elegendő lesz arra, hogy felkészítse a bahá'í világot a következő Kilencéves Tervre. 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelének századik évfordulóján hamarosan lezárul egy különleges erejű időszak, amely száz évvel az Isteni Terv Tábláinak kinyilatkoztatása után kezdődött, és ez egyszersmind a Formálódás Kora első évszázadának a végét, és a második század kezdetét is jelzi. A hívők közössége egy olyan időszakban lép be ebbe az új Tervbe, amikor az emberiség, melynek elbizakodottságát letörte sebezhetőségének megmutatkozása, jobban tudatára ébred a globális kihívások kezeléséhez szükséges együttműködés fontosságának. A versengés, az önérdek, az előítéletek és a szűklátókörűség továbbélő szokásai azonban továbbra is akadályozzák az egység felé vezető mozgást annak ellenére, hogy a társadalomban egyre többen bizonyítják szavakkal és tettekkel, hogy ők is vágynak az emberiség eredendő egységének nagyobb mértékű elfogadására. Imádkozunk, hogy a nemzetek családja sikerrel tegye félre a nézeteltéréseit a közjó érdekében.

Az előttünk álló hónapokat beárnyékoló bizonytalanságok ellenére azért könyörgünk Bahá'u'lláh-hoz, hogy tegye még bőségesebbé a megerősítéseket, amelyek oly hosszú időn át táplálták követőit, hogy azok továbbsegítsenek benneteket a küldetésetekben, és nyugalmatokat ne zavarják meg egy olyan világ viharai, amelynek egyre nagyobb szüksége van az Ő gyógyító üzenetére.

22. Az Isteni Terv új korszakba és új szakaszba lép. Új lap kezdődik.

1. Életünk tényeinek két formálódó sorozata indított bennünket arra, hogy az alábbi szavakkal forduljunk hozzátok. Az első annak növekvő tudatossága a világ minden részén, hogy milyen fenyegető és döbbenetes veszélyeket hordoz magában a koronavírus járvány. A helyzet a katasztrófa elkerülésére tett merész és határozott kollektív erőfeszítések ellenére már sok országban súlyos, tragédiák ráznak meg családokat és egyéneket, és egész társadalmak zuhannak válságba. Szenvedés és szomorúság hullámai söpörnek végig hely után, és fognak meggyengíteni különféle nemzeteket különféle időszakokban, különféle módon.

2. A második ténysorozat, amely napról napra egyre nyilvánvalóbb, az a bahá’í világ által mutatott rugalmas ellenállás és nem csökkenő életerő egy olyan kihívás idején, amire a most élők emlékezetében nem volt még példa. Az általatok adott válasz kiemelkedő volt. Mikor egy hónappal ezelőtt, Naw Rúz idején írtunk nektek, azon közösségek emberi minőségeit akartuk hangsúlyozni, melyek szokásos tevékenysége durván félbeszakadt. Az azóta eltelt hetekben bekövetkezett események, mikor sok barátnak kellett elfogadnia egyre keményebb korlátozásokat, csupán tovább mélyítette bennünk a csodálat érzését. A világ más részeiben gyűjtött tapasztalatokból tanulva egyes közösségek biztonságos és kreatív módokat találnak arra, hogy a helyi közösségek figyelmét felhívják a közegészségügyi kívánalmakra. Külön figyelmet fordítanak a vírus által leginkább veszélyeztetettekre és a terjedéséből fakadó gazdasági nehézségekre; a Bahá’í World News Service (Bahá’í globális hírszolgálat) oldalain bemutatott kezdeményezések e tekintetben csupán maroknyi merítés az elindult számtalanból. Ezeket kiegészítik az arra irányuló erőfeszítések, hogy megvizsgálják, elősegítsék és fejlesszék a most leginkább szükséges szellemi képességeket. Sok ilyen szükségszerűen a családokban vagy magányban zajlik, de ahol a körülmények megengedik vagy a kommunikációs eszközök lehetővé teszik, a hasonló körülményeken osztozó lelkek között tudatosan példa nélküli szolidaritás-érzést alakítanak ki. A kollektív fejlődés szempontjából oly fontos közösségi élet dinamikája nem törik meg.

3. Lélekemelő volt látni, hogy az Országos Szellemi Tanácsok – a Fény Hadseregének nem csüggedő tábornokai – milyen ügyesen és mekkora szakértelemmel vezetik a közösségeiket és formálják azok válaszát a válságra. Őket erőteljesen támogatják a Tanácsosok és azok segédjei, akik mint mindig, most is hősiesen emelik fel a szerető szolgálat lobogóját. Míg folyamatosan kapták az információt országaik gyorsan változó körülményeiről, a Tanácsok megtették a szükséges intézkedéseket a Hit ügyeinek intézésére, elsősorban – ahol ez lehetséges volt –, a választások megtartásával kapcsolatban. Az intézmények és az ügynökségek rendszeres kommunikáción keresztül bölcs tanácsokat, megnyugtató bizonyosságot és állandó bátorítást ajánlottak a közösségnek. Emellett sok esetben elkezdték meghatározni azokat a konstruktív témákat, amelyek a társadalmukban elkezdődött együtt-gondolkodásból erednek. Már megvalósulóban is van a várakozás, amit Naw-Rúz üzenetünkben is kifejeztünk, nevezetesen, hogy az emberiség kitartásának ezen próbája mélyebb meglátásokat kölcsönöz majd neki. Vezetők, prominens gondolkodók és véleményformálók kezdtek el végiggondolni alapvető koncepciókat és merész célkitűzéseket – ez az utóbbi időben nagyrészt hiányzott a társadalmi eszmecseréből. Egyelőre csupán kezdeti felvillanásokat láthatunk, de bennük rejlik a lehetőség, hogy elérkezhet a kollektív tudatosság pillanata.

4. A jó érzést, ami abból fakad, hogy látjuk, a bahá’í világ milyen rugalmasan találja fel magát a cselekvésben, vissza kell fogja a szomorúságunk, mikor ennek az egyetemes járványnak az emberiségre ható következményeit szemléljük. És tudatában vagyunk annak is, hogy sajnos a hívők és azok, akikkel kapcsolatban állnak, osztoznak a szenvedésben. A barátoktól és rokonoktól való fizikai távolság, amit a köz biztonsága igényel és oly sokan betartanak most, egyesek számára állandó választóvonallá fog válni. Minden egyes hajnalon csak az látszik bizonyosnak, hogy még több fájdalmat kell kibírjunk, mielőtt a Nap lemegy. Az örökkévaló birodalmakban való újbóli találkozás ígérete adjon enyhülést azoknak, akik elvesztik a szeretteiket. Imádkozunk, hogy szívük nyerjen enyhülést, és Isten kegyelme ölelje körül azokat, akiknek az oktatása, a megélhetése, az otthona, vagy akár a létfenntartásuk legszükségesebb eszközei is megkérdőjeleződnek. Értetek, azokért, akiket szívből szerettek, és összes honfitársaitokért is esedezünk Bahá’u’lláh-hoz, és áldásait és kegyét kérjük mindnyájatokra.

5. Bármilyen hosszú és göröngyös is legyen az út, amit végig kell járjunk, a legteljesebben bízunk kitartásotokban és elszántságotokban, hogy végig fogtok menni rajta. Ti a remény, a hit és a nagylelkűség tárházaiból merítetek, a többiek igényeit a sajátjaitok elé helyezitek, lelki táplálékot nyújtotok az ettől megfosztottaknak, inni adtok a válaszokra egyre inkább szomjúhozóknak, és azok számára, akik a világ jobbításán szeretnének dolgozni, felajánljátok ehhez az eszközöket. Az Áldott Tökéletesség odaadó követőitől miként is kívánhatnánk kevesebbet?

1. Hatalmas örömünkre szolgál, hogy egy olyan közösséghez szólhatunk, melynek emelkedett szelleme és szilárd elhatározottsága méltó magas elhivatottságához. Mily nagy, mily hatalmas az irántatok érzett szeretetünk, és miként szárnyal lelkünk látván őszinte és odaadó törekvésteket, hogy egy, a Bahá’u’lláh Tanításai által formált életet éljetek, és Kinyilatkoztatásának életadó vizét kínáljátok egy olyan világnak, amely fájdalmasan szomjazik. Erős céltudatosságotok jól látható. A terjeszkedés és megszilárdítás, a társadalmi cselekvés és a társadalom eszmecseréiben való részvétel gyorsan halad előre, és e vállalkozások klaszter-szintű természetes összekapcsolódása egyre inkább kézzelfoghatóvá válik. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint azokon a helyeken, ahol egyre többen vesznek részt különféle erőfeszítésekben, melyek mindegyike a Hit társadalomépítő erejének a felszabadítását célozza.

2. A Kilencéves Terv kezdete óta eltelt tizenkét hónapban örömmel láttuk, hogy ez a globális szellemi vállalkozás miként inspirálta és ösztönözte a barátokat, és adott lendületet bizonyos cselekvési irányoknak. Az egyik azonnali cél olyan tervek megvalósítása volt, amelyek biztosítják, hogy minden egyes országban és régióban emelkedjen ki legalább egy klaszter, ahol elérték a harmadik mérföldkövet: egy olyan hely, ahol nagyszámú ember dolgozik együtt és járul hozzá egy élénk közösség életéhez. Tudván azonban azt is, hogy eme huszonöt éves időszak célja intenzív növekedési programok létrehozása a világ minden klaszterében, a hívők új klasztereket is elkezdtek megnyitni a Hit előtt, valamint fokozták erőfeszítéseiket azokon a helyeken, ahol már létezik növekedési program. A világ minden részén erősödik a megértése az úttörő szolgálat lehetőségének  sok odaadó lélek gondolkodik azon, hogy miként válaszolhatna erre, és sokan már be is töltöttek posztokat, elsősorban az országon belüli úttörőség frontján, de egyre inkább a nemzetközi színtéren is. Amint reméltük, ez az egyik módja annak, ahogy a barátok mindenütt kifejezik a kölcsönös támogatás szellemét. Azok a közösségek, ahol már megteremtődött az erő, elkötelezték magukat amellett, hogy támogassák a máshol elért haladást egy másik klaszterben, régióban, országban vagy akár kontinensen, és kreatív eszközöket találtak arra, hogy miként ajánljanak bátorítást a távolból, és tudják közvetlenül megosztani a tapasztalatokat. Eközben széles körben alkalmazzák az alapvető megközelítést, miszerint a klaszterben szerzett tapasztalatokat folyamatosan összegyűjtik, és így azok beépülhetnek a helyi és máshol készített tervekbe. Örömmel tapasztaltuk, hogy különös figyelmet fordítanak annak megtanulására, miként lehet javítani az intézet által ajánlott tanulási élmény minőségét. Amikor az intézeti folyamat meggyökerezik egy közösségben, a hatásai drámaiak. Nézzétek például az intenzív tevékenységek azon központjait, ahol a lakosok

már a magukénak tekintik a képzési intézetet, egy erőteljes eszköznek, melynek egészséges fejlődéséért ők maguk vállalják elsődlegesen a felelősséget. Jól tudván, hogy a Hit ajtaja mindig szélesre tárva áll, a hívők megtanulják, miként bátorítsák azokat, akik készen állnak a belépésre. Kiváltság és különleges öröm ilyen lelkekkel együtt haladni és segíteni őket átlépni a küszöbön; minden egyes kulturális kontextusban sokat lehet tanulni a felismerés és összetartozás eme rezonáns pillanatának a dinamikájáról. És ez még nem minden. Miközben sok klaszterben a társadalmi átalakuláshoz való hozzájárulásra irányuló erőfeszítések még a legkorábbi szakaszukban járnak, az Országos Szellemi Tanácsok, melyeket a Tanácsosok mint mindig, most is oly hathatósan támogatnak, aktívan igyekeznek megtanulni még többet arról, hogy ezek az erőfeszítések miként alakulnak ki a közösségépítés folyamatának eredményeként. Családok csoportjaiban és közösségekben segítik elő az adott nép társadalmi és anyagi jólétéről szóló együtt-gondolkodás létrejöttét, miközben a barátok megtalálják a módját annak is, hogy részt vegyenek a közvetlen környezetükben kibontakozó tartalmas eszmecserékben.

3. Az általunk leírtak közül ragyogóan emelkednek ki a fiatalok tettei. Ők távolról sem

a jóindulatú vagy más befolyás pusztán passzív befogadói, hanem

bebizonyították, hogy a Terv bátor és éleslátó főszereplői. Ahol egy közösség

ilyen fényben látta őket és megteremtette a fejlődésük feltételeit, ott az ifjúság több mint meghálálta a beléjük vetett bizalmat. Tanítják a Hitet a barátaiknak, és a szolgálatot

tartalmasabb barátságok alapjává teszik. Ez sokszor a náluk fiatalabbak nevelésének formáját ölti, nemcsak erkölcsi és lelki segítséget nyújtva nekik, hanem gyakran segítve őket az iskolai tanulmányaikban is. Szent felelősséget hordozva az intézeti folyamat megerősítéséért, a bahá’í fiatalok beteljesítik szívünk vágyát.

4. Mindezen erőfeszítések keretét egy rendkívül zaklatott korszak alkotja. Széles körben elismert tény, hogy a társadalom jelenlegi struktúrái nincsenek felkészülve arra, hogy megfeleljenek az emberiség jelenlegi megpróbáltatásai közepette megjelenő szükségleteknek. Sok minden, amit eddig széles körben biztosnak és megingathatatlannak tekintettek megkérdőjeleződik, és az ebből fakadó erjedés vágyat szül egy egységesítő jövőkép iránt. Az egy-ség, az egyenlőség és az igazságosság mellett felemelt hangok kórusa mutatja, mily sokan osztják ezeket a törekvéseket társadalmuk érdekében. Az Áldott Szépség követőjének természetesen nem meglepő, ha a szívek vágyakoznak az Általa hirdetett lelki eszményképek után. Mégis, feltűnőnek találjuk, hogy egy olyan évben, amikor az emberiség kollektív fejlődésének kilátásai ritkán tűnhettek borúsabbnak, a Hit fénye megdöbbentő ragyogással sugárzott elő több mint tízezer konferencián, amelyen közel másfél millió ember vett részt, és melyek középpontjában ugyanezen eszmék előmozdításának az eszközei álltak. Bahá’u’lláh jövőképe és az emberiséghez intézett buzdítása, hogy dolgozzanak egységben a világ jobbításáért, alkotta a középpontot, amely köré lelkesen gyűltek össze a társadalom különféle csoportjai  és ez nem is csoda, hiszen, miként ‘Abdu’l-Bahá kifejtette: „A világ minden közössége ezekben az Isteni Tanításokban találja meg legmagasabb rendű céljainak megvalósulását”. Az emberiség néhány jóakarója először talán menedékként húzódik a bahá’í közösséghez egy polarizált és megbénult világ elől. Ám amit a menedék mellett találnak, az rokon lelkek, akik együtt dolgoznak a világ újjáépítésén.

5. Sokat lehetne írni a konferenciák földrajzi kiterjedettségéről, az új Tervnek általuk kölcsönözött rendkívüli lendületről, vagy a résztvevőkből kiváltott öröm és lelkesedés szívből jövő kifejezéseiről. Ebben a néhány sorban azonban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, amit a konferenciák jeleztek az Ügy fejlődésével kapcsolatban. Egy olyan bahá’í közösség tükörképei voltak, amely a rokonságot, nem pedig a különbözőséget látja. Ez a szemléletmód tette természetessé, hogy a Kilencéves Tervet olyan összejöveteleken vitassák meg, ahol mindenkit szívesen láttak. A barátok nem csupán egyének és családok, hanem helyi vezetők és méltóságok társaságában mérlegelték, mit jelent a Terv a társadalmaikra nézve. Az, hogy ennyi embert egy helyre gyűjtöttek össze, megteremtette a feltételeket a lelki és társadalmi fejlődésről folytatott lélekátformáló beszélgetésekhez  és ez a világ minden részén kibontakozóban van. Az ilyen egyszerre nyílt, felemelő és céltudatos összejövetelek különleges hozzájárulása a klaszterben folyó közösségfejlesztés bővülő mintájához értékes tanulság a bahá’í intézmények számára, melyet a jövőre nézve is szem előtt kell tartaniuk.

6. Így a hívek közössége a Terv második évébe friss perspektívával és annak a mélyreszántó meglátásával lép be, hogy mit akar elérni. Mily másképpen néznek ki a cselekedetek, ha az általuk felszabadított társadalomépítő erő fényében nézzük őket! Ez a táguló perspektíva lehetővé teszi, hogy a tartós tevékenységet sokkal többnek tekintsük, mint elszigetelt szolgálati cselekménynek vagy egyedi adatpontnak. Az elindított kezdeményezések hely hely után egy olyan népességet mutatnak, amely megtanulja, miként vállaljon egyre nagyobb felelősséget a saját fejlődésének útján való előrehaladásért. Az ebből eredő szellemi és társadalmi átalakulás sokféleképpen jelenik meg egy nép életében. Az előző tervsorozatban ez a legvilágosabban a lelki nevelés és a közös istenimádat előmozdításában volt tettenérhető. Az új tervsorozatban növekvő figyelmet kell fordítani más, a közösség életének javítását célzó folyamatokra is – például a közegészségügy javítására, a környezetvédelemre, vagy a művészetek erejének hatékonyabb kihasználására. Amire a közösség jól-létét előmozdító, egymást kiegészítő aspektusok előrehaladásához szükség van, az természetesen a szisztematikus tanulás képessége mindezeken a területeken – egy olyan képességre, amely a Tanításokból eredő meglátásokra és a tudományos kutatás által felhalmozott emberi tudásra épít. Amint ez a képesség növekszik, az elkövetkező évtizedekben sok mindent fogunk elérni.

7. Ez a bővülő, társadalomépítő jövőkép messzemenő következményekkel jár. Minden közösség a saját útját járja a megvalósítás felé. De a fejlődés egy-egy helyen gyakran közös vonásokat mutat a máshol tapasztalhatóval. Az egyik jellemző az, hogy amint a képességek növekednek és a helyi vagy országos közösség erői megsokszorozódnak, az idő teljességében végül megteremtődnek a 2012-es Riḍván-üzenetünkben megfogalmazott szükséges feltételek egy Mashriqu’l-Adhkár megjelenéséhez. Amint ezt a tavalyi Riḍván-üzenetünkben jeleztük, időről időre meg fogunk határozni helyeket, ahol bahá’í templomot kell emelni. Örömmel szólítunk fel ezennel helyi Imádat Házainak megépítésére a nepáli Kanchanpurban és a zambiai Mwinilungában. Ezen túlmenően országos templom emelését kezdeményezzük Kanadában, a már régóta működő torontói Országos Ḥazíratu’l-Quds közelében. Ezek a projektek, és a jövőben kezdeményezendő többi is részesülni fog a barátok által a Templomalapnak nyújtott mindenhonnan érkező támogatásból.

8. Bőségesek az áldások, melyek a jóakaratú Úr akaratából szeretteire alázáporoztak. Magasztos az elhivatás, nagyszerű a kilátás. Sürgetőek az idők, melyekben mindannyiunkat szolgálatra szólítottak. Szenvedélyesek tehát az imák is, melyekkel nevetekben és fáradhatatlan erőfeszítéseitekért könyörgünk Bahá’u’lláh Küszöbén.

1. Két év suhant már tova egy hatalmas, kilencéves vállalkozásból. Isten barátai erősen a szívükbe zárták a célkitűzéseit. Az egész bahá'í világban egyre mélyebbé válik annak a megértése, hogy mi szükséges a közösségépítés folyamatának további kiterjesztéséhez, és a mélyreható társadalmi átalakulás megvalósításához. De minden egyes nappal azt is látjuk, hogy a világ állapota egyre kétségbeejtőbb, a megosztottsága pedig egyre mélyül. A társadalmakon belüli, és a nemzetek közötti erősödő feszültségek számtalan módon érintik az embereket és az egyes régiókat.

2. Ez minden lelkiismeretes lélektől választ követel. Nagyonis tudatában vagyunk, hogy a Legnagyobb Név közössége nem várhatja el, hogy a társadalom megpróbáltatásai ne érintsék. És bár érintik, de nem zavarják össze; elszomorítja az emberiség szenvedése, de nem bénul le miatta. A szívből jövő aggodalom folyamatos erőfeszítésre kell ösztönözzön olyan közösségek építése érdekében, amelyek reményt nyújtanak a kétségbeesés helyett, és egységet teremtenek a konfliktusok helyében.

3. Shoghi Effendi világosan leírta, hogy „az emberi ügyek fokozatos romlásának folyamata” párhuzamosan zajlik egy másikkal, az integrációval, amelyen keresztül „az emberi üdvösség Bárkája”, a társadalom „végső menedéke” épül. Örömmel figyeljük, hogy a béke igazi gyakorlói minden országban és régióban ennek az építésével foglalatoskodnak. Ezt látjuk minden egyes beszámolóban, amely arról szól, hogy egy szív lángra lobbant Isten szeretetétől, vagy hogy egy család megnyitja az otthonát új barátok előtt, az együttműködő munkatársakban, akik Bahá'u'lláh tanításaiból merítve foglalkoznak egy társadalmi probléma megoldásával, abban, amint egy közösség megerősíti a kölcsönös támogatás kultúráját, egy szomszédságban vagy faluban, ahol megtanulják kezdeményezni és fenntartani a saját szellemi és anyagi fejlődésükhöz szükséges cselekvést, vagy egy helységben, amelyet egy új Szellemi Tanács létrejötte áld meg.

4. A Terv módszerei és eszközei lehetővé teszik, hogy minden lélek megtegye a maga hozzájárulását ahhoz, amire az emberiségnek most szüksége van. A Terv nem átmeneti gyógyírt kínál a pillanatnyi bajokra, ó, nem, hanem a megvalósítása az az eszköz, amelynek segítségével generációkon átívelő, hosszú távú és konstruktív folyamatokat indítanak el most minden társadalomban. Mindez pedig egy sürgős, megkerülhetetlen következtetésre mutat: kitartóan és gyorsan növelni kell azoknak a számát, akik idejüket, energiájukat és összpontosításukat ennek a munkának a sikerére áldozzák.

5. Hol máshol, mint Bahá'u'lláh-nak az emberiség egységére vonatkozó alapelvében találhat a világ egy olyan jövőképet, amely elég átfogó ahhoz, hogy egyesítse az összes különféle elemét? Miként gyógyíthatja össze a világ a megosztó társadalmi törésvonalakat másként, mint e jövőkép átültetésével egy olyan rendbe, amely az egység a különféleségben gondolatán alapul? Ki más lehetne a kovász, amelynek segítségével a világ népei felfedezhetnek egy új életmódot, egy, a tartós békéhez vezető utat? Nyújtsátok hát mindenkinek a barátság, a közös törekvés, az együttes szolgálat, a közösségben való tanulás jobb kezét, és haladjatok egyként előre.

6. Tudatában vagyunk annak, hogy mennyi sugárzó mozgás és erő keletkezik egy társadalomban, mikor a fiataljai ráébrednek Bahá'u'lláh jövőképére, és a Terv főszereplőivé válnak. És ezért mily hatalmas kedvességgel, bátorsággal és Istenbe vetett teljes bizalommal kell a bahá'í ifjúságnak elhatároznia, hogy megszólítja társait, és bevonja őket ebbe a munkába! Mindenkinek neki kell lódulnia, de az ifjúságnak szárnyalnia kell.

7. A jelen óra sürgetése azonban nem szabad, hogy elhomályosítsa a szolgálatból fakadó különleges örömöt. A szolgálatra való szólítás felemelő, mindent átfogó felhívás. Vonz minden hívő lelket, még azokat is, akiket gondok és kötelességek nyomasztanak. Mert az összes tevékenységben, mellyel egy hűséges lélek foglalatoskodik, megtalálható a mások jól-léte iránti mélyen gyökerező odaadás és az erre irányuló, élethosszig tartó figyelem. Az ilyen tulajdonságok fogják össze a szerteágazó követelményekkel teli életet. És a legédesebb pillanatok minden lángra gyúlt szív számára azok, melyeket lélek-testvéreivel tölthet, miközben a lelki táplálékra szoruló társadalom ápolásával és szolgálatával foglalkozik.

8. Az Áldott Szentélyekben túláradó szívvel köszönjük meg Bahá'u'lláh-nak, hogy felemelt és az Ő útjain terelget benneteket, és könyörgünk Hozzá, hogy küldje alá nektek áldását.

1. Most, mikor már csak egy év van hátra a Kilencéves Terv első szakaszának lezárultáig, alig várjuk, hogy beszámolhassunk annak előrehaladásáról, arról, hogy a nemes törekvések ragyogó példáin keresztül a Hit által kínált jövőkép miként tölt el egyre több szívet reménnyel. 2. A növekedés folyamata tovább halad előre. Amint a Hit magja új zöld hajtásokat hozott, és a sok lélekkel történő egyidejű munkára való képesség kezdett kibontakozni, szembeszökő áttörések következtek be különböző helyeken, ahol korábban nem volt tapasztalható jelentős haladás. Ezeket gyakran odaadó úttörők tették lehetővé, akik az Uruk iránti szeretettől izzó szívvel, lenyűgöző számban siettek az úttörőség hazai és külföldi helyszíneire. A klaszterekben, ahol már elindult egy növekedési program, megújult figyelmet fordítottak arra, hogy kreativitással és leleményességgel alkalmazzák azokat a felismert stratégiákat és cselekvési irányvonalakat, amelyek lehetővé teszik a barátok számára, hogy eljussanak a második és harmadik mérföldkőig. A bizonyított erővel rendelkezőkben pedig egyre láthatóbbá válnak a Hit társadalomépítő erejének megcsillanásai, amint a bahá'í életerőtől duzzadó és átalakító mintáját a cselekvésre eszmélt lelkek növekvő csoportja teszi magáévá.

3. Eközben az alulról jövő társadalmi szerepvállalás is jelentős lépéseket tett előre. Leggyorsabban az oktatásra összpontosító, közösségi alapú társadalmi kezdeményezések sokszorozódtak meg, de mások is előrehaladtak például a mezőgazdaság, az egészségügy, a környezetvédelem, a nők öntudatra ébresztése és a művészetek területén. Az ilyen jellegű haladás a legerősebb klaszterekben a legszembetűnőbb, ahol számos falu vagy szomszédság – vagy akár egyetlen utca vagy magas lakosságszámú épület – ad otthont egy olyan csoportnak, amely megtapasztalja a Hit elveinek kézzelfogható valóságba való átültetéséből eredő felemelő erőt. Egyes helyeken a polgári vezetők és a gyermekek oktatásáért vagy a helyi szociális fejlődésért felelős egyének nem csupán perspektíváért fordulnak a bahá'í-okhoz, hanem azt keresik, hogy miként tudnának együttműködni a gyakorlati megoldások keresésében. Továbbá örömmel látjuk, mint vált ki egyre nagyobb figyelmet és csodálatot a bahá'í megközelítés bizonyos fontos társadalmi vitákban nemzeti és nemzetközi szinten.

4. A Kilencéves Terv egy hatalmas, globális tanulási folyamatra támaszkodik, amely ugyanolyan hatékony Bolívia felföldjein, mint Sydney külvárosaiban. A tanulási folyamat mindenhol alkalmazható stratégiákat és cselekvési vonalakat eredményezett; szisztematikus, szerves és mindent átfogó. Kapcsolatokat teremt, és ezekből a bimbókból dinamikus kapcsolati rendszerek bomlanak ki családok, szomszédok, fiatalok és mindazok között, akik készek arra, hogy főszereplők legyenek e dicső vállalkozásban. Lehetőségektől duzzadó közösségeket hoz létre. Magas célkitűzések megvalósítását teszi lehetővé, melyekben olyan emberek osztoznak, akiket a földrajz, a nyelv, a kultúra vagy a társadalmi kondicionálás távol tartottak egymástól, de most meghallották és válaszoltak Bahá'u'lláh egyetemes felhívására, hogy „szüntelenül törekedjenek egymás életének jobbá tételére”. És ez teljes mértékben Isten Szavának éltető erejére támaszkodik – a Szó „egyesítő erejére”, „a lelkek mozgatójára és az emberiség világának kötőerejére és szabályozójára” –, és az általa inspirált kitartó cselekvésre.

5. A viharos égbolt sötétje előtt mily fényesen ragyog a fény, amely a ti odaadó erőfeszítéseitekből árad! Miközben tombol a vihar a világban, épülnek az emberiségnek majdan oltalmat nyújtó menedékek az országokban, a régiókban és a klaszterekben. De még sok a tennivaló. Minden országos közösségnek megvannak a saját várakozásai a Terv nyitó szakaszában elérendő haladással kapcsolatban. Az idő múlik. Szeretett barátaink, az isteni tanítások hirdetői, az Áldott Szépség bajnokai – a ti erőfeszítéseitekre van most szükség. Minden egyes, a következő Riḍván előtt gyorsan lepergő hónapban megtett előrelépés jobban felkészíti a Legnagyobb Név közösségét arra, amit a Terv második szakaszában kell elérnie. Adassék meg néktek a siker. Ezért kérleljük a mindent lebíró erő Urát; ezért könyörgünk az Ő kiapadhatatlan támogatásáért; ezért kérjük, hogy küldje el kegyes angyalait mindannyiótok segítségére.